Hét olasz képzőművész – két szobrász, két festő és három fotóművész – alkotásaiból nyílik kiállítás csütörtök este hétkor a Párbeszéd Házában. Bemutatkozó és a médiumok egymás mellé állításával némiképp rendhagyó tárlatról van szó, de a stilisztikai különbségek ellenére a művészek között létezik kapocs. Ahogy a kiállításon szereplő művészek doyenjének, a szobrász Pasquale Niní Santorónak az életművéből is kiderül, a cél felülemelkedni az absztrakt/figurális untig ismert ellentétpárján, amelybe az európai történeti avantgárdból kiindulva a századvégi művészet futott bele. Hátha ezen túl ott egy univerzális, egyszerre ikonikusnak és kép nélküli nyelv.

De összekötik ezeket a műveket az ember és a világ közötti kapcsolatokról alkotott gondolatok is: az anyaföld a fotóművész Patrizia Dottori műveiben, a rítusok és az emlékezet a festő Andrea Boldrininál, a környezet Renato Groménál, a természet, amellyel Roberto Vignoli foglalkozik, az „érzéki útvonalak” Innocenzo Odescalchi festményein, illetve a leépítés Isabella Nurigianinál vagy a mentális mozgások Santorónál.

Ami a kiállítás hátterét illeti, a szervezők, a Balassi Intézethez tartozó Római Magyar Akadémia, a Párbeszéd Háza és a Budapesti Olasz Kultúrintézet működésében mindig is nagy a hangsúly azon, hogy a magyar művészek alkotásait lehetőleg olasz művészekkel közösen tárják a közönség elé. Ennek jegyében Róma, Pécs, menettérti címmel januárban nyílt már kiállítás harmincöt olasz grafikus és 14 magyar szobrász műveivel.

Hét olasz művész Budapesten. 2013. október 24. – november 21. Párbeszéd Háza, 1085 Budapest, Horánszky u. 20. A kiállítás hétköznapokon 15 és 18 óra között látogatható.