Baró György - Murányi András tévékritikája

Hogy a Kassza című műsor „nézhető": azzal keveset mondanék. Inkább azt írnám: e csütörtök esti egy órára visszatér a képernyőre a közéleti dialógus, a gondolat, a szellem. A koncepció egyértelmű, a megvalósításban pedig Baló nem ismer kegyelmet. Makacs ember.

Annyit múzeumozik és panoptikumozik mostanság a médiafogyasztó az MTV-vel összefüggésben, hogy észre sem veszi, ha valami korszerű is teret kap a közszolgálati televízióban. Hogy a Kassza című műsor „nézhető": azzal keveset mondanék. Inkább azt írnám: e csütörtök esti egy órára visszatér a képernyőre a közéleti dialógus, a gondolat, a szellem.

És persze még sok minden más, mert az adásonként egy-egy, a mindennapokat érintő témát pofozgató Kassza célja az, hogy körüljárt, pontos, eligazodást segítő, s legalább konklúziófélével végződő információfolyamot adjon a nézőnek. Ez a műsortípus fejlettebb közösségekben alap, mifelénk - néhány elszánt kolléga erőfeszítéseit leszámítva - akárha nem is volna. Ha van is, az inkább aneszteziológiára való: hamar elalszik tőle az ember.

Baló Györgyre oda kell figyelni; ha másért nem, azért, mert profi. Tudja, mit akar, tudja, hogy a mit miként kell tálalni, törekszik a legprecízebb megfogalmazásra, ellensége az üresjáratnak. Ilyen is van: tévés, aki műsort csinál. Sőt: tévés, aki tántoríthatatlanul hisz abban, hogy műsort csinálni jó és - húzzuk ki innen „a közszolgálat alapjai" című passzust - szükséges; hogy e tevékenységnek van értelme, hatása.

Itt van két húszezres, mutatja Baló, évente mindegyikünknek ennyibe' van a korrupció. Itt van megint két húszezres, mutatja egy héttel később Baló, mindegyikünk ennyit áldoz a kórházi rendszerre. S aztán Baló a vendégekkel - akik egymás „ellenérdekeltjei", legalábbis más-más területről érkeznek - viszonylagos hosszúságban, de feltétlenül lényegre törően átbeszélteti a témát, törekedve arra: a sírás mellett mondjanak megoldást is. Úgy fest, a meghívottak föl is vannak készítve arra a „furcsa" helyzetre, hogy itt nincs locsogás; ha valamelyikük mégis ezt teszi, Baló fúj egyet, megnézi a körmeit a bal kézfején, s fölteszi a következő kérdést. Vagy az történik, mint legutóbb, a cigányság helyzetéről szóló estén, amikor Zsigó romavezető destruktív alapállásból élből támadt, blokkolva a vitát és indulatokat szítva a többi meghívottak körében. Igazi „élő" műsor kerekedett, amely - látva Zsigó vélt/ valós érzékenységét - újabb kérdéseket hozott a felszínre.

Baló amúgy sincs könnyű helyzetben; kevéssé érthető rendszerek működését, felépítését, elemeit igyekszik élőben, rövid idő alatt feltárni. A HBCS-ről (homogén betegségcsoportról) speciel aligha hall az átlagpolgár, mégis, az egészségügyi ellátórendszer (reformja?) kapcsán aligha kerülhető meg. Ám ha laikusként el is vesznénk ezekben a percekben, egy-egy mondat helyrerázza az agyat; például Csiba borsodi kórházigazgatóé: „Nem az a lényeg, hány csomóba rakjuk a trágyát, hanem az, hogy ki kell takarítani az istállót."

A korrupció témaköre nyilván izgalmasabb - ez kitetszett a műsor közben beérkező, olykor adásba is épített e-maliekből is -, ám a Kassza a „populáris" témától sem válik Vidám Parkká, ha már „ebben a leegyszerűsített üzenetekre korlátozódó világban" a nehezebb ellenállás felé indult el.

Baló, amikor éppen nem áll, az „asztalfőn", bőrfotelben figyel erősen; a szakértők tőle jobbra és balra ülnek, mintha a RAI1-en futó Porta a Porta című közszolgálati műsor halvány skiccét látnánk. A kulissza rendezett, a koncepció egyértelmű, a megvalósításban pedig Baló nem ismer kegyelmet. Makacs ember.

 

Kassza, Baló György
Kassza, Baló György, MTV, televízió, köztévé, tv, Zih Zsolt felvétele,
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.