- Ahogy elnézem a filctolljelölésekkel, ceruzajegyzetekkel összefirkált printlapokat, körülbelül a Szentkuthy-szöveg minden harmadik során találtak javítanivalót.

- Vannak részek, ahol egész bekezdéseket módosítottunk úgy, hogy egy szó sem maradt a helyén. Valószínűleg több az újrafogalmazott mondat, mint az érintetlenül átvett.

- Ezt a fordítást már Bartos Tibor is átdolgozta egyszer, talán nem elég jól?

- Szentkuthy egy 1930-as angol kiadás alapján fordította le a regényt, hangulatában, stílusában zseniálisan, de sok helyen pontatlanul és eltúlozva, olykor Joyce-szal versengve. Bartos Tibor - állítólag - egy újabb angol Ulysses-kiadás alapján dolgozott, de szerintünk sokkal többet változtatott Szentkuthyn, mint a két angol kiadás közötti különbség indokolta, ugyanakkor elvárható és szükséges szerkesztői munkákat nem végzett el. Végül is ez a munka ránk maradt. Egyébként Bartost és Gáspárt is a csapat tagjának tekintettük, szövegeiket figyelembe vettük.

- Milyen problémák vannak a Szentkuthy-fordítással?

- Például hogy elvesznek benne szereplők, fontos történetszálak, visszatérő elemeket nem lehet felismerni, s ezáltal megroggyan a könyv eredeti struktúrája. Pedig épp a regény rejtett szövetének az érzékelése jelent az olvasó számára egy sajátos örömforrást. Hogy példát is mondjak, van a könyvben egy fontos történetszál, ami a lóversenyről szól. Kiindulópontja, hogy a főhős, Bloom reggel egy turf-rovatot is tartalmazó újsággal a hóna alatt sétál, s találkozik egy ismerősével, aki elkéri tőle a lapot, Bloom pedig azzal a megjegyzéssel adja oda neki, hogy "épp el akartam dobni". Csakhogy a versenylovak között véletlenül szerepel egy Throwaway (körülbelül „Eldobható") nevű, s az ismerős azt hiszi, hogy ez egy rejtjelezett jó tanács volt Bloom részéről. Bár nem fogadja meg, egy másik lóra tesz, de tényleg Throwaway nyer. És ez a téma később visszatér a Küklopsz című kocsmajelenetben, ahol Bloomot kidobják az ivóból, mert azt hiszik, hogy ő viszont megfogadta a lovat és nagy pénzt nyert, de mégsem akar fizetni a pubban senkinek. Az eddigi magyar fordításokból ez egyáltalán nem derül ki. Szentkuthynál például Többsincsnek hívják a lovat, így nem rajzolódik ki a történet. Jó néhány ilyen elsikkadt történetszálat találtunk. Egy versike például az első fejezetben úgy hangzik "Páva lép, kék az ég...", s ez az angolban visszatér a vége felé majdnem szó szerint, a magyarban viszont ott már így szól: "Sutakakas rókamóka, Szól a harang nyugovóra..." Felismerhetetlen. Vannak aztán figurák, akiknek a mozgását az attribútumaik alapján tudjuk végigkövetni. Az egyik ilyen Bagzó Boylan, Bloom feleségének a szeretője, akire Bloom tudatosan nem is akar gondolni, így ritkán említődik név szerint, sokszor csak a világoskék zoknija vagy a sárga szalmakalapja villan fel, s ha nem mindig ugyanazzal a szóval jelölik azt a zoknit, ahogy Joyce is tette, akkor nem fogjuk felismerni, hogy ő az, tehát nem tudjuk követni őt a regényben.

- Pedig ez volna a híres tudatfolyam technika megértésének a kulcsa.

- Igen, Joyce módszerét tudatfolyam technikának szokták nevezni, s a tudatfolyam ilyen asszociációs láncokból épül fel, ami akkor működik, ha követhető a láncolat. Az Ulysses nem egy elvetemült nyelvi ámokfutás, hanem egy hihetetlen gonddal kidolgozott szisztéma. A Szentkuthy fordításának minden zsenialitása ellenére nagy baja, hogy ahol a fordító nem értett valamit, ott azt gondolta, eleve értelmetlenség van, s beírt valami értelmetlent, sokszor trágárságot. Pedig Joyce-nál minden érthető. Az igazat megvallva, olykor sajnáltuk, hogy a szöveghűség miatt el kell hagynunk Szentkuthy egy-egy szellemes, költői kitalálmányát. Például a temetési jelenetben a főhősnek, Bloom úrnak eszébe jut egy pajzán dalocska, majd észbe kap és magát intve ezt mondja: Mea kuplé. Csak hát az angolban ennek nyoma sincs.

- Önök úgy fogalmaztak valahol, hogy Szentkuthy "gargantualizálta" a regényt.

- Valóban, ez Szolláth Dávid kollégám kifejezése. Szentkuthyt Megragadta az a fajta viccesség, ahogy a könyvben először megszólaló szereplő, Buck Mulligan beszél. Mulligan egy szarkasztikus karakter, aki nyelvileg valóban szétdúl mindent maga körül. És Szentkuthynál elkezd mindenki így beszélni, pedig Bloom szellemessége teljesen más természetű. Ennek ellenére az Ulysses tényleg egy hihetetlenül vicces könyv, nagyon szórakoztató. És mélyen humánus. Abban az értelemben, hogy ez a Bloom végül is nagyon jó ember.

- A közhely szerint ő modern Odüsszeusz, aki egy átlagos napba sűrítve éli át a nagy mítikus kalandot.

- Amit Joyce meg akar ragadni, az kora nagyvárosi élete, Dublin 1904. június 16-án, több száz kitalált és valós figurával. És ebbe a káoszba az író homéroszi összefüggések segítségével vitt rendszert. Maga az Ulysses alapja, egy dublini ember egyetlen napjának elmesélése eredetileg novellaötlet volt, a homéroszi mezőbe illesztés pedig valószínűleg egy hirtelen jött, zseniális felismerés lehetett. De aki pontosan meg akarná feleltetni az Odüsszeusz-történetet Bloom történetének, az bajba kerülne, mert ez csak egyes szituációkra, egyes szereplők közti viszonyokra érvényesíthető.

- Nekünk magyaroknak miért fontos az Ulysses, azon kívül, hogy a főhőse, Bloom úr magyar származású? Egyáltalán fontos az, hogy magyar származású?

Az hogy magyar, szerintem esetleges. De az, hogy kelet-európai és zsidó, az már talán nem. Joyce a saját hontalanságát látta visszatükröződni ebben. Bloom otthonra szeretne találni Dublinban, ebben a meddő, mindenféle kétes egzisztenciáktól hemzsegő városban, amit úgy szeret, ahogy van, míg a másik főhős, az íróval hasonlóságot mutató, s Joyce korábbi műveiben is megjelenő Stephen Dedalus kitörni igyekszik innen a tehetségével.

- Bloom szombathelyi származásának mi lehet az alapja?

Bloom fikció, több emberből van összegyúrva: a legfontosabb közülük Joyce trieszti barátja Italo Svevo, egy trieszti, zsidó származású olasz író volt. A szombathelyi szálnak több lehetséges forrása van, így például egy Marino de Szombathely nevű műfordító neve, akit Joyce Triesztben ismert meg. A regényben azt olvashatjuk, hogy Bloom Virág Rudolf nevű apja volt szombathelyi, onnan indult el, s több város érintésével végül is Dublinban kötött ki. A nagyapa testvérének pedig fényképészműterme volt Székesfehérváron, amit Joyce Szesfehérvárnak ír. Tóth Endre történész talált is egy Virág Sándor nevű korabeli székesfehérvári fényképészt, akinek talán valamelyik munkája Joyce kezébe került Triesztben, s a hátulján lévő díszes cégnyomatról vette az író a Virág nevet. Egyik levelében egy trieszti barátjától érdeklődött, miként mondanak valamit magyarul, s így került aztán a könyvbe az a magyar nyelven íródott mondat: "Nagyságos uram, Lipóti Virág". No de, nemcsak ezért fontos nekünk az Ulysses, hanem mert az európai irodalmi modernség központi műve. A nemzetközi irodalmi érdeklődést tekintve Joyce ma fontosabbnak látszik Proustnál, Musilnál, Thomas Mann-nál.

- Ennek ellenére kevesen olvasták végig. Ez most könnyebb lesz?

Érthetőbb lesz. A regény elolvasása persze így is fáradságos marad, de eredményes. Mi nem egyszerűsítettük le a magyar szöveget, csak tisztáztuk.

Találtak kiadót?

Az unoka, Stephen Joyce kezében vannak a jogok, melyek 2011 végéig élnek még. Az Európa ennek ellenére megkérte egy Joyce életmű kiadásának jogát, de az örökös nem válaszolt. Tehát kivárjuk ezt a szűk két évet. Addig is lesz egy honlap, ahol a szöveg részei regisztráció alapján, másolásvédetten hozzáférhetővé válnak a kutatók és szakmai érdeklődők számára. Itt lehet kommentelni is, tehát a papírra kerülésig a fordítás még tovább csiszolódhat.