Berecz Antal képei között
Gáspár István Gábor Berecz Antal is azon '56-os emigránsok egyike, akiket választott hazájukban sokkal inkább ismernek, mint a szülőföldjükön. Pedig nem hálátlan alkotóról van szó, aki ragaszkodását látványos gesztussal bizonyította, amikor 2007-ben több mint ötszáztíz alkotását a Nógrádi Történeti Múzeumnak ajándékozta.

Ezeknek az olajfestményeinek, grafikáinak, korai vázlatainak és érett műveinek, valamint kerámia plakettjeinek egy részét egy éve kiállítás keretében bemutatták a nógrádi megyeszékhelyen. A tárlatot ugyan „a hazatérés, a hazaérkezés ünnepének nevezték", de az adomány katalógus formájában történő összegzése, a képzőművészeti alkotások további darabjainak bemutatására még nem került sor. Ez alkalommal sem teljes a József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában látható tárlat, de legalább betekintést enged egy játékos kedvű, friss, a Fauves munkáit megújítani képes festő gondolkodásába. S mindez az alkotó jubileumára időzítve, szép gesztus a házigazda intézmény részéről.

Berecz Antal 1935. február 3-án született az Ipoly túlpartján fekvő Tőrincsen. Családja 1947-ben, a kitelepítések időszakában hagyta el a szülőfalut, s Pomázon telepedtek le. A cseperedő gyermek tehetségére Somodi László szentendrei festőművész figyelt fel, s javaslatára Berecz Antal a budapesti, Török Pál utcai képző- és iparművészeti gimnáziumba járt, majd kirakatrendező iskolát végzett. Ám 1956-ban ő is menekülni kényszerült, Franciaországban kapott menedéket. Előbb Strasbourgban élt, majd Lyonban tanult, 1959-ben pedig a párizsi képzőművészeti főiskola hallgatója lett. Párizsi évei alatt a festészet mellett a mozaiktechnikával is foglalkozott. Tanulmányainak folytatását francia állami, illetve Ford-ösztöndíj tette lehetővé. 1971-ben került Németországba - azóta a Hannover és Dortmund közötti Bielefeldben él. Kiállított egyebek közt Heidelbergben, Párizsban, San Franciscóban és Zürichben is.

Kapcsolódó cikkek: Egy fél évszázad | A reneszánsz árnyékában | A nap kritikája (Rózsa): Egy másik országban | A nap kritikája (Rózsa): Szlovenszkói Felvidék | A nap kritikája (Rózsa): A magányos mester