alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Dragon Ball: Sintoista ütöm-vágom gyerekcsatornákon

A maga idejében itthon is igen népszerű volt, ám botrányt is kavart a Dragon Ball. A hinduizmusból, a sintóból és a buddhizmusból egyaránt merítő, egyedi története és mélyen kidolgozott, szerethető szereplői egyaránt hatottak a kortárs japán népszerű kultúra alkotóira, és tették világszerte népszerűvé a sorozat témájának, az ellentétes oldalak harcának nyugati világban szokatlan kezelését.

Dobay Ádám | Népszabadság| 2009. október 9. |11 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

DobayAdam | 2009. október 19. | 11:22:29

"Tehát szerintem annyi sintoizmus van a Dragonballban, mint alkoholizmus a Mici Mackóban. Sőt, még annyi se."

A sintó, Japán írott történelem előtti koráig visszanyúló természetvallása a teljes Japán kultúrát áthatja és meghatározza, ma pedig a buddhizmussal sajátos szimbiózisban alkotja továbbra is a japán közgondolkodás szerves részét. Ha a Dragon Ball valamilyen szekuláris, kortárs műalkotás lenne, spirituális gyökerek nélkül, a felvetés talán adhatná vita alapját, de tudjuk, hogy nem az, hiszen egy buddhista megvilágosodás-történet allegóriája. A már eddig is említettek mellett még számtalan sintó elemet találhatunk a sorozatban, így e háttér ismerete nélkül nem is nagyon értelmezhető sem ez, sem számos más kortárs japán műalkotás.

A Micimackóban pedig alkoholizmus valóban nincs, azonban számos eleme adott teret hol felületes, hol viszont komoly pszichoanalitikus elemzéseknek -- ezek persze már jóval túlhaladnak e cikk témáján.

DobayAdam | 2009. október 19. | 10:53:14

"Meg a Don Pepe sem, a Son Goku pizza azért son-go-ku, mert sonka - gomba - kukorica van rajta :D"

Ez a pizza viszont pont abban a korszakban jelent meg a Don Pepénél, amikor ment a sorozat, úgyhogy valószínűleg nem véletlen az áthallás.

DobayAdam | 2009. október 19. | 10:51:51

"A macska volt a mester."

Ez már nem fért bele a cikkbe, de az archetipikus mitológiai hőstörténetekben a hősnek lehet több mentora is. Az első mentor a Dragon Ballban Zseniális Teknős, aki bár ember, nevével jelzi a természeti, totemvilághoz való kapcsolódást. Ha több mentor van egy történetben, az elsőként megjelenő mentor funkciója a hős átvezetése a hétköznapi világból a történet különleges világába, illetve megismertetése ennek az új világnak a szabályaival (két modern példa Obi Wan-Kenobi a Csillagok háborújában és Morpheus a Mátrixban). A második mentor már a különleges világ (a jungi-campbelli értelmezésben a tudatalatti) mélyén, a titkos tudás átadója a hősnek (ld. Yoda és az Orákulum). Ez az égigérő oszlop (a mitológiai axis mundi megfelelője) felső részén élő macska a Dragon Ballban, aki már egy trükkös zen mester, nála teljesen más jellegű a tanítás, mint a hős korai kiképzésénél, ahol az erősítés és a felkészítés a cél. A macska tanítása, hogy valójában nem a hős által az ilyen történetekben megszerzendő varázstárgy a lényeg (a macskánál ez egy konkrét flaska "elixír"), hanem az eléréséig megtett út. Amikor Son Goku végül megszerzi a mestertől a flaskát, kiderül, hogy abban víz van. Az, hogy valaki meg tudja szerezni a flaskát, bizonyítja, hogy már eljutott arra a szintre a harcos szellemi útján, amit állítólag az elixír elfogyasztása jelentett volna. Egyszerre népmesei motívum és zen buddhista tanítás.

DobayAdam | 2009. október 19. | 10:38:24

"kivették a Nickelodeont a csomagból, mert hogy kevesen nézték a célkorosztályból. Nem mindegy ha közben meg több tízezer tizenéves akár felnőtt is nézte Spongyabobot? :)"

Egy kábelszolgáltatónak rengeteg mindent kell mérlegelnie, amikor összeállítja azt a sajnos jelenleg rendkívül limitált csomagot, amit az előfizetőinek felkínál. A célcsoport nézettsége mellett az össznézettség, a nézettségi számok viszonya a többi hasonló tematikájú csatornáéhoz, és végül az a pénz, amit a sugárzási jogért fizetnek az adott csatornának. Egy fecske nem csinál nyarat, egy műsor nem tud elvinni a hátán egy egész tévécsatornát, így hiába jó a Spongyabob, azt hiába nézték sokan, ez önmagában sajnos nem elég a fent felsorolt összes többi tényező ellensúlyozására.

szundaram | 2009. október 13. | 00:12:07

Né csak. Én is néztem pár részt, de erre a végső üzenetre ugyan nem jutottam el.

Meg a Don Pepe sem, a Son Goku pizza azért son-go-ku, mert sonka - gomba - kukorica van rajta :D

Terminátor | 2009. október 12. | 21:21:22

A macska volt a mester.

utálomafideszt | 2009. október 10. | 11:12:56

Szerintem itt csak arról van szó, hogy a jól kidolgozott karaktereket nem akarták a kukába dobni. Ezért átrakják őket a jó oldalra, így megmaradnak a későbbi epizódokra is, és izgalmasabbá teszik a történetet, mert nem csak a főhős van központban (így egy nagyobb összecsapás eltarthat 20 részig is). Mert ahhoz, hogy átálljanak előbb mindegyiknek alaposan szétrúgják a seggét.
Tehát szerintem annyi sintoizmus van a Dragonballban, mint alkoholizmus a Mici Mackóban. Sőt, még annyi se.

brooke | 2009. október 9. | 19:43:24

Igen a zsidó-keresztény kutltúra élesen megkülönbözteti a jót és a rosszat. (Tehát csak semmi középkorozás Dobay Úr!)

Az evangéliumból pedig tudjuk, hogy a Jó már legyőtzte a rosszat, mégpedig erőszak nélkül.

Istennek legyen hála!

armidagalina | 2009. október 9. | 18:58:11

Nagyon szerettem. :)

Terminátor | 2009. október 9. | 18:32:34

Egész mély dolgokra világít rá a Dragon Ball.

silenthill1 | 2009. október 9. | 17:27:47

Anno én is nagyon szerettem, bár akkor még nem igazán tudott megfogni ez a hátsó pozítiv üzenet. Mármint nem nagyon fogtam fel :)
Amúgy osztom azt a véleményt, hogy itthon még most is nagyon maradian állnak hozzá az ilyen dolgokhoz, lásd UPC akik kivették a Nickelodeont a csomagból, mert hogy kevesen nézték a célkorosztályból. Nem mindegy ha közben meg több tízezer tizenéves akár felnőtt is nézte Spongyabobot? :)

A szerző mitológiakutató. Hét éve vizsgálja a mítoszok, a média és a tömegkultúra kapcsolatát.

A Dragon Ball a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb japán rajzfilmsorozata. Eredeti formája 519, heti megjelenésű fejezetben publikált, japán formátumú képregény (manga), melynek későbbi, 42 kötetben megjelent kiadása csak Japánban 150 millió eladott példánnyal büszkélkedhet.

Torijama Akira a hinduizmusból, a sintóból és a buddhizmusból egyaránt merítő, egyedi története és mélyen kidolgozott, szerethető szereplői egyaránt hatottak a kortárs japán népszerű kultúra alkotóira, és tették világszerte népszerűvé a sorozat témájának, az ellentétes oldalak harcának nyugati világban szokatlan kezelését.

Minden pozitívuma ellenére Magyarországon talán túl korán, a kereskedelmi televíziózás korai időszakában került adásba a sorozat. A nálunk vetített francia, újravágott változat eleve cenzúrázott volt, mégis több szülői szervezetnél verte ki a biztosítékot a harc naturalisztikus ábrázolása (korábban nem nagyon lehetett itthon vért látni egy rajzfilmben), a harcművészeti tematika és az eredetileg tinédzser nézői célcsoport félreértése (sajnos még ma is tartja magát nálunk a tévhit, hogy a rajzfilmek kizárólag az óvodás-kisiskolás korcsoportnak valók). A kisszámú, de nagy médiavisszhangot kiváltó tiltakozás miatt végül abbamaradt a sorozat sugárzása, ma már csak internetes videomegosztó oldalakon találhatók meg belőle részletek.

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

A fővád egyébként megegyezett a korábban, a Tom és Jerry ellen felhozottal: erőszak-ábrázolása károsan hat a tévénéző gyerekekre. Hiába, Platón óta tartja magát az érv, hogy az erőszaknak már a megfigyelése is erőszakossá tesz. A jóslatok ellenére a Tom és Jerryn felnőtt százezrek nem váltak agresszív szocio- vagy pszichopatákká, sem a Dragon Ball nézői - összhangban az elmúlt évek pszichológiai kutatásainak eredményei-vel, amelyek egyre inkább azt látszanak igazolni, hogy az erőszakos viselkedést közvetlen összefüggés hiányában nem lehet az erőszakot tartalmazó tévéműsorok, videojátékok számlájára írni.

Van még egy fontos különbség a két sorozat között. Míg a Tom és Jerry rajzfilmek többségének a világ- majd hidegháború által jócskán áthatott tematikája zavaros, és gyakran erősen megkérdőjelezhető morális üzeneteket hordoz (ezt bővebben egy későbbi cikk tárgyalja majd), addig a Dragon Ball az amerikai rajzfilmekből megszokott, középkori keresztény gyökerű, szigorú jó-rossz elválasztáshoz képest valóban idegen felfogást hordoz. Központi mozgatórugója ugyanis nem a (vélt) jó oldal mellett való állásfoglalás és a (vélt) rossz oldal megbüntetése, hanem épp a megbocsátás és a pozitív változás.

A Dragon Ball alapjául szolgáló kínai mítosz főhőse Sun Wukong - nevének jelentése: a majom, aki tudatában van az ürességnek (vagyis, aki megvilágosodott). A majomból lett alakváltó harcos önteltségében még az isteneknek is hadat üzen, buddhista történet lévén azonban nem megölik, csak elzárják, sőt esélyt adnak rá, hogy megjavuljon. Egy bódhiszattva kíséretére osztják be, utazásuk pedig a megvilágosodás útjának allegóriája. A történet lényege, hogy a múlt, sőt a múltbeli életek minden felhalmozott tette és bűne (a karma) feloldható, és mindenki, még a legnagyobb bajkeverők számára is elérhető a megvilágosodás.

A Dragon Ball főhőse, a Sun Wukong megvilágosodott alakjának tekinthető főszereplő, Son Goku látszólag ezért nem rendelkezik konkrét motivációval. Egyetlen célja, hogy egyre erősebb legyen, és hogy tökéletesítse önmagát, miközben kizárólag sportból vagy önvédelemből harcol, önös érdekből soha. Harca a nemes, morálisan el nem ítélhető harc önmaga vagy mások védelmében.

De Goku mást is tanít, ráadásul nem szavakkal, hanem tetteivel. A történet végére összegyűlt tucatnyi társa és barátja egykor majdnem mind halálos ellensége, de legalább riválisa volt. Az itt megjelenő mitológiai motívum az, ahogy a hős egyesíti a világban megjelenő ellentéteket - vagy, pszichológiára átfordítva, ahogy az egészséges önismerettel rendelkező egyén képes magában egyesíteni saját ellentétes, tudat alatti folyamatait. A még fontosabb szellemi tanítás azonban a másik feltétel nélküli, teljes elfogadása, és a teljes megbocsátás.

Ez emeli igazán tanmesévé a Dragon Ballt és emeli ki azoknak, a Nyugaton százszámra látható, népszerű filmalkotásoknak a sorából (beleértve még a Dragon Ballból nemrég készült filmet is!), amelyek az ellentétek éles elválasztásának világát tanítják, melyben "a jó" győzedelmeskedik "a gonosz" felett. Az élet célja a Dragon Ball szerint sokkal inkább a vélt jó és vélt gonosz oldalak egyesítése saját megbocsátásunk, elfogadásunk fejlesztésével.