Kínai porcelánok Bácsi Magda gyűjteményéből
Fotó - Iparművészeti Múzeum, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Kína Délkelet-Ázsiába és a Közel-Keletre irányuló kereskedelme több mint 1000 éves múltra tekint vissza, míg Európa csak a 16. századtól fedezte fel a Távol-Keletről érkező luxusáruk, így a "fehér arany"-nak is nevezett porcelánok szépségét.

A most bemutatkozó magyar magángyűjtemény - Bácsi Magda ázsiai kerámiaanyagának legjava - a kínai tengeri kereskedelem hullámsírba került darabjaiból áll. Egyedülálló e gyűjtemény abban a törekvésében, hogy búvárrégészek által felszínre hozott hajóleletek segítségével követi nyomon a kínai kerámiaművesség főbb korszakait a 10. századtól kezdve, egészen a 19. század elejéig. A legfontosabb hajóleletek közül láthatók tárgyak a Belitung, a Nanyang, a Royal Nanhai, a Longquan, a Turiang, a Xuande, a Hoi-an,  a Santa Cruz, a Binh Thuan, a Sulu, a Hatcher, a Wanli, a Vung Tau, a Ca Mau, a Göteborg, a Nanking, a Diana, a Desaru, valamint számos más, nem nevesített, elsüllyedt hajó rakományából is.

A távol-keleti tengeri kereskedelem főbb útvonalai Dél-Kínát kötötték össze Délkelet-Ázsia kikötőivel. A legtöbb elsüllyedt hajót ezen a kereskedelmi útvonalhálózaton a mai Vietnam, Indonézia, Malajzia vagy a Fülöp-szigetek partjainál érte szerencsétlenség: az időjárás szeszélyei vagy kalózok küldték őket a tenger mélyére. Csak a 20. század utolsó negyedében kezdődött el feltárásuk. Érintetlen, sokszor több mint 100 000 darabos rakományuk számos megválaszolatlan kérdésre ad választ, s rávilágít a kínai kerámiaművesség alig-alig ismert korszakaira.
Az elsüllyedt hajók anyaga ritka kincseket tartogat a kínai kerámiakészítés klasszikus korszakának számító Song-korból (960–1279). A kerámiák eleganciája, visszafogottsága, harmóniája és szépsége ebben a korban különösen magas színvonalat ért el. Mázszínük a jáde és a bronz színeit idézte: a fehértől a zöld árnyalatain át a barnáig terjedt. Az ókori szertartási tárgyak másolataként készítették el a bronz és a jáde tárgyak formáját és felületét megidéző kerámiákat.

Fotó - Iparművészeti Múzeum, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Bácsi Magda gyűjteményében a tengeri régészet leleteit szerencsésen egészítik ki a szárazföldi ásatások révén felszínre hozott kínai régészeti kerámiák, melyek a gyűjtemény időhatárait egészen a neolitikumig nyújtják. A legkorábbi kiállított edény a Kr. e. III. évezredből való, míg a sírfigurák a Kr. u. 4-8. században készültek.
A gyűjteményben fontos helyet foglalnak el az Európába érkező kínai export porcelánok: melyek legnevezetesebb darabjai Erős Ágost, szász választófejedelem és lengyel király (1670–1733) gyűjteményéből valók. Erős Ágost, a Kína-kultusz egyik legnagyobb hatású képviselőjeként a kínai és a japán porcelán rajongójának számított, s a távol-keleti porcelánok gyártására alapította meg a meisseni porcelánmanufaktúrát (1710) is.

Az Európába érkező kínai porcelánok az értékes selyem-, tea- és fűszerrakományok nehezékeként, tőkesúlyként jutottak el az angol, francia, spanyol, portugál, németalföldi előkelők palotáiba. A 17-18. században közel 60 millió kínai porcelánedény került Európába, melynek változatosságát jól érzékelteti a kiállítás 18. századra datálható, kék-fehér anyaga.

A tengerből felhozott kerámiák iránti töretlen népszerűséget bizonyítja egy alig négy évvel ezelőtt (2007) készített tárgyegyüttes, mely az 1745-ben, Göteborg partjainál elsüllyedt teherhajó rakományát idézi fel a kínai porcelánkészítés fellegvárában, Jingdezhenben készített korhű tányér másolatok és egy mai használatra szánt bögre segítségével.  

Kapcsolódó cikkek: Hősök, királyok és szentek | Lady Diana ruhakölteményei a Kensington palotában | Balsors és víg esztendő | A középtengely | Sisi bidéje Európa legnagyobb porcelánkiállításán