Egymásba folyik testük a kabát átvállalásánál. És nem tudni pontosan: közelednek-e a ruhában egymáshoz, vagy harcolnak egymás ellen a ruhadarab birtoklásáért. Győzni akarnak egymáson, lerabolni a másikat, vagy összeolvadni vele engedékenyen.

Fregoli szindróma, avagy nem a ruha teszi az embert a táncest címe. Nem a ruhaszárítót idézi, holott a tér tele drótokon lelógó ruhaakasztókkal, rajta tarka holmik libegnek. És nem is a kifordítom-befordítom kabátról nyerte cégérét és a cím. Leopold Fregoli átváltozó művész neve állandósult a közbeszédben. Több mint 70 éve holt. Neve él. Közismert. Kevesen tudják, hogy gyorsöltözéses, parókacserélő, személyiségváltoztató artista volt. Egész estét kitöltő, énjét megsokszorozó pantomimikus színdarabokat játszott el egymaga. Párizsban, vagy a Nagymező utcai Somossy Orfeumban teljes évadot is kitöltött szemcsaló műsora.

Réti Annának igaza volt, amikor a címben fonákra fordította a szállóigét. A színpadon hegynyi ruha halom. Belevetődnek. Kibúnak belőle. Átcsoportosítják. Belekeverednek. Megvívnak egy-egy ruhadarabért, kabátért, nadrágért, lemberdzsekért. Kapucniba rejtőznek el. Nem a felvett jelmez virítja ki személyiségük más és más színét, hanem belső mozgásuk változtatja át a talált holmi karakterét. Egymást kizáró színeket hívnak elő magukból. Erőszakosak. Odaadóak. Félnek egymástól. Megnyugvást keresnek. Remek partnereik a másodkézből talált használt ruhák. Csupa groteszk ötlet, kristálytisztán kivitelezett mozdulatsor folytonos átalakulásuk, személyiségcsereberéjük, míg csak mindketten alsóneműre nem tépik egymást. Akkor kiragyogva rátalálnak párjukra. Boldogan megnyugszanak.

„Előzenekarként" az amerikai Zoe Scofield vetítésekkel szürkített klasszikus balett alapú tánckettősének ortopédikus nyavalyatörős mozdulatai visszatetszettek. Előadásuk ideje mindössze fél óra, de kitágították az időt: hat órának éreztük.