Fényes, piros csík indul a Haarlem jobb oldalán, még ma is látszik, milyen bőséggel és milyen kövér sűrűségben fogta fel az ecset a festéket, rá is borul - inkább rábuggyan, paca formán - az ugyancsak vízszintes narancsszín sávra. Amely tompa, lapos, fénytelen. Teste azonban még így is elég vastag és eléggé fedő ahhoz, hogy izgalmasan elüssön a fölötte lévő fal szikkadt feketéitől, amelyek némák és tompák, mint egykor a vasporral tisztított takaréktűzhelyek.

Azt hiszem, a festészeti élmény valahol itt kezdődik, de Korodi Jánost, a festőt mintha nem ez foglalkoztatná. Korodit első megközelítésben a földrajz és az utazás érdekli. Képei cím és látvány szerint úti jelentések, Hollandiából, Franciaországból, az angyalföldi Máglya közből, de főképp Itáliából. Beszámol a Vezúvról, amikor éppen nem működik, Nápoly kopottságukban is arisztokratikus homlokzatairól, Rómáról és Ostiáról, s valamennyi cím alatt precízen közli a földrajzi koordinátákat. Aki azonban nosztalgiázni, netán szép tájképeket nézni indulna a Széchenyi utcába, csalódni fog. A harmincnyolc éves Korodi azok közé a piktúrakritikát gyakorló festők közé tartozik, akik nem közelítenek meghatódottan és cérnakesztyűs kézzel a tradíciógazdag műághoz. Formái kihívóan elnagyoltak. Ecsetkezelése fegyelmezetlen. Hangulatfestése túlzó, helyenként már-már parodisztikus. Egészében valami nagyon sajátos nagyvonalúsággal fest.

Nevezetesen: a Műteremablak 3. című vászonra a jobb felső sarokból bevágódik egy hol fehér, hol rózsaszínes hatalmas felhő, aztán egyszer csak úgy marad abba, mint egy rosszul elvágott bádoglemez. A Den Haag narancsvörös, hisztérikus naplementéje és a feketére felkent, kivilágított homlokzatai mediterrán operadíszletet csinálnak a józan holland székvárosból. A Balthus-fotel a pasztózus festésével, az oldott líraiságával éppen azt a kíméletlen és kerítő, hogy ne mondjuk perverz tárgyszerűséget tagadja, amely a nagy francia művészetének a lényege.

Ostia vörös falaira ráégnek a fekete pineák, a két Motorok vásznon csak vélhető alkatrészeket látunk, Le Corbusier Ronchamp-i kápolnája helyett a paplakot - és a kiállítás mégis élvezetes. Furcsa dolog ez, és furcsa manapság ezt így leírni, de Korodi nagyon erős festő. Nápolyból, mint már szó volt róla, nem érdekli a látkép, csak egy kopott utcaszeglet, az is csak két emelet magasságban. Ám úgy idézi meg az olasz homlokzatok sárgáját és utánozhatatlan vörösét, ezt a kopottságában is tekintélyes pompeji árnyalatot, hogy az minden volt turistát lefegyverez. Aztán az alatta lévő portálokat elkeni, a sarokkvádereket elmaszatolja, a szürkéket odalöki. Tallinn című városrészlete messziről azt a meghitt puhaságot ígéri, amellyel utoljára a múlt század eleji, szecessziót előző osztrák festők festették a havas a háztetőket. Közelről pedig látszik, hogy az korántsem paternális hópaplan, hanem eltúlzott fehér festék, kenés, valamint, hogy a barna faházak mögötti rút, zöldesszürke talán-tűzfal nincs képileg megmagyarázva.

Hogy mindez több hangulati ráérzésnél és festői spontaneitásnál, azt szinte minden darab elárulja. A már citált Műteremablakon nem csupán a felhő megszakítása brutális, goromba annak a fáradt, katonaszínű tűzfalnak a vaskos festékfelrakása is, amelybe vélhetően ecsetnyéllel húzatott bele az ilyeténképp negatív esőcsatorna, s amely, a bravúros gondatlansággal festett rőt naplementével együtt kelt felettébb ellentétes érzelmeket.

A legelöl említett Haarlem ennek az álhanyagságnak köszönheti, hogy modern épületet idézve konstruktív és színesen, és önfeledten expresszív. Csak kicsit kevesebb magabiztosság kellene ahhoz, hogy iskolásan konstruktivista legyen, mint a hatvanas évek magyar átlaga, és igyekvően expresz-szionista, mint a hazai hetvenes éveké. Az eredmény mű. Mű, amely nem kevésbé szkeptikus, mint a mai festők nagy részének oppozíciója, s nem kevésbé élményszerű, mint a mindenkori festészet java. Szkepszise ettől hiteles, lerázhatatlan és elgondolkodtató. S lehet véletlen is: a makacs pedantériával megadott földrajzi koordináták valamennyien az északi szélességben és a keleti hosszúságban mozognak.