Hiller István is felvette a kesztyűt

MTI - Koszticsák Szilárd

Kedden, a Magyar Nemzeti Múzeumban a Robert Capa-fényképek ünnepélyes kicsomagolásán és átadásán maga a miniszter is fehér kesztyűt húzott, hogy a fotósok örömére egy kicsit ő is részese legyen az eseményeknek. És miközben a fényképezőgépek zakatolása mellett felemelt, majd odébb tett egy-egy képet, az újságíróknak elmesélte, hogy Robert Capa hagyatékából, a kulturális tárca 300 milliós segítségével 957 darab fotó, 48 vintázs kópia és 5 portré került hazánkba, melyek egy jelentős része a közeljövőben több kiállításon is látható lesz.

A válogatás tartalmazza Capa legismertebb felvételeit, és vannak köztük olyanok is, amelyek még soha nem kerültek a nagyközönség elé. A tekintélyes kollekciót a Capa-hagyaték gondozására alapított New Yorki International Center of Photography (ICP) ajánlotta fel megvételre a magyar kormánynak, az ajánlatot két és fél éves egyezkedés, tárgyalássorozat követte, melynek végén megegyezés született.

A több mint ezer Capa-kép a Magyar Nemzeti Múzeumba került, reméljük, végleg ott is marad, méltóbb helyet aligha találhatnának számukra.

Az átadási ünnepségen egyébként Robert Capát általában fotóművészként említették, bár ez ellen alighanem ő tiltakozott volna legjobban. Az elsősorban háborús fotóiról ismert alkotó leginkább riporter volt, haditudósító, akinek sohasem állt szándékában az elésodródó tragédiák esztétizálása; nem mellesleg a robbanások, pergőtüzek viharaiban ez nem is nagyon volt lehetséges.

Az 1913ban, Budapesten, Friedmann Endre néven született fotográfus tizennyolc éves volt, amikor 1931-ben elhagyta Magyarországot, hogy aztán néhány kacskaringó után Párizsban kössön ki, és hivatásos fotóriporter legyen, készítsen egy briliáns Trockijsorozatot, később haditudósító fotográfusként részt vegyen öt háborúban, majd a spanyol polgárháborúban elkészítse A milicista halála című világhírű felvételét; 1944-ben közvetlen közelről fényképezze az amerikai partraszállást; a világra hagyományozzon egy szinte páratlanul gazdag, hetvenezer fényképből és negatívból álló kollekciót, valamint egy sor róla szóló legendát.

Ezek főképp a harctereken tanúsított bátorságát, mármár túlzott vakmerőségét és egyik legismertebb mondását említik, mely szerint „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel az eseményhez". Capa mindig közel volt a harcokhoz, annyira közel, hogy vesztét is ez okozta: épp csak elmúlt negyvenéves, amikor a Life magazin felkérésére Indokínába utazott, ahol a francia gyarmati harcokról tudósítva egy taposóaknára lépett. De legendák őrzik barátságát John Steinbeckkel, szerelmét Ingrid Bergmannal, legendás háborúellenességét, melyről egyszer állítólag egyenesen azt írta, hogy hiénának érzi magát, hogy a világban mindenütt a pusztulást hajszolja. Végül arról se feledkezzünk meg, hogy ő alapította a világhírű Magnum fotóügynökséget, mely ugyancsak fontos mérföldkő a fotográfia világában.

És aki a Magyarországra került Capa-képeket a közeljövőben rendezett kiállításokon megnézi, bizonyára alaposabban is tanulmányozza majd a fotográfus regényes életét, hogy értő figyelemmel és kellő tisztelettel vegye szemügyre alkotásait. A gyűjteményből március 5-e és 15-e között először egy rövid kiállítást tartanak a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd július 2-a és október 16-a között a fotók közül 200-220 egy nagy tárlaton lesz látható a Ludwig Múzeumban. A tervek szerint a Capa-gyűjtemény október közepétől 13 várost érintő országjárásra indul.

Kapcsolódó cikkek: Gyermekfotókra vadásznak Szentendrén | Urbitális fotók | A jó palócok Krisztusai | Megint Fenton | Szívószál karok by Photoshop