Fel nem foghatom, hogy Magyarország miért nem képviseltette magát! Se egy rúd szalámi, se egy zacskó pirospaprika. Semmi. Pedig szinte egész Európa jelen volt a malmöi Gustav Adolf téren és a környező utcákban a második alkalommal megrendezett és négy napon át tartó Nemzetközi Utcapiaci Fesztiválon.

Az ötlet még 1880-ban született Franciaországban, amikor először hívták meg a kontinens híresebb kofáit, ugyan hozzák el magukkal és egy héten át árulják a portékájukat, hogy ez alatt az idő alatt az is megvásárolható legyen, ami különben ott nem kapható. És amint az lenni szokott minden piacon, jöttek zenészek, mutatványosok is. Az ötletből így lett francia hagyomány, és ma már 600 nemzetközi utcapiac teszi érdekesebbé nyaranta a francia városokat.

Jó ötlet volt lekoppintani, a malmöi önkormányzat meg is tette, és ezzel a minden augusztusban megrendezésre kerülő Malmöfesztivál mellé most már a nyár elejére is szervezett egy nagy utcai bulit, olyat, amelyik nemcsak a svédeket hozta izgalomba, hanem a kalandozásra mindig kapható dánokat is. Koppenhága 25 kilométerre esik és a dán főváros lakói "hírhedten" imádják a hasukat, ezért aztán nem is csoda, hogy tömegével jöttek most Malmöbe.

A "piacra" érkezőket természetesen zene fogadja, kiváló svéd, dán, holland, német, angol népzenészek húzzák a talpalávalót, stílusosan színpad nincs, csak ahogy a piacon szokás, ahogy az Isten megadta ott zenélnek - méghozzá remekül!

A sátrakban, pavilonokban, vagy az egyszerű standokon aztán csudát lát az ember. A hollandok - a kötelező fapapucsok mellett - a sajtjaikat kínálják, van vagy kétszáz fajta, egyik jobban néz ki, mint a másik, persze a franciák sajtkavalkádja sem kutya, igazi konkurencia.

Az egyik spanyol standon szalámik, kolbászok sorakoznak, "gyanús" külsejük nem téveszt meg senkit, sorban állnak érte az emberek, ismerik az ízeket, nem csoda, hiszen olyan svéd, alig akad aki még nem nyaralt spanyol földön, például Kanárin.

A francia illat-háziipar külön pavilonnal dicsekedhet, árulnak vagy száz féle kézi készítésű szappant, illatos zacskókat és mindent, ami a tárgykörbe tartozik. Minden ország elhozta népművészetét is, hatalmas a kínálat, például még spanyol dámanyereg is kapható.

Rengeteg az ember. Sok idegen szót hallani a norvégtól az oroszig, sőt olyat is, amiről az embernek fogalma sincs, hogy mi lehet az.

Európa jelen van. A rendezők még arra is gondoltak, hogy az EU-választások ideje egybeessen a nemzetközi piaccal. Egy kis kedvcsináló.

A németek fehérkolbász-hegyei, az osztrákok leberkäséje, a francia osztriga, az angolok teái, a görög tepsis ételek, szinte minden, ami a vén kontinensen ehető-iható, jelen van. Csak mi nem vagyunk sehol. Még egy lángossütő sincs mutatóban. Mintha nem is tartoznánk Európához.