A térkép szerelmesei
Egykori riporterünk, Kónya József cikkében olvasom ezt, aki az évben november 7-e alkalmából készített riportot a térképvállalatnál. Arról diskurált az akkori munkatársakkal, hogy a térkép nem mindig tudja elég gyorsan követni az életet, hisz a világ szédítő gyorsan változik. Nézegettek egy húsz évvel korábbi, 1953-ból származó atlaszt, amelybenn bizony még olyan országnevek szerepeltek, mint Brit-Szomália, Belga-Kongó, Francia Marokkó, melyek húszegynéhány év alatt letörlődtek Afrika térképéről.
„Elővehetnénk egy másik atlaszt is, amely a szocialista és a tőkés országok szerint mutatja a világot, s amelyben szinte évről évre több lesz az együvé tartozást, a világ haladó erőinek sikereit így is bizonyító vörös szín"- írta a riporter lelkesítő hangon. Mi meg, mai olvasók, már azon tűnődünk, hogy lám, eltelt még húsz év, s az a bizonyos vörös szín igencsak visszaszorult a világ térképein, többek közt a mi hazánkról is leradírozódott, ugye. A térképészeknek azóta is van mit rajzolniuk.
A Kartográfia Vállalat persze nemcsak politikai térképeket állított elő, hanem turistatérképeket, autóstérképeket, város- és megyetérképeket is. Az 1954-ben alapított cég célja a lakossági és oktatási térképigények kielégítése volt. Később közműtérképeket és nagy méretarányú topográfiai térképeket is kiadott, a világon egyedülálló méretű térképvállalattá fejlődött, önálló export- és importjoggal. Itt a képen is, a fiatalember és kolleginája egy orosz feliratú térkép első levonatát nézegeti éppen. Nyilván szovjet megrendelésre készült.
A korszak nagy térképészeti vállalkozása Magyarország 1:10 000 méretarányú topográfiai térképének, vagyis alaptérképének elkészítése volt. A munka 28 éven át folyt, s csak 1981-re fejeződött be. A hazánkat legrészletesebben bemutató mappa 4442 szelvényen ábrázolta az ország felszínét. Igaz, ezt nem a Kartográfiai Vállalat, hanem a másik nagy térképészcég, a Geodéziai és Térképészeti Vállalat kivitelezte, a munka akkor 500 millió forintba került.
Azóta már-már kétszer húsz év is eltelt, új határokat és új színeket kellett a térképre rajzolni, de közben a papírtérképek helyét lassan átveszik a digitálisak. 2008-ra, tizenkét éves munkával digitalizálták az ország alaptérképét is, immár 16 milliárdért. Az autós és turistatérképek helyett lassan mindenki GPS-t és internetes útvonalkeresőt használ, a glóbuszpörgető ábrándozás helyett pedig a Google műholdas felvételei fölött folyik az álmodozás olyan helyekről, melyekre nem jutunk el soha. De azért továbbra is maradtak bőven hívei a papírtérképnek, a szép atlaszok és földgömbök iránt nehezen múlik a szerelem. A Kartográfiai Vállalat is talpon maradt, Cartographia Kft. néven ma is a legnagyobb magyar térképkiadó.
Apropó, szerelem. Vajon-e két fiatal kezét csak a térkép iránti elmélyült érdeklődés mozgatta egymás felé, vagy egyéb vonzalmak is? A nagy térképészeti kérdéseken túl ez izgat engem e képet nézegetve, ezt szeretném kiolvasni a geográfus fiatalember ingének mágikus hatású „szintvonalaiból".
