Gyógyzene a gyógyvizek fölött
Igazából azonban június végétől augusztus végéig minden hétfőn hangversenyt adott itt, a Hild-udvarban a fent nevezett karmester és zenekar. Legalábbis így tervezték, amikor az elsőről, a június 29-iről beszámolt a Népszabadság. Ekkor készült ez a fotó. A lapba azonban egy másikat tettek be, amelyen népesebbnek tűnik a közönség, mert laposan és hátulról fényképezték.
Dr. Bogina egyébként közgazdász volt, kinek magasra ívelő karrierjét megtörte '56, s a büntiből csak az Orvostudományi Egyetem gazdasági rektorhelyettességéig engedték visszakapaszkodni. Az amatőr karnagy mellett, az amatőr szakszervezeti zenekar előtt két meglehetősen profi énekes áll. Pitti Katalin és Leblanc Győző. Ekkor már mindketten évek óta az Operaház magánénekesei, jó néhány sikerrel és főszereppel a hátuk mögött. A Traviata keresztmetszetét adták elő ezen az estén Gyimesi Kálmánnal, a szegedi operatársulat vezető baritonistájával. A műkedvelőkkel olyan szólisták léptek itt föl, akik az ország első és második operaszínpadán (meg külföldön) énekelték azt, amivel itt a gyér közönséget boldogították. A jegy 30 forintba került, de mivel ezen az estén szegény Violetta egy kórház udvarán köpte ki a tüdejét, a betegek ingyen is hallgathatták a zenét. Azok is, akiknek ingyen sem kellett (volna), meg azok is, akik mohó fülekkel hajoltak ki a folyosó nyitott ablakán.
Abban a földben, melyből ezek a szép platánok kinőttek, igen nagy bőséggel buzognak a hévizek. Anonymus szerint már Árpád fejedelem is itt fürödte ki magából a harcok fáradalmait. A törökök azután tele is építették fürdővel ezt az egész környéket a Duna mellett, a Rózsadomb alatt. Oláh Miklós esztergomi érsek szerint a XVI. században 32 csodás hatású fürdőben áztak itt a sajgó tagok. A török elment, a víz maradt. A Császár meg a többi fürdő a császári Kincstár tulajdonában állott, míg meg nem vette a XIX. század elején korának jeles mecénása és egyik legjótétebb lelke, a ma már inkább csak térként ismert Marczibányi István, és rögvest oda nem adta a budai Irgalmasrendnek, hogy a fürdők segedelmével és azok jövedelméből betegeket gyógyítsanak és szerzeteseket etessenek.
A fürdő a reformkorban szépen kiépült, Pest-Buda elsőszámú klasszicista építésze, Hild József tervei szerint. 1842-ben tették le igen csinos, kétszintes, íves-oszlopsoros gyógyudvarának és az azt körülvevő gyógyító és fürdető épületeknek az alapkövét. Eredetileg nyitott árkád futott a dór oszlopok mögött. Biztosan indokolt volt a beüvegezés az épület működtetése szempontjából, de a régi képeken látjuk, mennyivel szebb volt ez az udvar nyitott árkádsorral.
Új korában is, később is sok hangversenyt és mulatságot keretezett a Hild-udvar, de egy ideje már nem is muzsikálnak, nem is mulatoznak is, csak betegek, látogatók és egészségügyi dolgozók sétálgatnak benne. Nem is szokták már kinyitni a Dunára néző főbejáratot, pedig onnan, a félköríves hátsó rész felől lehet a leghatásosabb belépni az udvarra. Régebben ez volt a Császár főbejárata. Elbarnult anzikszokon látjuk is, hogy „Császár fürdő” felirat volt az épület homlokzatán, ahol most a „Hild-udvar” olvasható.
Amikor a többi rendtől, akkor az irgalmasoktól is elvettek mindent. Ismét a Kincstár lett a kórház és a gyógyvizek ura. Az állami ORFI, az Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet működött itt igen magas színvonalon. Az államosításkor is sokan tartottak tőle, hogy lezuhan a színvonal, meg akkor is, amikor az irgalmasok visszakapták a kórházukat. De nem.
A Margit körúttól a Komjádi Béla uszodáig hatalmas területen, hatalmas épületekben, rengeteg embert gyógyítanak és fürdetnek errefelé. Ebben a sávban az épületek állaga és minősége fölöttébb változatos. A borzasztóan lepusztulttól a csodálatos ultramodernig. A Hild-udvart körülvevő épület egymagában is sokféle. Ha körbesétálunk az udvar körüli folyosón, két egészen eltérő korszakra látunk a szomorú déli szárnyból, illetve a jövőbe mutató északiból. Az mutat legmesszebbre a múltba is: ott van Veli bej szépséges, fölújított XVI. századi fürdője.
Maga az udvar elég bánatosan néz ki mostanában. Körös-körül hámlik a vakolat. A zenekar mögött látható terasz alatt az ablakszemek körül a rothadó keretekből kinő a gyom. Ha benézünk, használatlan, üres tereket látunk. A megmaradt feliratokból tudjuk csupán, hogy büfé és ajándékbolt volt ott nemrég. A terasz korlátjának tartóvasait már szinte teljesen fölfalta a rozsda. Nem ajánlom, hogy a korlátra támaszkodjék, aki arra jár. A platánok egy kivételével megvannak, nekem nem panaszkodtak. A jobboldali középső viszont, a legkarcsúbb eltűnt. Ifjú kezdemény van a helyén. A platánok gyökereivel is találkoztam, mert ott jártamkor épp két jókora árok szélén pihentek munkások és lapátok, de mire szemleutam végére értem, már épp kezdték visszahányni a homokot. Ez itt az árokbetemetés helye.
