Adyt Debrecen számára öntötték

Népszabadság/archív - P.Balogh László

Az utókor 1977-ben ünnepelte Ady Endre születésének 100. évfordulóját, s mint ez lenni szokott nagy emberek és nagy események centenáriumán, országszerte szobrokat állítottak emlékére. Különösen foglalkoztatta Ady figurája Melocco Miklóst, aki több alakban is megformálta ekkor a nagy költőt. Vonzotta a poéta megmutatni való, szép arca - mondja -, mely még halálában is szép maradt, amint azt a halotti maszk tanúsítja. E maszkot a szobrász fel is használta kompozícióiban. Például ez a Debrecenbe került szobor a végső kompozícióban az Ady-maszkkal néz szembe: a nagybeteg költő a halállal. Melocco 1977-ben készített Adyról egy ülő szobrot Tatabányára, továbbá ezt a képen látható, fázós-kabátosat a Nagyerdőre, és a híres, nagy Ady-oltár tervét gipszből, a Petőfi Irodalmi Múzeum számára, ami aztán úgy is maradt máig, gipszben.

Ez a fénykép 1977 júniusában készült a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat X. kerületi szoboröntödéjének udvarán. Érdemes talán néhány szót ejteni erről az öntödéről, mert a hetvenes évek elejétől fogva nagyrészt itt nyerték el végleges alakjukat az ország bronz- és alumínium szobrai, és sokat dolgoztak külföldre is. Annak idején két híres, régi szoboröntészet összevonásával hozták létre az új KKV-öntödét: az egyik a Vignali-féle, Jász utcai üzem volt, a másik pedig a Kucsma utcai Krausz-féle műhely. Azok használható, régi gépeit, berendezéseit mind ide telepítették át a hetvenes évek elején. Ide: azaz a kőbányai Barabás utcába.

A műhely vezetője 1972 és 1990 között Kocsis János volt, aki még most, évtizedek múltán is pontosan emlékszik a kollégákra és a régi, nagy munkákra. Sőt, a kisebbekre is. Például arra, hogy itt a képen, a háttérben Szandai Sándor szobra fekszik a földön, az Anya gyermekével, amely a Nagy Lajos király útról került be akkor javításra. Itt restaurálták '75-ben a Millenniumi emlékmű allegorikus figuráit is, a Békét és a Háborút. Szobrok és szobrászok egész sorát idézi fel aztán az öntödevezető: Varga Imrét, Marton Lászlót, Meloccót és a többi művészt, akik igazi munkatársnak tekintették az öntödei dolgozókat. Amerigo Tot akkor járt ki sokat, amikor hatalmas, 153 négyzetméteres muráliáját, A mag apoteózisát öntötték. Ez most Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen látható.

Nem titok, készült itt három-négy Lenin-szobor is, de a legmonumentálisabb alak mégsem egy Lenin volt, hanem Kemal Atatürk. A nyolcvanas évek elején rendelte meg a munkát Törökörszág: 5,5 méteres főfigurával és két mellékalakkal, egy 1:10-es modell alapján. A szobor darabjait itt öntötték ki, majd kamionnal kivitték, s Ankarában, a parlament udvarán szerelték össze az öntöde munkásai.

Kocsis János jól emlékszik a régi dolgozókra. Akik ezen a képen láthatók, azok közül sajnos ketten már nem élnek, mondja. Az Ady vállát támasztó svájci sapkás szaki, Balla István, tavaly halt meg, a szemüveges kolléga, Horváth István néhány évvel ezelőtt. Mindketten a szobrok összeállításán, cizellálásán dolgoztak annak idején. A félmeztelen fiatalember, Jekl József pedig, úgy tudja, azóta már nincs a pályán.

Az öntöde viszont még megvan ma is, a kilencvenes években magánkézbe került, és azóta Szabó Öntészeti Kft. néven működik. Legutóbb akkor lehetett olvasni róla e lapokon, amikor a Hősök tere bronzkirályait újították fel itt.