Черенадраг = Cserenadrág

Vajdai Vilmos TÁP színháza kezdetektől kifogyhatatlanul szemtelenkedik a közönséggel. Mintha a korai Brecht jelszavát megszívlelték volna - Ne guvasszátok olyan romantikusan a szemeteket! Sznob-bosszantó. Kényelmetlen színház. Az elnyűtt fogásokat kigúnyoló. Néző-heccelő.

A szibériai Jekatyerinburgban született író-fivérek, a fiatalabb Vlagyimir (36), az idősb Oleg (41) Presznyakov szakított a csehovi szamovárokkal. Elődeik az orosz irodalomból inkább Szaltikov-Scsedrin, Szuhovo-Kobilin, Majakovszkij. Mintha visszabújtak volna Gogol köpönyegének védőszárnyai alá. Félreértés ne legyen. A fivérek eredetien látják meghabarodottnak napjainkat. Bolondos vásári bábukkal játszanak. Mihamar kiderül: a bábokból nem fűrészpor folyik, hanem emberi vér. A Presznyakov-duó mulatságosan ábrázolja a társadalom borzalmait, a zsarnokság láncaitól megszabadult új-rabságot. Az áttekinthetetlenül eszelős valóságot. Tompa Andrea fordította hibátlanul a darabot, nem látszik helytelennek kissé meghúzni a szöveget.

Budapest, 2010. október 29.
Csoma Judit (b) az anya, Gera Marina (k) Olga és Bánki Gergely (j) Válja szerepében Vlagyimir és Oleg Presznyakov: Cserenadrág címû színmûvének próbáján a Katona József Színház Kamra stúdiószínpadán. A TÁP Színház és a Ka
Budapest, 2010. október 29. Csoma Judit (b) az anya, Gera Marina (k) Olga és Bánki Gergely (j) Válja szerepében Vlagyimir és Oleg Presznyakov: Cserenadrág címû színmûvének próbáján a Katona József Színház Kamra stúdiószínpadán. A TÁP Színház és a Katona József Színház közös produkcióját 2010. október 31-én mutatják be, Vajdai Vilmos rendezésében. MTI Fotó: Kollányi Péter

TÁP-ék a Katona József albérlőiként a Kamrában úgy kezdik, hogy három keresztcsíkos trikós ül egy szobában az asztal körül. Felállnak. Még szó nem hangzott el, de kiviszik az asztalt és a székeket, vetett ágyat cipelnek be. És elkezdődik az előadás. A nyíltszíni átdíszítés fricska volt csupán. Leszögezése annak, hogy nem naturalista előadás ez, csak játék.

Álomszerűen feltűnik a baloldali ajtón a félhomályban egy hajóskapitány, világító, fehér kesztyűben. Kimegy jobbra. És menten megjelenik balról hasonmása. Álomjáték a valóság határán. Szellemalakok vagy állampolgárok. Hamlet apjának kísértete Terhes Sándor és Tamási Zoltán, már amennyire kivehető a félsötétben.

Családi gyilkosságra nyomoz a rendőrkapitány. Lengyel Ferenc biztonsággal egyensúlyoz az abszurd és a valóság szakadéka fölött. Ami tréfásnak érződik nála: hogy fél figyelemmel, hivatalos butasággal és farkasvaksággal vezeti a felderítést, nyomozás közben zsebretesz egy-egy emlékeztető tárgyat - lassan megkomolyodik. Buzgón végzett hiábavaló igazságügyi fellépés. Egy értelmetlen élet. Értelmetlen eljárás. Értelmetlenül vak igazságkeresés. Bánki Gergely (Válja) a helyszíni szemléken helyettesíti az áldozatot.

Hosszú bohóctréfában inába szálltan kapaszkodik az ablakkeretben, hogy megállapítsák, a huzat csapta be az ablakot mosó asszonyt, vagy a férje lökte ki az emeletről. Bánki ártatlanul mafla. Tágra tárt szemmel értetlenül végzi értelmetlen feladatát. Többször meggyilkolják szemleszerűn, mind valóságosabban retteg valóságnak érezve a rendőri bejárást.

A szerbiai Novi Knezlec-ből idemenekült katonaszökevény Igor Lazin egy fürdősapkában megalázott, akarat nélküli fogoly. Némán lázad az uszodai rend ellen: nem akar nadrágot cserélni, holott a láger aufsäherin kabinosnő földúltan követeli a szabályzathoz illeszkedést. Csoma Judit ordítja a fürdősnőt. És ő az élete romjain bánkódó, figyelmetlen anya.

Huzella Júlia színinövendék mintha gólyalábon közlekedne, jegenye magas, hím-nős gésa.

Bizarr látomás a katalóniai muzsikus Ivan Tabeira mániákusnak ható harcművészeti betétje. Gera Marina blazírt tárgyilagossággal dolgozik kezével a paplan alatt fekvő Bánki Gergely ágyékán. Gergely Katalin a helyszíni szemlét filmező szerelemre folytonosan kész rendőrkisasszony. Schönberger Ádám eminens polgárként gyanúsítottként belekeveredik a bonyodalomba. Szabó Simon kredencméretű, bamba rendőr.

Legvégén leomlik Sebő Rózsa praktikus díszlete. Mögötte egy másik színpad. A finálé ultimót az egész világ énekli abbahagyhatatlanul, egyre gyorsabban, egyre hangosabban. Dübörög a Kalinka, amit Ivan Larionov folklorista írt 1860-ban, de máig mindent elsöprő erőszakos dal maradt. Helyére illeszti Vajdai és a Presznyakov-fiúk badar világát.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.