Részint bűn, részint értelmetlen - jellemzi Szitányi György a Vörös Hadsereg Frakció (Rote Armee Fraktion - RAF) működését, a hatvanas évek második felétől az 1998-as önfeloszlatásig elkövetett terrorcselekményeket a RAF: Búcsúszimfónia című kötet előszavában.

Tisztességes írástudó nem is nagyon állíthat mást: gyilkolni valóban bűn. Az értelmetlenségről meg... Tény: a neokapitalizmus felszámolásának lehetőségét a RAF nem tudta megteremteni. Ahogy az a kötetben helyet kapó Búcsúkommünikében is olvasható. Önostorozás, persze, mégis mintha selyemsállal.

A RAF esetében nem csak egzaltált és exhibicionista balos diákok földalatti show-műsoráról volt szó, ezt bizonyítja az a bőséges dokumentumhalmaz, amely a terrorszervezet működéséről felhalmozódott, underground forradalmi lapokban megjelent cikkek, magánarchívumok kincsei és persze rendőrségi jegyzőkönyvek formájában, titkosszolgálati akták fedlapjai között. Na, ez az, amiből aztán semmi nem olvasható a könyvben. A Kalligram Búcsúszimfóniája csupán arra elég, hogy azok is megtudhassanak ezt-azt (keveset) az újbalról, akiknek valamely érthetetlen okból kifolyólag kimaradt Köpeczi Béla 1974-es, a Kossuth Könyvkiadónál a vonatkozó témában megjelent, és nyilván mindenféle eszmei irálytól mentes alapműve, ugye.

A marketing azért nem olyan rossz: nemrég mutatták be Budapesten a Baader Meinhof csoport című német-francia-cseh koprodukcióban készült filmet, erre a papírborítón is felhívják az olvasó figyelmét. Belül meg szponzorként szerepel a filmterjesztő. Persze, a gödöllői önkormányzat és a Red Army Faction (!) mellett. A stáblista is eligazít, mert ott meg a könyv megjelenéséről szerezhet tudomást, aki komolyan veszi a moziba járók egyparancsolatát: nem szabad rögtön felpattanni, amint világosodni kezd a terem.

A karcsú kötet tulajdonképpen utánközlésekből áll, a szövegek a Német Ősz harmincadik évfordulója alkalmából jelentek meg először, 2007-ben. Legéndy Jácint fülszövegként megjelenő versei olvashatók a költő Központi zóna című versgyűjteményében, és a Spanyolnátha című online folyóiratban, ahogy Tamás Gáspár Miklós utószava is, mondjuk utóbbira én például egy anarcho-kommunista weblapon találtam rá vagy egy éve. Ahogy a RAF alapító manifesztuma és búcsúkommünikéje sem feltétlenül ismeretlen a magyar olvasó előtt. Nem baj, nem mindenki netezik, sajnos. A szövegek hasznosak, de kevesek. A kötet vörös-feketéje viszont forradalmian decens (borító: Legéndy Jácint).

Kicsit kései a szimfónia. A szervezet 1998-ban elvileg feloszlatta magát; 11 év állt hát rendelkezésre, hogy az egyszer Budapesten is robbantó Vörös Hadsereg Frakciótól érzékeny búcsút vegyen, aki hajlamos az ilyesmire. Hogy erre miért kellett ennyit várni, illetve: hogy miért éppen erre kellett ennyit várni, talány.