A szín baloldalához állított szétvert pianínóhoz ül csíkos harisnyában, keménykalapban, hózentrágerrel a clownra maszkírozott mozi-zongorista Bolond ócska régi slágerekkel ellenpontozni a tragédia előadását. A handabandázó kezű bölcs Bolond helyett Alekszej Devotcsenko humortalan zenebohóca, amikor eltűnik a cselekményből, a zeneszerszáma önmagától is szól gépzongoraként. A múlt elhallgathatatlan dallamai úsznak továbbra is a szereplők fölött. Nincs senki a pianínónál, mégis hallik a régi nóta.

A szín hátterét nyers deszkából tákolt András-keresztek zárják le. David Borovszkijnak Ljubimov pazar tervezőjének hasonnevű fia
Egy megroggyant birodalom, dőlni készülő lepusztultsága. Kétoldalt farekeszek. Mintha rendelői kabinok volnának, ahol vizsgálathoz vetkőznek a betegek. Annál inkább gondolhatjuk, hogy kórházban vagyunk, mert fehér köpenyekben és nadrágokban járnak az ápoltak, orvosok és ápolónők.

A címszereplő Pjotr Szemak (49 éves). Jótartású középkorú Lear. Még 1968-as divatú őszes varkocsot visel fején. Betegség bántja már a legelején is. Csúz, ízületi bántalmak? Roggyantan csoszog. Járni is alig bír. Megérett a hatalomátadásra. Idegen hangon beszél. Kölcsönhangon. Nem a saját középhangját használja. Sokat siránkozik. Módfelett sajnálja önmagát. Lányai látszanak racionálisan működőknek.

Dogyin nem naiva-Cordéliát és intrika nénjeit küldi a mesébe. Szakít a két rosszindulatú boszorkának rendszeresített áspiskígyó-ábrázolástól. Fehér papírosból kivágott öltöztetőbabaként ruházzák nyílt színen Gonerilt (Jelizaveta Bojarszkaja) valamiféle Erzsébet-kort idéző jelmezbe. Mindhárom lány ugyanebben a tortadísz marcipánruhában keringőzik az előadás vége felé. Dogyin óriásikat szökell a shakespearei szövegben. Lear leányainak és Gloster fiainak történetét hangsúlyozza. A jó Edgar (Danila Kozlovszkij) úgy jelenik meg elsőre, hogy igazolja az ellene felhozott vádakat: ittas és drogozik. Edmund, a fattyú (Vlagyimir Szeleznyov) hozzá hasonlón megnyerő ifjú, ha eltekintünk néhány törekvő sanda cselétől.

Lear mindkét nagyobb lányával szakajtott egyformán tart viszonyt. Közösülés előtt apjához fohászkodik, vagy a lányok tárják szét apjuk ellenében lábszárukat. A lányok könnyen szakítanak a szerep játszási hagyományával, mert kimarad az előadásból mindazon szövegoldal, ahol egymás életét mérgezik és helytelenkednek erkölcsi szempontból.

Regan ((Jelena Kalinina) pont olyan ártatlan, mint Goneril és Cordelia. A két családtörténetben a fiataloknak van igazuk. Pokolba kívánjuk a megzakkant Leart, aki a különösen lassú és ritmustalan előadást sokat fékezi.

A három lány nem igen különbözik egymástól. Szeretik a hatalmat. Lassan belenőnek az ölükbe esett örökségbe. Cordélia (Darja Rumjanceva) aktív. Emigrációba megy. És háborút indít örökségéért. A végére kilóg a sorból. Teljesen váratlanul az egyik fürdőkabin padlóján hever leölten. Nem derül ki mi elhalálozásának oka, tekintettel rá, hogy kihúzattak a ráutaló szövegek.

Mostanában több néző kifogásolja a Nemzeti Színház előadásaiban a pucér altesteket. Dogyin unalmas előadásában nemcsak a fiatalok vetkeznek meztelenre, de a mindenféle életkorú férfi szereplők. Hosszan sétálnak kis pocakkal és a viharos hideg éjtől összekucorodott kukaccal. A vetkőzések sem pozitív, sem negatív irányba nem befolyásolják az előadás élvezhetetlenségét.