A világképektől az életvilágig címmel maga Jürgen Habermas is előadást tart hétfőn délután Pécsett, azon a két napos konferencián, amely az ő filozófiáját járja körbe. Napjaink egyik legjelentősebb gondolkodójának munkásságáról hétfőn és kedden a pécsi bölcsészkar konferenciatermében Heller Ágnes, Robert Brandom (UPitsburgh), Orbán Jolán(Pécs), Luigi Tassoni (Pécs), Fehér M. István (Budapest), Hauke Brunkhorst (Flensburg),Lutz Wingert (Zürich), Felkai Gábor (Budapest), Matjaz Potrc és Vojko Strahovnik (Ljubjana), Weiss János (Pécs) és Boros János (Pécs) tart 40-40 perces előadást, s az elhangzottakra az érintett azonnal válaszol.

 A tudományos tanácskozás a pécsi filozófia doktori iskola keretében zajló, 11 éve tartó nemzetközi konferenciasorozat része, melynek során több száz filozófus járt Pécsett. Mivel a Pécs-2010 EKF programban nemcsak jelentős művészeti, hanem tudományos kezdeményezések is helyet kaptak, így az esemény a 2009-es felvezető év programja lett.

Jürgen Habermas jelenleg a legjelentősebbnek tartott német filozófus, akinek munkássága világszerte nagy visszhangot váltott ki.  Műveit több, mint húsz nyelvre lefordították, magyarul is számos könyve olvasható.

Habermas 1929. június 18-án született Düsseldorfban. Nagyapja református lelkész, apja a helyi ipari és kereskedelmi kamara igazgatója volt. 1949-1954 között filozófiát, történelmet, szociológiát, pszichológiát tanult Göttingenben és Bonnban, filozófia doktori disszertációját Az abszolútum és a történelem - A schellingi gondolkodás ellentmondásosságáról címmel írta.

1955-1959 között kutatóként dolgozott a frankfurti Társadalomkutatási Intézetben, Theodor Adorno asszisztenseként. 1961-ben jelent meg Student und Politik címmel a frankfurti egyetem diákjainak politikai hozzáállását vizsgáló kutatásaik eredménye. 1961-1964 között Heidelbergben tanított.

1962-ben A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása című habilitációs írását Adorno nem fogadta el. 1964-1971 között a frankfurti Goethe Egyetemen filozófia- és szociológia-professzori kinevezést kapott, nagyhatású beiktatási beszédét Erkenntnis und Interesse (Megismerés és érdek) címmel tartotta. 1967-ben jelent meg A társadalomtudományok logikája című műve.

1971-1981 között a starnbergi Max Planck Intézet igazgatója volt, 1980-ban pedig a New School for Social Research (New York) díszdoktorává avatták. 1981-ben vendégtanár volt a Berkley Egyetemen, s ekkor jelent meg "magnum opus"-a, A kommunikatív cselekvés elmélete című munkája. 1982-ben a frankfurti Goethe Egyetem filozófiaprofesszorának nevezték ki. 1983-ban a Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagjává választották; Moralbewusstein und kommunikatives Handeln (Erkölcsi tudat és kommunikatív cselekvés) című művében bevezette a kommunikatív etika fogalmát. 1984-ben az American Academy of Arts and Sciences (Cambridge, Mass) tagja lesz.

1986-1991 között ötéves kutatási pályázatot nyert demokráciaelmélet és jogfilozófia témában, a kutatás eredményeit Faktizität und Geltung (Tényszerűség és érvényesség) címmel jelentette meg 1992-ben. 1994-ben nyugalmazott egyetemi tanárnak nevezték ki.

Jürgen Habermas