A leképezés csapdái
Alapigazság, hogy az emberi kiszolgáltatottság vagy a szegénység ábrázolása önmagában még nem film. A dokumentumfilmezésnek éppen ez a "leképezés" az egyik csapdája, amelybe az idén bemutatott alkotások némelyikének szerzője bizony beleesett. Az egyik példa az illegális Burma Demokratikus Hangja forgatócsoport fölvételeiből a svéd Anders Ostergaard által készített összeállítás (Burma VJ - Tudósítás egy zárt országból) a diktatúra megdöntését célzó tiltakozó akciókról. A megmozdulások hevességét és a karhatalom brutalitását látva elborzadunk, de csaknem másfél órán keresztül nézve a CNN-en, és más nyugati tévékben "breaking news"-ként már vetített képek sorát, elvész a benyomás intenzitása.
A másik példa a dán Janus Metz Házasság céljából megismerkedne... című filmje. Témája az ismert dél-ázsiai szexturizmus másik oldala: az utóbbi években feleségül is vesznek thaiföldi nőket egyedülálló dán férfiak. A nők a munkanélküliség, gyakran az éhezés elől menekülnek a legalább biztos megélhetést kínáló dán férjekhez, akik egy-két heti ismeretség, mondjuk így: otthoni "kipróbálás" után vezetik oltár elé őket, hogy hálás, készséges segítőtársat nyerjenek. A téma drámai kérdéseket vet föl, ám a film - végigkísérve egy frissen Dániába érkezett thaiföldi fiatalasszony esetét - a legfontosabbal, a benső történések láttatásával marad adós.
Lássunk ellenpéldákat. Mindazt, amit fentebb hiányoltunk, megtaláljuk Leon Geller és Marcus Vetter izraeli-német produkciójában, a Jenin szíve címűben. Ellenőrző akció során az egyik izraeli katona véletlenül lelő egy 12 éves arab kisfiút a jenini menekülttáborban. A fiú szülei elhatározzák, hogy a halott szerveit felajánlják a rászorulóknak. Öt betegen segítenek, köztük drúzon, beduinon, ortodox zsidón. Megrázó, ahogy az apa úgy gondolja, szerveinek átültetése révén halott gyereke mégis csak tovább él. De ő, aki korábban Izrael-ellenes akciókban vett részt, békejobbot is nyújtani akar ezzel. Hogy mennyire nehéz, és mindkét oldalon milyen bonyolult lelki folyamat ez, megértő részvéttel mutatja be a kamera.
Nem ilyen bensőséges, de nagyon attraktív az idei fesztivál kiemelt alkotása, a holland Mercedes Stalenhoef Carmen esete Borattal című filmje. Két szálon futtatja egyszerre a fordulatos cselekményt. Az egyiken haladva megtudjuk, "a kazah nép nagy fehér gyermeke" - vagyis az amerikai komikus, S. B. Cohen - egy mélyszegény román faluban forgatta korábban a sikeres Borat-mozit, úgy állítva be a helybelieknek, hogy dokumentumfilmben szerepelnek, miközben hülyét csinált belőlük. Két pénzéhes nyugati ügyvéd biztatására a falusiak perelni próbálják, sikertelenül. A másik szál a falu kocsmáros-kereskedőjének lánya, a 17 éves Carmen elvágyódását és végül révbe jutását fűzi föl ugyancsak érdekesen. Már-már játékfilmre gyanakszunk, holott csak arról van szó, hogy a kamera nem csak diszkréten lehet jelen. Játékra, "alakításra" serkentően is. Majdhogynem anélkül, hogy ezt észrevennénk.
