Hétszáz éves hajót találtak a Dunában

A magyarországi Duna-szakasz legrégebbi hajóleletét találták meg az ősz folyamán a folyó alacsony vízállásának köszönhetően Dunaföldvárnál, az egyik zátonyszigeten, ahol jól felismerhető egységben fennmaradt fa hajómaradványok kerültek napvilágra.

Mint az évgyűrűk „vonalkódja” elárulta , a legkorábbi év, amikor a hajó anyagául szolgáló tölgyet kivághatták, 1316 lehetett. Vagyis, mint Tóth János Attila, a feltárásban résztvevő búvárrégész elmondta, a hajó építése Károly Róbert korára, a XIV. század elejére tehető. Ilyen régi hajómaradvány egyben, s régészek által feltárva még nem került elő, bár mederkotráskor ennél régebbi, római kori maradványok is felszínre jönnek olykor, darabokban.

A zátonylelet vizsgálatát a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeum és a Kulturális Örökségvédelmi hivatal munkatársaival közösen végezték el. A fa bárkát nem emelték ki, csupán dokumentálták, pontosan felmérték és rögzítették az elhelyezkedését. A kiemelésre nem volt pénz és nem volt hozzá megfelelő (ideális nedvességtartalmat biztosító) tárolóhely sem, így a munka után vékony sóderréteggel takarva a helyszínen hagyták a hajó darabjait.

A „vasaló alakú”, zömök hajótest alapján azt gondolják, hogy régi hajómalmot találtak. Ráadásul ezt alátámasztó írott forrás is fennmaradt Károly Róbert idejéből. Egy 1327-ből való oklevél arról beszél, hogy Földvárnál feudális hatalmaskodás áldozata lett egy hajómalom, melynek a kötelét elvágták. A régészek és a muzeológusok úgy sejtik, hogy azon ritka eset áll fenn, amikor egy írott forrás és a régészeti munka eredménye pontosan találkozik, vagyis a középkori oklevélben valószínűleg épp ezt a hajómalmot említhetik. A zátonyon talált egyéb leletek, cölöpmaradványok, kerámiatöredékek arra engednek következtetni, hogy a zátony valaha lakott volt. Egyes régi térképeken jelölik is szigetként.

S hogy miért maradhatott fenn a tölgyfa hajótest hét évszázadon át? Hiszen hasonló aszályok előfordultak e hosszú alatt. Természetesen a „roncs” nem először kerül felszínre, erre utal, hogy minden hiányzik már róla, ami hasznosítható volt. Mostanra csak a hajótest maradt meg viszonylag ép, értelmezhető állapotban – mondja Tóth János Attila. Amit nem vittek el, azt az állandó vizes közeg tartósította.

A hajó különlegessége, hogy az oldalának és aljának találkozásánál egyetlen fatörzsből kivájt, L alakú elemet alkalmaztak. Ennek az évgyűrűi alapján azonosították az építés korát, a XIV. századot. Régiségére utal hogy faszegekkel szögelték össze a pallókat, hiszen a XVIII. századtól már vasszegeket használtak.

Az aszály egyébként nem kedvez a Duna mélyén fekvő hajóroncsoknak. Ilyen mértékű apadásnál, mint a mostani, kincskeresők rabolják végig a szárazra a kerülő mederszakaszokat, ma már fémkeresővel. Tevékenységükre számtalan hátrahagyott rablógödör utal, meséli a búvérégész. Sajnos megtalálták ezt a maradványt is. Ugyan kincset itt nem leltek, de a hajó orr részét lefűrészelték.

Dunaföldvári középkori hajóroncs
Dunaföldvári középkori hajóroncs
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.