A Savoyai terasznál kezdték a javítást: mélyreható falvizsgálat után lecserélik a köpenyfalat

Fortepan archívum

Egy kőművesbrigád minden tavasszal végigkopogtatja a budai Vár legkritikusabb szakaszain a várfalat, olyan köveket keresve, amelyek kilazultak a helyükről, és egy rosszabb pillanatban lepottyanhatnak a magasból. Az elmúlt években több komoly omlás is bekövetkezett. Tavaly karácsonykor a Babits sétány alatti várfal aljából dőlt ki négy négyzetméter, 2010 tavaszán a nagy esőzések hatására a Várszínház mögötti ún. Ellyps sétányon kezdett kifelé dőlni egy jelentősebb falszakasz, s ezt csak úgy sikerült megállítani, hogy a sétány földjéből 1600 köbmétert kitermeltek, ezzel csökkentették a falra nehezedő nyomást. Néhány hónappal korábban a Karakas pasa tornya mozdult meg, melynek tövébe hatalmas mélygarázsgödröt vágtak. A várfalon sok helyen láthatók nagy repedések, ahol a csapadékvíz utat tör magának: például a Hadtörténeti Múzeumnál lévő Esztergomi rondellán és más bástyákon is.

A tavalyi omlások után átvizsgálták az összes várfalszakaszt. Az eredmény: a mintegy négy kilométernyi védműnek körülbelül a tizenöt százaléka életveszélyes, negyede rossz, a fele pedig közepes állapotú. Csupán a Halászbástya környéke van jó állapotban, mivel azt a részt néhány éve felújították. Az elkészült állapottérképen piros, azaz életveszélyes jelölést látunk egyebek mellett a Nemzeti Galéria előtt, a Savoyai-szobortól délre eső falszakaszon, továbbá a tabáni nagyrondella nyugati oldalán, a Csikós udvar külső falán, az Esztergomi rondellánál, valamint a Babits sétány mentén is. Ezeken a helyeken sürgős beavatkozás szükséges.

Az említett falak nagy része az 50-es, 60-as években épült rekonstrukció, de a legrégibb látszó részek is csak XIX. századiak. Ennél korábbi várfalak teljes magasságukban nem állnak szabadon. Ha megvannak is, csak foltokban látszanak, illetve a jelenlegiek magját képezik, vagy azok vonalánál beljebb találhatók a föld alatt (például az Árpád-koriak vagy az Anjou-koriak). A XIX. század második felében a régi falakból sokat betemettek. A tabáni nagyrondellát például a lőrésekig földdel takarták. Hauszmann Alajos a földbe temetett középkori kaputoronyra kerti házikót épített Erzsébet királynénak – tudjuk meg Deák Zoltántól, a Várgondnokság Nonprofit Kft. munkatársától. – A II. világháború utáni felújításkor változott a koncepció. Úgy döntöttek, ismét láthatóvá kell tenni a vár középkori falrendszerét, így jó néhány szakasz, amely addig a föld alá temetve pihent, napvilágra került a járószint visszamélyítésével. Köpenyfalat kaptak és meg is magasították őket, hogy jobban érvényesüljön a látványuk. Ilyen visszamélyítés-felmagasítás következménye például, hogy a Savoyai terasz déli részén, a volt Lőportár környékén lévő fal magassága ma 9-10 méter.

A falak szerkezetéről tudni kell, hogy többrétegűek, a belső részeket mindenütt egy 30-40 centiméteres köpenyfal takarja, amely mészkőből vagy téglából, vagy ezek 2-3 soronként változó elegyéből épült. Az életveszélyes szakaszokon általában az a probléma, hogy ez a külső köpenyfal elvált a magtól és önálló mozgásba kezdett, kihasasodott.

A várfalak tönkremenetelét elsősorban a víz okozza, de rásegítenek a falak mögötti feltöltések, az azokban futó közművek hibái és a fák gyökerei is. Az ötvenes–hatvanas években, ha készítettek is szivárgókat, azok eltömődtek, használhatatlanok mára. Az Ellyps sétányon is az történt, hogy a burkolat alá befolyó víz a nem megfelelő vízelvezetés miatt beszivárgott a falakba, s évtizedek alatt erős pusztítást végzett, kimosta a fugákat, s a fal (nemcsak a köpenyfal) így már nem tudott ellenállni a mögötte lévő föltöltés nyomásának. Az Esztergomi rondellánál is ez okozhatta a repedést. Ezért a felújításkor a legfontosabb mindenütt a vízelvezetés megoldása lesz.

A pontonkénti vízelvezetés a ma tapasztalható özönvízszerű esők ellen már kevés. Úgynevezett folyókarendszerrel lehet csak megfogni a csapadékot, de ezenkívül „paplan” rendszerű szivárgókat vagy mélyszivárgókat is építeni kell a felszín alá, amelyek összegyűjtik, s a falon kívülre vezetik a vizet. Nedvesedést persze nemcsak eső okozhat, szivároghat az a vízközművekből is, bár a szolgáltatók ezt nehezen ismerik el. Okozhatnak bajt a túl közel ültetett, illetve magról kelt és meghagyott fák is, amelyek beleeresztik a falba a gyökereiket. A Csikós udvari mélygarázs építésénél például 15 méter mélyen is találtak gyökereket. A várfal kezelői nem szeretik a kúszónövényzetet sem, de paradox módon néha mégis előnyös, ha van. A Savoyai terasz alatti támfal köpenyének kihasasodása például azért „nem hagyta még el magát”, mert kúszónövényzet hálózza be, s ez megtartja – mondja Deák Zoltán.

A várfalak állapotát az állam már az 1980-as években felmérette. Az Ellyps terasz például már akkor is életveszélyes jelzést kapott. A falak nagyjavítását a 7. ötéves terv idejére tervezték, de aztán jött a rendszerváltás, eltörölték a tervgazdálkodást, a felújítás pedig elmaradt. Mindmáig. Most mind a palotanegyedet kezelő Várgondnokság, mind pedig a polgárvárosi részen az I. kerületi önkormányzat igyekszik elvégezni a legsürgetőbb feladatokat. A palotanegyed falaira a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. biztosított műemléki keretéből 500+250 millió forintot. Ez azonban a szükséges javítások, rekonstrukciók költségének csak egy részére nyújt fedezetet – mondja Somogyi Gabriella szervezési és kommunikációs igazgató, ezért a Várgondnokság a „Jelet hagyni!” és a „Segíteni!” gondolatra építve téglapárok eladásával tervezi kiegészíteni a forrásokat. A támogatás ellenértéke egy feliratos dísztéglapár, amelynek egyik eleme beépül a falakba, a másik az adományozóé lesz.

A palotanegyedben a javítást a Savoyai terasznál már megkezdték. Szivárgókat, elfolyókat építenek, mélyreható falvizsgálat után lecserélik a köpenyfalat. A nagyrondellánál és a Fehérvári rondellánál egyelőre csak a veszélyes részeket távolítják el. Eközben folyik a munka az „önkormányzati” falakon is, a polgárvárosi részen. Nyár elején felújították a Bécsi kapu melletti falszakaszt, most kezdődik a Babits sétány fölött tavaly karácsonykor kiomlott rész pótlása, s vízelvezetésének megoldása. Az Esztergomi rondellát folyamatosan monitorozzák: a fal nem mozog, nem életveszélyes, tudtuk meg az önkormányzattól. Hosszú távon egyébként azokon a részeken, ahol a falak mögötti feltöltés kritikus nyomást idéz elő, az lenne az egyik megoldás, hogy a töltést kiszednék, s egy vasbeton „dobozt” építenének a helyére, amely föld alatti, hasznosítható térként is szolgálna. Ilyen doboz készülhet az Ellyps sétány alá, s ilyet terveznek több rondellába és bástyába is.

Kapcsolódó cikkek: Átadták a Margit híd szárnyhídját | Megújul az 1-es és 3-as villamosok vonala | Talán most tényleg eljön a Várkertbazár ideje | Széll Kálmán tér: egymilliárdért feltúrni sem érdemes | Kétszáz tonnával terhelik a Margit hidat