A zsidóságot sújtó második zsidótörvénynek ugyanis - amely már nem vallási, hanem faji alapon diszkriminált, és 20 százalék helyett 6 százalékban határozta meg a színházakban foglalkoztatható zsidók számát -, valósággal elébe mentek az intézmények vezetői: jó előre „megtisztították” a társulatokat az oda nem valónak ítélt személyektől, ha még oly tehetségesek, népszerűek voltak is. A kenyérkeresetüket elvesztő színészek, zenészek megsegítésére és a zsidó magyar színházi kultúra fönntartására szervezték meg a – köznapi nevén - „Goldmark Színházat” az Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület (OMIKE) Művészakciója keretében.Ennek állít emléket temérdek fényképpel, korabeli írásos dokumentumokkal a Színészmúzeum tárlata a most folyó Goldmark Fesztiválhoz kapcsolódva.

Az 1939 őszétől rendezett prózai és zenés előadásokat, opera- és operettbemutatókat, kabarékat nemcsak a pesti Goldmark teremben tartották rendszeresen, hanem a Hollán utcában és a Bethlen téren is. Az utóbbi helyen a félig-meddig amatőr fiatalok játszottak Simon Zsuzsa vezetésével. A Goldmarkban az operatagozatot Komor Vilmos karnagy vezette. A többi között Mozart, Verdi, Donizetti darabjai közül azokat állították színpadra, amelyek nem igényeltek nagy létszámú közreműködőt, kórust. De ha mégis, akkor megoldották a maguk módján. Lakatos Iván és Palotás Katalin remek dokumentumfilmjében (16. zsoltár – Volt egyszer egy színház…) a megszólaltatott rendezőasszisztens, Karádi Béla emlékezik rá, hogy az Aidát is színre vitték, és a nagy bevonulási jelenetnél 100 helyett 10-15 ember forgott körbe a színpadon oly módon, hogy amíg néhány másodpercre a színfalak mögé kerültek, kapkodva egy másik ruhát húztak rájuk. Messziről így „tömegnek” látszottak.

A prózai előadások felelőse Bálint Lajos volt, a főrendező Beregi Oszkár, aki kedvenc vagy vágyott szerepeit is műsorra tűzte - így játszották el például a Hamletet. Molnár Ferenc Liliom és Delila című darabjait viszont Ráday Imre kedvéért adták elő. A Művészakciót vezető Bánóczi László rendező, műfordító társaival zsidó témájú darabok színrevitelét is előkészítette. Ezek közé tartozott a Dybbuk, a Szulamit vagy Pap Károly Mózese.  Az utóbbi arról is nevezetessé vált az utókor számára, hogy Mózes testvére, Áron szerepében föllépett benne Appel György, a színlap tanúsága szerint már akkor Aczél György néven, amelyen aztán később a Kádár-kor kultúrpolitikusaként híresült el.

Akár 20-25 OMIKE-előadást is tartottak havonta, ezek látogatását csak zárt körben, zsidók részére engedélyezte a hatóság, belépti díjat sem lehetett szedni. Ezért a szervezők kitalálták, hogy pártoló tagsági jegyeket adnak ki: ez tette lehetővé a közreműködő színészek, műszakiak, alkalmazottak bérezését. Utoljára Gorkíj Éjjeli menedékhelyének premierjét tűzték ki 1944 március 26-ra, amit már nem tarthattak meg. Március 19-én, vasárnap délután három SS-tiszt jelent meg ugyanis a Goldmark termet magában foglaló háznál a magyar zsidóság vezetőjét keresve, és mindjárt „lebeszélték” az esti előadás megtartásáról a halálra váltan őket fogadó ügyeletest. Az akkori magyar kormány hamarosan betiltotta az OMIKE-rendezvényeket. A fellépő művészek közül sokan nemsokára náci táborokban vagy munkaszolgálatosként pusztultak el.

Az irodalom is téma lesz

Az OMIKE Művészakciójára emlékező Goldmark Fesztivál programja föleleveníti a korabeli irodalmi eseményeket is a Károly körúti Alexandra Könyvesházban április 7-én Lévai Balázs, április 25-én Ungvári Tamás közreműködésével. Ugyancsak irodalmi emlékezés lesz a Rózsavölgyi Szalonban április 11-én Balázsovits Lajos és Jávori Ferenc Fegya részvételével. Április 28-án a Liszt Ferenc Kamarazenekar emlékezik alapítójára, Sándor Frigyesre Bartók Divertimentójával, Korcsolán Orsolya hegedűművész közreműködésével a XIII. kerületi zeneiskola dísztermében. Ugyanitt május 12-én operett estet rendeznek. Az OMIKE-kabarékat Bächer Iván válogatásában mutatják be a Spinóza Színházban május 5-én. A fesztivál zárógáláját május 20-án tartják a Goldmark teremben.