A koncert akkor ült le, ha nem D. Nagy Lajos volt a színpadon

Népszabadság - Kurucz Árpád

Felkapok én is egy gondolatot, / Kihúzom vele valahogy ezt a napot. Ezt a sort kezdem dúdolgatni még szombat reggel, s persze hogy eszembe jutnak a nyolcvanas évek, amikor gimnazistaként egy-egy rockdal mögé bújva lázadtunk, s még azt is megbocsájtottuk, hogy van benne szaxofon.

Mert igen, lázadásnak hittük azt a percnyi bátorságot vagy micsodát, amikor buliból hazafelé efféléket ordít az ember. És a Bikini tudott ehhez iróniát, csipetnyi érzelmességet és szabadságnak tűnő többértelműséget adni. A 87-es Mondd el című albumot például bármikor el tudom énekelni, az Ébredés utántól a Nehéz a dolga című alapvetésig.

És akkor ennek van most harminc éve. Illetve nem is harminc, mert van ebben egy kis csalás, hiszen a Nagy Feróval dúsított Ős-Bikini jött létre '82-ben, és az a két album (Hova lett... és a XX. századi híradó) valami egészen más minőség, a kísérletezés terepe, sajátos egyvelege a szatirikus rocknak és a kordában aligha tartható punknak, amit D. Nagy Lajos három évvel későbbi csatlakozásával (és Feró távozásával) félre kellett tenni.

Ünnepelni tehát igazából az ekkor felálló Bikinit ünnepeltük szombat este a teltházas Sportcsarnokban. Méghozzá nem is akárhogy. Kimondani is nehéz: három és fél órán át tartó, monstre bulin jutottunk el az Olcsó vigasztól a gyerekkórussal megtámogatott legújabb dalig (A végtelen lába előtt). A vége felé igazából már komolyan drukkoltunk, hogy a láthatóan fáradó D. Nagy kibírja még a második ráadást is, ne menjen el az amúgy sem acélos hangja, amely a Bikini dalokhoz mégis úgy passzol, mint mackósajthoz az a bizonyos brummogás.

Ünnepelni igazából az 1985-ben felálló Bikinit ünnepeltük, szombat este a teltházas Sportcsarnokban. Méghozzá nem is akárhogy
Népszabadság - Kurucz Árpád De kibírta mindenki, s bár a rajongóknak egy szavuk se nagyon lehet, hiszen a zenekar maximálisan kielégítette az ilyenkor felhorgadó igényeket, az összes fontos dal elhangzott a szakítás-blokktól a részegség-slágerekig, most mégis fokozottan igaz lett volna az örökzöld igazság: a kevesebb több. És nem is annyira a Bikini csordult túl, hanem az ilyenkor obligát vendégek hozták magukkal az elkerülhető holtpontokat.

Nem a kihagyhatatlan Gallai Péterre gondolok, aki a legjobb pillanatokban volt a zenekar billentyűse, s aki a Szállj fel magassal kissé ellopta a show-t. (Talán jobb lett volna a Furcsák közé tartozom mellé a Valahol Európában-t bevállalni, D. Naggyal közösen, s nem a Piramis slágerét. De ez már tényleg csak kekeckedés.)

Nem is az ír zenekarral volt baj, akik az Egy korsó, egy pohár idézte kocsmahangulatot hozták magukkal, nem is big banddel, akik a Veri az életet adták elő a harmincas évek Amerikáját jellemző stílusban, vagy a vonóshölgyekkel, akik az igazán jól sikerült unplugged-blokkot festették alá. Sokkal inkább azokkal a vendégdalt is magukkal hozó „előadókkal”, akik jobbára önmaguk paródiájába csaptak át, cseppet sem illeszkedve a Bikinihez, a büfések nagy-nagy örömére: ezek voltak ugyanis azok a pillanatok, amikor lelkiismeret-furdalás nélkül lehetett kilépni a tartalék sörért.

Jó volt a levetített Temesvári vasárnappal megidézni a legendás gitárost, Daczi Zsoltot és a Bikini egyik legnagyobb hatású koncertjét, amit az első magyar zenekarként adtak a forradalom után Erdélyben.

Jó volt, hogy a régi dalokat ügyesen keverték az új lemez (Elmúlt illúziók) anyagával, még akkor is, ha ma már néha túl szájbarágósan éneklik ugyanazt, amit annak idején a közönséggel összekacsintva adtak elő. (Ki hitte volna, hogy a cenzúrától való félelem ilyen jó szolgálatot tehet a szövegeknek?) És az is jó, hogy a Bikini ma sem több egy dallamos, könnyen megjegyezhető rockzenét játszó csapatnál, melynek dalait dúdolni lehet és kell is, és akiknek már azért is hálásak lehetünk, hogy más „korszakalkotó” zenekarokkal ellentétben egy pillanatig sem váltak kínossá.

Kihúztuk velük ezt a harminc évet. Ennél többet talán nem is mondhatunk. Tán csak annyit: megérte.

Kapcsolódó cikkek: Londonban lép fel a Hooligans március 15-én | Whitney Houstonra is emlékeznek a vasárnapi Összefogás-koncerteken | Tel-avivi hangulatban | Az első próbától a titkos koncertig | Ramazotti ősszel Budapesten lép fel