belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Egykori vörös vitézek a Parlamentben

Képmentő 248.

1969-ben már kevesen voltak és nagyon öregek. Úgy, mint most az egykori ötvenhatosok: aki felnőttként vett részt a dologban, jóval túl van a hetvenen, aki gyerekként látta, az is hatvanas. Apám épp ötvenéves volt 1969-ben, és azt mondta, ő az anyatejjel szívta magába a Tanácsköztársaságot – egy hétre rá született, hogy Budapesten kikiáltották a kommünt. Az ötvenedik évfordulón már az egész történet meglehetősen mesés volt, annak ellenére, hogy volt még elegendő élő tanú.

Miklós Gábor| NOL| 2011. december 4. |24 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Ördög | 2011. december 11. | 12:26:58

Elképzelhető hogy egy kritikus katonai helyzetben,a teljes összeomlást megelőzendő, megtizedeljék a katonaszökevényeket.Akkoriban más volt a mérce mint most, az első világháború frontjai valóságos vérszivattyúk voltak,ilyen előzmények után nem meglepő egy könyörtelen intézkedés.Ami furcsa hogy ezek után valaki filozófus lesz.Vajon a megtizedelésről elmélkedett e később?

fenyesszelek | 2011. december 6. | 09:42:25

taliga | 2011. december 4. | 17:51:27
Nemhogy vesse ki, de ne fogadja be a föld valamennyit...!

Taliga, teged biztos nem fog a fold kivetni, ugyan is ertelmi szinvonalban es felvilagosodottsagban azonos vagy azzal, mar mint a folddel!

fenyesszelek | 2011. december 6. | 09:36:50

"Szóval 1969-ben, amikor a 133 nap ötvenéves évfordulóját ünnepelte az ország, a dolog igencsak forradalmi giccsé kerekedett..."Kádár János (aki hétéves volt az 1919-es sajnálatos események idején)"
Ugyan ugy ahogy 2006-ban, amikor az otven eves evfordulojat unnepelte az orszag az 1956 "sajnalatos esemenyeknek". Amugy, nagyon kivancsi lennek hogy on, Miklos Gabor ur, hol veszelte at azokat a szornyu part-allami idoket. Biztos vagyok benne hogy valami zsiros kis pozicioban, ahogy azt Antall es a hozza hasonlok tettek.

eper samu | 2011. december 5. | 09:48:35

A feleségem nagyapja is volt vöröskatona. Na de hogyan. Többévi olasz fronton eltöltött idő után-ahol sebesülést is szenvedett- 1918 őszén jöttek haza, nagy reményekkel. Akkor tört ki az őszirózsás forradalom. Nem engedték őket haza. 1919 márciusában pedig közölték velük, hogy mostantól a vörösök szolgálatában állnak. Szolnokra vitték őket, ahol túlerőben lévő román csapatokkal találkoztak és puskalövés nélkül megadták magukat. Román fogságba kerültek, megkínozták őket,sokat ki is végeztek. Neki is borotvával bevagdosták a talpát és sóval kevert erős paprikára állították. Később ő is kapott "Tanácsköztársaságért Emlékérmet." A puskáját sem sütötte el és örült, hogy élve hazakerült.

ordító egér | 2011. december 5. | 08:14:59

A fáraók korában egyszerűbb volt a töténelem hamisítás.

Egyszerűen levésték a nem trendi fáraó nevét onnan, ahol megtalálták. Egy-két emberöltő és már senki nem emlékezett rá.

Postmaster | 2011. december 5. | 08:02:24

Most, hogy e sorozat lassan kifárad, felmerül a kérdés, nem lenne-e érdekesebb egy olyan képmentő, amelyben nem csak az archivált képet láthatjuk, de mellette az eredeti cikket is elolvashatjuk - az egykori szerző feltüntetésével.

nyuggerpali | 2011. december 5. | 07:29:54

Mindent a helyén kell kezelni, ez már történelem, amit feltárni kell, a hibáiból tanulni és az emberi méltóság megsértését kezelni kell.
Röviden. A téma viszont ennél sokkal bonyolultabb.
Sajnos, nálunk ma már jellemző, hogy ha valaki nem a saját eszme világához tartozik,akkor azzal már személyeskedni szokás,akár itt a kommentekben is.
Tolarencia az nulla!
Tisztelet a kivételnek, a nyalás a simulás akkor is, most is nyerő!

hecketaper | 2011. december 5. | 07:10:29

A nagyapám is vöröskatona volt.Fogalma nem volt,mi a kommunizmus,de rühellte,hogy szétszedik a hazáját.Fegyverbe a Vörös Hadsereg szólította a népet.Aki harcolni akart,beállt.
A román fronton Kratochwill Székely Hadosztálya is Stromfeld alá volt rendelve,de volt egy független hadsereg is ,Horthy vezénylete alatt,a "Nemzeti Hadsereg".Ők puskalövés nélkül adták át Aradot a románnak.
A kor "taligái" ebben szolgáltak.

gyozike | 2011. december 5. | 06:17:36

A cikk méltó a Népszabadság eszmevilágához.
Tessék mondani, melyik lap jogutódja teccik lenni?

Jager László | 2011. december 5. | 06:06:52

Taliga megadta az alaphangot,de a hangja hamis a mi kis humanista gondolkodónknak!
A beírók többségének történelmi ismeretei nincsennek,csak hallomás ,olvasmány alapján "történészkednek"és prejudikálnak.
J.L.

Wazull | 2011. december 5. | 04:12:32

"waterloo20 | 2011. december 5. | 00:46:53
Urak!
De hol van a képről Heller Ágnes és Kertész Ákos?"

valamit biztosan felreertettel, ezen a kepen nem az orbani diktatura uldozottjei vannak.

Pasinszki | 2011. december 5. | 02:32:48

Kedves taliga!
Aki meghal, az nincs többé. Ami marad utána, egy holttest, az csak egy roncs, ami valaha valaki volt, de soha többé nem lesz senki. Ezért értelmetlen amit írt. A földnek egyébként is édesmindegy, hogy mi kerül bele.

waterloo20 | 2011. december 5. | 00:46:53

Moderálási alapelvek- komment törölve -

waterloo20 | 2011. december 4. | 23:50:13

Moderálási alapelvek- komment törölve -

1figyelő | 2011. december 4. | 22:01:31

Lukács egy "igazi" elvhű. Egy ember, amint mondják, rendkívül nagy tudással hogy vérengezhetett, hogyan cserélhette a politikai társait a széljárásnak szerint (ehhez kellett egy párt is aki ezt tolerálta)? Tanítványai különbek? Hány van közülük az MSZMP-ben?

1figyelő | 2011. december 4. | 21:58:23

Népi emlékezet a Tanácsköztársaságról: kisebb településeken megjelent Szamuely (őrá név szerint emlékeztek) bőrkabátos társakkal. A tanítót, a papot és a postást felakasztották, vagy lelőtték majd mentek tovább. Ezt őrzi az emlékezet. Végére kellene járni.

kormos | 2011. december 4. | 21:09:03

@exkalibur | 2011. december 4. | 20:27:55

Ha jól emlékszem a XX. század egyetlen igazságos magyar honvédő háborúját a Tanácsköztársaság vívtaˇ"

Jól emlékszel.

Sajnos, a románokat nem verte vissza.

Így lehetett aztán Horthy Miklós -aki egyébként nem harcolt a Tanácsköztársaság ellen,legfeljebb a szegedi kávéházakban- az ország kormányzója.



pokolka67 | 2011. december 4. | 20:37:06

Kitüntetéseket most is alapítanak, osztogatnak most is dögivel.

exkalibur | 2011. december 4. | 20:27:55

Ha jól emlékszem a XX. század egyetlen igazságos magyar honvédő háborúját a Tanácsköztársaság vívta, visszaverte a szlovákokat és a románokat is a volt K. u. K. vezérkari tiszt Stromfeld Aurél vezetésével (ugye nem nevezhetjük kommunistának). Ha Lukács a visszavonulókat megtizedelte, akkor azokkal szemben alkalmazta a retorziót, akik elárulták a hazát és nem akartak a szlovák, román intervenció, ergo Trianon ellen harcolni. Ez bűn? Amit az I. világháborúban, ami egyértelműen igazságtalan háború volt elkövettek a magyar bakákkal – dezertőrök főbelövése (igazságtalan háború elől dezertáltak?), kikötés, stb. az megbocsátható?
Babits, Móricz, Krúdy és sorolhatnám a kommün mellé állt, s mi lett utána a sorsuk? Ők ezek szerint imádták Horthyt és rendszerét? És utána a százszor szörnyűbb fehér terror, a hazatért hadifoglyokkal szembeni bánásmód, a statáriumok? És a numerus clausus, a nyílt szavazás gyakorlata éveken át, a belépés egy újabb nemzetveszejtő háborúba? Na ne legyünk már ennyire vakok…

lusta | 2011. december 4. | 20:22:58

Hol van a Kövér nagypapa? Lemaradt a képről?

pinkyboy | 2011. december 4. | 19:37:31

Népszabadság és MSZMP tagok is ott ücsörögnek valahol a szégyen termében.

tallózó | 2011. december 4. | 19:02:47

Ilyen, vagy ehhez hasonló képet most is lehetne készíteni. Középen, mondjuk Wittner Mária is állhatna.

Igazi Trebics | 2011. december 4. | 18:15:54

„Egyébként is annyi zagyvaság kering a korról, a kor szereplőiről, ” Ezekből szép csokrot kaptunk itten:)

taliga | 2011. december 4. | 17:51:27

Nemhogy vesse ki, de ne fogadja be a föld valamennyit...!
:(

HIRDETÉS
Kádár és a kommünárok
Kádár és a kommünárok
Népszabadság/archív - Mikó László

Akkoriban éppen szép hősi legendának festették a kommünt. Csak a szépre emlékeztek a túlélők, a lelkesedésre, a Margit-sziget megnyitására, a kulturális forradalomra, amelyben a legjobb írók és zeneszerzők vettek részt – akik aztán meg is kapták a magukét később. Szóval 1969-ben, amikor a 133 nap ötvenéves évfordulóját ünnepelte az ország, a dolog igencsak forradalmi giccsé kerekedett.

A még élő résztvevőket kitüntették. A képen Kádár János (aki hétéves volt az 1919-es sajnálatos események idején) négy kitüntetett társaságában látható. Az egyikük Lukács György filozófus, esztéta, a XX. századi magyar kultúra és gondolkodás kiemelkedő alakja, aki Georg Lukacs von Szeged néven pályázott Heidelbergben egyetemi magántanárságra. Először épp a Tanácsköztársaság idején kapott kormányzati megbízatást: helyettes kulturális népbiztos volt. (Kevésbé volt dicsteljes politikai biztosi ténykedése a Vörös Hadsereg V. hadosztályában. Állítólag megtizedeltette a dezertáló katonákat.) Másodszor egyébként Nagy Imre kormányában kapott hasonló pozíciót. Ekkor, 1969-ben Lukács épp ismét tagja volt az állampártnak, amely – szavait idézzük – „visszazárta” magába. Közben reneszánsza volt Nyugaton, a baloldali gondolkodás fontos és vitatott alakjának tartották. Művei kiadása körül azért sok huzavona akadt, mert gyakran vitában állt a pártvezetéssel: az ortodox keletnémet és szovjet ideológusok éppen revizionistának bélyegezték. Ő is – akár a képen szereplő másik három veterán – a Munka Vörös Zászló érdemrendjét kapta.

Lukács mellett Hevesi Gyuláné született Stern Jolán áll. Ő is alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, s a kommün alatt a Szociális Termelés című lapot szerkesztette.  Azt lehet tudni róla, hogy a háború után több orosz nyelvű prózai művet fordított magyarra. Róla kevesebb adat maradt fönn, mint férjéről, a szintén e magas kitüntetésben részesített Hevesi Gyula vegyészmérnökről, akadémikusról. Hevesi is népbiztos volt, majd feleségestül a Szovjetunióba emigrált. Ott a műszaki információs intézet egyik megszervezője lett. Kilenc évet töltött a Gulagon. 1945-ben szabadult, de csak két évre rá került haza. Több fontos tudományos és akadémiai funkciót kapott. 1956 után ő szervezte meg az ortodox kommunista párttagokból álló Táncsics Kört, és adta ki rövid időre a Kádár-rendszert balról támadó Magyarország című lapot. Az akadémikus egy év múlva meghalt, hosszú ideig az ő nevét viselte Újpalota főútvonala, a mai Nyírpalota utca.

HIRDETÉS

Hasonlóan kalandos élet jutott a képen szereplő következő alaknak. Szántó Zoltán nyugalmazott nagykövetként kapta meg a magas ordót. Róla is azt írják, hogy a kommunista pártnak megalakításától fogva tagja volt. A kommün éveiben különböző katonai beosztásokat töltött be. Sikerült emigrálnia, s ezután a hivatásos forradalmárok életét élte, amíg el nem fogták Magyarországon, s nem kapott nyolc és fél év börtönbüntetést. Ezután Prágából irányította az illegális pártot, és csak 1938-ban jutott Moszkvába. Feltételezem, ez lehetett a szerencséje: Sztálin akkor épp túl volt a nagy tisztogatásokon, Szántó tehát megúszta. A háború után eleinte kapott pártmegbízatásokat, de 1947-től több éven át különböző követi posztokat töltött be. Feltehetően nem lehetett jó viszonyban Rákosi körével, mert 1954-ben már Nagy Imre mellett volt, megszervezte a tájékoztatási hivatalt. Szántó igen élénk tárgyaló és pártszerepet kapott az 1956. októberi napokban. Ő is menedéket kért a jugoszláv követségen, majd Romániába internálták. A dokumentumok szerint Nagy Imre és társai perében terhelő vallomásokat tett. 1965-ben visszavették a pártba.

A következő arc sem akárki. Nógrádi Sándort nyugalmazott vezérezredesként szerepelteti az újság. Fiatalon harcolt a tanácsállam Vörös Hadseregében. Nógrádi füleki születésű ember volt, aki a két háború közötti időszakban különböző Komintern-megbízatásokat töltött be Európában. A spanyol polgárháború után Moszkva következett, s onnan egy fegyveres csoport parancsnokaként tért haza 1944 telén. Szlovákiában dobták le főleg volt hadifoglyokból szervezett osztagát. Ezért lett a kor médiájában is gyakran szereplő személy: hiszen igazolt és valóságos magyar partizánparancsnok volt, aki Magyarországon vett részt a németellenes harcban. Politikai pályája azonban nem volt olyan kacskaringós, mint a többieké – egyértelműen a konzervatív kommunista vonalat képviselte.    .

A kitüntetettek teljes névsora több ezer főre rúgott, pártunk és államunk jelentős eseménnyé tette az ötvenedik évfordulót. A dolog azonban akkorra már érdektelen lett, emlékművé fagyott. A Tanácsköztársaság nem tudott legendává lenni, nem lett előképe a Kádár-kornak. A Horthy-korszak, a Trianon-sokk, majd a háború elég sokat tett azért, hogy a kommün, a vörös terror a társadalom jó része számára negatív emlékké legyen. A Tanácsköztársaságot Rákosiék sem szerették, hiszen a kopasz pártvezetőt igen nehéz volt visszamenőlegesen valakivé stilizálni, ráadásul a legendás vezetőket – Kun Bélával az élen – a sztálini terror meggyilkolta. De a kommün „balossága” sem felelt meg a reálszocializmusnak. Kádárék is elég sokára találták meg a megfelelő helyet a kommünnek: végül inkább csak az „ifjúsági szektornak” ajánlották, beillesztették március 21-et a Forradalmi Ifjúsági Napoknak nevezett kötelező megemlékezés-sorozatba.

Szóval a kommünnek nem volt szerencséje egyetlen utókorával sem, különösen, ami a reális feldolgozást, a szereplők későbbi életútjának feltárását illeti. Sokan azt mondják, hogy mindez irreleváns tudás manapság. Egyébként is annyi zagyvaság kering a korról, a kor szereplőiről, hogy hozzá sem kell nyúlni a témához. Pedig érdemes, még akkor is, ha ez még negyvenkét év múltán is aktuálpolitika Magyarországon.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    24 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS