A legfiatalabbak nem kaptak meghívást

Népszabadság/archív - Bánhalmi János

1968. június hetedikén pénteken bensőséges ünnepséget tartottak az Országos Takarékpénztár klubhelyiségben. Az egész országból csaknem harminc ikerpár gyűlt össze az igazgatóság meghívására itt, majd megtekintették a Fővárosi Operettszínházban a Víg özvegy előadását. Az előadás szünete is izgalmas volt, mert az OTP ekkor sorsolást rendezett az ikrek között, ahol a szerencsés ikerpárok kétszemélyes társasutazást, Minivizor tévékészüléket és egyéb jutalmakat nyerhettek.

Ezen az alkalmon készült fotóriporterünk felvétele. Újságíró feltehetően nem volt jelen, legalábbis szignó sem jelzi a lap 11-ik oldalán megjelent rövid beszámolót. Az ikrek azonban ekkor is érdekesek voltak. Igaz, arról nem esik szó az említett tudósításban, hogy a találkozón megjelentek-e hármas ikrek is. Őróluk viszont kétszer is írt abban az évben a lapban kollégánk, Havas Ervin, egyébként költő és műfordító. Hármas ikrekről szólt, akiknek családja mellé – segíteni – felsorakozott a munkahely és a szűkebb közösség. Villanyt kaptak és televíziót is – mind a két helyen arra érdemes, dolgos munkás-paraszt családba került a hármas gyermekáldás.

De vissza a találkozóhoz, amelyre feltehetően csupa egypetéjű iker kapott meghívást. Ők ugyanis sokkal érdekesebbek, mint a kétpetéjűek, hiszen hasonlítanak egymáshoz, ugyebár, akár két tojás. Egy akkor megjelent újságcikk a kétpetéjű ikreket némi lekezeléssel egyenesen álikreknek nevezte. Pedig népgazdasági és magyar jövőépítési szempontból az sem akármi. A magyar nemzet akkoriban még gyarapodott, habár sok volt az abortusz – évi 200 ezernél is több. 1968-ban arra számított a Népszabadság cikkírója, hogy az élve születések száma eléri  160 ezret, igaz, végül „csak” 154 419 újabb kis magyar jött a világra.

A szimpla ikerszülés kétszázaléknyi, olvasom egy másik cikkben, ahol azt is megjegyezték: az ikerszülésben a magyar csúcs (az akkori országterületen) 1959-re esett, amikor  1629 ilyet jegyeztek fel a statisztikákba, sőt 11 hármas iker is a világra jött. A csúcsév szülöttei közül azonban senki nem lehetett jelen a találkozón, mert a legfiatalabb résztvevők az akkor 11 éves ikerlányok, Vanek Kati és Évike voltak.

Ahogy írtam, a politikát akkor is foglalkoztatták a népmozgalmi kérdések. Az ikertalálkozó után pár héttel komoly hangú jegyzetben foglalkozott a demográfia állásával Árkus József, a később humoristaként is nevet szerzett kolléga. Megjegyezte: „noha a demográfiai mutatók általában nem reagálnak azonnal és közvetlenül gazdasági-szociális intézkedésekre, megfigyelhető azonban, hogy a társadalom fejlettségének bizonyos szakaszában előtérbe lépnek, befolyásoló szerepet kapnak az anyagi ösztönzők is a családtervezésnél.” Első helyen nála az „általános létbiztonság tudata” szerepel. Hogy ezt nem olvassák manapság! Árkus itt már foglalkozott a gyermekgondozási segély intézményének bevezetésével, amelyet akkor az anyák háromnegyede igénybe is vett.

Egyszóval elmondhatjuk, hogy a helyzet kitűnő volt. Ikerszempontból pedig különösen, annak ellenére, hogy az ikerkocsi beszerzése nehézségekbe ütközött, hármas ikerkocsi pedig nem is volt elérhető a hazai piacon. (Megjegyzem, én is csak Amerikában láttam ilyet. De a hazai ikerkocsi ellátás jelentősen megjavult, manapság arányosan több iker is születik.)

Érdekes azt is megnézni, miről írt akkoriban a lap. Nos, az újság forrt a feszültségtől. Nem véletlenül: 1968 nyarának elejét írták. Június 6-án ölte meg Robert Kennedyt Los Angelesben a palesztin születésű Sirhan Bishara Sirhan. Eközben a mi térségünkben a csehszlovákiai fejlemények miatt pattogott a feszültség. Minden nap megjelent valami a prágai, a pozsonyi és persze a moszkvai történésekről, miközben forrongott Nyugat-Európa, tisztogattak Lengyelországban. Az ikertalálkozó hetén Kádár János ellátogatott az Írószövetségbe, ahol hosszasan fejtegette a párt érvényes politikáját. Iker legyen a talpán, aki ma képes felfejteni az összes üzenetet. Mindenesetre többször emlegette a 12 évvel korábbi  helyzetet, anélkül, hogy a bűvös évszámot kimondta volna. Viszont – tudósítóink szerint – egyetértéssel hallgatták egykori irodalmi pribékek, eltiltottak, bebörtönzöttek, népiek és urbánusok, 19-esek és a radikális jobboldal egykori szimpatizánsai is. Ez akkoriban ilyen helyzet volt.

A szerencsés ikrek pedig már otthon nézhették mindezt az OTP által nekik kisorsolt Minivizor fekete-fehér tévékészüléken.