Friedmann Endre Ernő
Fenti néven, eredeti nevén alig ismeri valaki is Robert Capát, a múlt század leghíresebb fotóriporterét, hadifotósát, sajtóbonvivánját, Ingrid Bergman és több kevésbé nevezetes asszonyszemély szeretőjét. Amerikai egyenruhás bonvivánt. Háborúban, háború után selyemharisnya ajándék helyett cinikus férfibájával vette le lábáról a nőket. Jóképű fotós volt a szónak mindkét értelmében. Jó képeket exponált. Tömör történelmi jellemképeket. És ő maga is jóképű volt. Vonzó zifferblattal vigadó fotós hadicselei után amerikaiak megszállta párizsi szállodákban. Nemcsak élete és munkássága zajlott a legnagyobb példányszámú nyilvánosság előtt, de halála is. 1954-ben a Life magazin elküldte az indokinai háborúba. Május 25-én öt perccel három előtt taposóaknára lépett. Szörnyethalt. Többször nyilatkozta: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel." Az indokinai dombról exponált hadiképe biztos jó lett, elég közel lévén a veszélyhez. Semmi nem maradt a felvételből sem. Pesti vagány. Nemtörődöm kalandor. Önmagát nem kímélő nekibuzdult.
Brassai, André Kertész, Lucien Hervé, Moholy-Nagy László, Juan Gyenes (Gyenes János), Martin Munkacsi (Munkácsi Márton), aki a Színházi Élettől szállt el a Harper's Bazaar és a Ladie's Home Journal-ig. Magyarok a fényképezőgép mögött. Hírneves fotósok. Van-e magyarázat rá, hogy annyi magyar emigráns került a fotózók élvonalába? Talán a kiolthatatlan kíváncsiság. Az állóképesség. A szerényen tolakodni tudás. Az éles szem. Megfigyelőkészség. A látszat alatti lényeget látás. Az apróságokban fontosat fölfedező gyanakvó tekintet. Hosszan sorolható volna, mit vitt magával ijedtében egy sereg kamerával menekülő ide hazulról.
55 évvel halála után divatba jött. Modern lett. Sokat mondóak néma képei. Nemcsak kiállítások szerveződtek neve köré, hazája megvásárolta 985 fényképét a New York-i International Center of Photography gyűjteményéből, mintha Munkácsy volna olajban és keretben. A másik irodalmi hobóval közösen készített Oroszország-könyve is megjelent magyarul némi késedelemmel, de soha nem elkésetten. Steinbeckkel végigjárták Oroszországból, amit engedtek nekik. Whiskyvel tisztán tartott szemmel megláttak minden látni érdemest, kifejezőt, jellemzőt, megörökítendőt. Nem hajoltak sem jobbra, sem balra. Nem tendenciózusan láttak, csupán tárgyilagosan.
A Park Kiadó megjelentette Kissé elmosódva - Emlékeim a háborúból című könyvét. A könyv állítólag forgatókönyvnek készült. Mindenképen képszerű mondatokból áll. Fényképei elbeszélések. Sűrített narrációk. Írásai mozgóképeknek megfelelő élénkségűek. Annyiban rokonok Capa fotóival, hogy a lehető legtöbb, legbeszédesebb körülményt foglalják magukba. Megtanítanak látni. Észrevenni az apró körülményekben az összefoglaló drámát. Az anekdotán túlmutató törvényszerűséget. Az extrémben az általánost.
Capa míves képeihez méltóan míves mondatokban fogalmaz. Sárközy Elga, Capa könyvének magyarra fordítója olyan prózát adott az olvasók kezében, mintha magyarul íródott volna eredetileg. Nem érezhető a más nyelvre ültetés sebészeljárása, üde, a fogalmazás örömét sugárzó eredeti próza.
