Két 556-os Ikarusból épült

Népszabadság/archív - Mikó László

Negyvenhárom éve, karácsony előtt a Népszabadság egyebek mellett azzal lepte meg olvasóit, hogy bemutatta az első  magyar emeletes buszt. Az AKÖV, vagyis az Autóközlekedési Tröszt vezérigazgatója év végi sajtótájékoztatóján ismertette a cégcsoport új fejlesztéseit és szolgáltatásait, egyebek mellett a volántaxit (amely Volga és Peugeot autókkal kezdte a szolgáltatást), s elmondták, hogy 1968-ban 680 új autóbusz állt a vidéki városi és a távolsági személyszállítás szolgálatába, a következő évben pedig további 600 új busz fog üzembe állni.

És itt hozakodtak elő az új emeletes busszal is, amelyet a MÁVAUT budapesti főműhelyében készítettek. Az új csodát egy városi, buszos körséta keretében próbálták ki. Munkatársunk szerint „az alsó szinten 36, az emeleten pedig 28 utas foglalhat helyet. Az utasáramlás itt is egyirányú; az ülőkalauz helyét a hátsó peronon, a lépcső alatti részen helyezték el: itt jelzőlámpa mutatja, hogy az emeleten lévő ülések közül még hány szabad. Az emeletes autóbuszt előreláthatólag januárban Pécsett állítják forgalomba.” A cikk nem említi, de érdekes, hogy az emeleten az ülések nem a szokásos egyenes sorokban voltak elrendezve, hanem a sorok középen, halszálkaszerűen álltak, s az ablakok mentén körbe lehetett járni az ülések körül.

Milyen ambíciókból született az első magyar emeletes busz? Gondoljuk meg: a XX. század második felének legsikeresebb évei voltak ezek. Az új gazdasági mechanizmus beindulásának ideje, lendületben az ország, látszólag karnyújtásra a Nyugat, amikor nemcsak Londonnak lehet már emeletes busza, de akár... Pécsnek is.

Költői kérdés volna részemről, ha most úgy sóhajtanék: vajon közlekedett-e valaha ez a busz Pécsett? Mert pontosan tudom, hogy közlekedett. Nyolc évig, menetrendszerűen. 1969 januárjától 1976 júniusáig szállította az utasokat a pécsi Kossuth tér és Fehérhegy, majd a Kossuth tér és Uránváros között. A munkásosztálynak kijárt a luxus.

Egyébként az Ikarus-rajongók honlapjáról (www.old-ikarus.hu) még azt is lehet tudni, hogy két 556-os típusú Ikarus buszból építették, melyeket eredetileg 1964-ben állítottak forgalomba, majd 1968 októberében adtak át az AKÖV-nek átalakítás céljából, s így kiszámolható, hogy röpke másfél hónap alatt készült el a „bikarusz”. Még azt is tudni lehet, hogy a GA 81-16 és a GA 81-17 rendszámot viselték a buszok, mielőtt egyesültek. Sőt, a szakértők még azt is rögzítették az utókor számára, hogy az utóbbi került alulra, s az emeleti rész készült a 81-16-osból.

De ami igazán elképesztő, hogy ez az emeletes busz ma is megvan! Forgalomból való kivonása után a balatonvilágosi Volán-üdülőbe került, majd a ceglédi autóbuszbontóba, ahol szerencsére nem vágták szét, így a rendszerváltás után (amikor divat lett Londonból is kiszuperált emeletes buszokat behozni vendéglátóipari vonzerőfejlesztés címén) egy monori magánszemély vette meg.

Több hír is szólt a buszról tavaly és tavalyelőtt. Ugyanis a pécsiekben a kulturális fővárosi pezsgés közepette felmerült, hogy ezt a különleges buszt meg kellene menteni, s újra Pécs egyik látványosságává kellene tenni. El is húzatták Pécsre, a Pannon Volán telephelyére, s elkezdődött a tervezgetés. Lelkes támogatók jelentkeztek, de aztán valahogy nem akartak rendeződni a tulajdonviszonyok, mások a felújítás költségeit sokallták, így a felújítás csak nem indult el, 2010 pedig lassan elmúlt. S ahogy csillapodott a kultúrfővárosi láz, leült a felújítás szándéka is. Úgy tudom, az első magyar emeletes busz még most is ott áll rozsdásan, ablakok nélkül a telephelyen.