Nagyobb felhajtás, vagy ahogy mondják: a közönséghez való közeledés jellemezte az idei díjátadót. Ez mindenképpen új a díj eddigi nyolcéves történetében. Az elismerés eddig is a legrangosabb civil irodalmi díjnak számított (ma már jobbára az egyetlen is maradt), ám az Aegon most láthatóan több pénzt áldoz arra, hogy élő kapcsolatot alakítson ki az olvasókkal, és az olvasás népszerűsítését is komolyan gondolja. A díjátadóra megjelentettek egy kiadványt, melyben az irodalom népszerűsítésében nem akármilyen népszerűségre szert tevő Nyáry Krisztián gyűjtött össze történeteket a magyar irodalmi élet elismeréseiről és díjazottairól. Az ingyenes füzetet a budapesti könyvfesztiválon terjesztik majd.

Barnás Ferenc

A változást már azzal is jelezték, hogy tavaly megszakították a kapcsolatot a díjat kitaláló és hét éven keresztül működtető Eszéki Erzsébettel. További változtatás volt, hogy a díjra már nem szépirodalmi folyóiratok, irodalmárok vagy eddigi díjazottak jelölhettek, hanem a kiadók. Végül 28 könyvre érkezett jelölés, a felkért szakmai zsűri ebből választotta ki a tízes listát, amely az adott év irodalmi termésének legjavát jelenti.

A lista tekintélyét az Aegon tovább növeli azzal, hogy idén 10 milliós kampányt indít el, melynek célja, hogy már a boltok kirakataiban felhívja az olvasók figyelmét, mit érdemes mindenképpen kézbe venni. A borítókra matricát is ragasztanak, és a könyvfesztiválon 15 ezer szórólapot is kiosztanak szintén e célból. Annak is örülhettek a jelöltek, hogy az Aegon mindegyik könyvhöz kis reklámfilmet is leforgatott, sikerrel: a hol vicces, hol komorabb „klipek” igazi kis kedvcsinálóként működtek. Azt is örömmel jelentette be Winkler Nóra, hogy a tízes listán létrejövő erős női részvétel miatt olyan női magazinok is foglalkoztak az esélylatolgatással, amelyek eddig erre nem fordítottak figyelmet. Egy szó mint száz: úgy tűnik, a Művészeti Díj egyre jobban beágyazódik a hazai irodalmi életbe, egyre többen találgatnak, vitatkoznak az esélyekről a bejelentés előtt.

Idén ebből egyelőre nem lesz több, hiszen a meglepően sokszínű szakmai zsűri (Arató László, Csobánka Zsuzsa, E. Csorba Csilla, Keresztury Tibor, Tarján Tamás, Valuska László, Zachár Zsófia) idén a külföldön is népszerű Barnás Ferencet hozták ki győztesnek. Az Aegon azzal is meglepte a sajtó munkatársait, hogy kis filmecskében bemutatta azt a pillanatot, amikor a díjazott megtudja: övé az egyik legrangosabb irodalmi elismerés. A teremőrként dolgozó Barnás úgy hitte, csak a könyvéhez kapcsolódó trailert jöttek forgatni, így zavartan válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen jelöltnek lenni. Arra figyelek, hogy ne figyeljek rá, mondta, majd amikor kerek perec közölték vele a jó hírt, ijedtében hat-hét métert hátrált. Majd valahogy túlélem, tette hozzá végül, amikor szóhoz jutott az 1959-ben, Debrecenben született író.

Negyedik regénye megírása előtt, amely különben hat évig tartott, volt már vagonkirakodó, hivatásos sofőr, dolgozott bányában, és utcazenélésből is élt külföldön. Saját művéről nem beszélt túl hízelgően, azt „nem túl vidám és nem könnyű olvasmánynak” tartja. A Másik halál ugyanakkor az elmúlt húsz évről beszél, Budapest múltjáról, a rendszerváltozás utáni Magyarország pillanatképeiről és így valóban rólunk szól. Ha elolvassuk, ígérte a szerző, akkor talán jobban fogjuk működtetni azt a rendszert, amit életnek vagy mindennapoknak hívunk. S bár azt mondta, hogy szinte semmit nem használ fel íróként teremőri munkájából, nem lesi a látogatókat, nem találgat, hogy ki bújhat meg az arc mögött, a regényben mégis szerepet kap a múzeum, és a látogatókat figyelő művek. A regény különben egy ötvenes évei elején járó pesti férfi története barátságról, széthullásról, városokról, külső és belső utazásokról.

Azt hiszem, írta a regényről Szegedy-Maszák Mihály, minél több csendet épít fel maga körül egy mű, annál inkább számíthatunk rá. A rangos díjjal az Aegon úgy véli, megtörheti a csendet a nyertes mű és szerzője körül, és ezzel a kortárs magyar próza egyik legkülönlegesebb és legkövetkezetesebb írói életművére irányíthatja a figyelmet. Az ünnepélyes díjátadásra a budapesti könyvfesztiválon kerül majd sor.

Fuvolista teremőr

Barnás Ferenc életrajza a Literáról: 1959-ben született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte. 1978 és 1982 között fizikai munkás. 1982 és 1988 között egyetemi tanulmányokat folytatott Debrecenben, Budapesten és Münchenben, illetve magánúton zenét tanult. 1983 és 2000 között évente 3-4 hónapot utcazenészként fuvolázott Németországban, Svájcban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában. 1988-ban végzett az ELTE magyar nyelv és irodalom, illetve esztétika szakán. 1991-ben doktori fokozatot szerzett ugyanott, disszertációja címe Hermann Hesse világképe. 1988 és 1994 között budapesti művészeti középiskolákban tanított irodalmat és esztétikát. 1990 és 1992 között az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékén tanított zeneelméletet. 1994 és 2000 között szabadfoglalkozású író. 2000 óta múzeumi dolgozó.

Barnás Ferenc művei

Az élősködő (regény, 1997.)

Bagatell (regény, 2000.)

A kilencedik (regény, 2006.)

Másik halál (regény, 2012.)

Az Aegon-díjra jelölt könyvek tízes listája:

Bán Zsófia: Amikor még csak az állatok éltek

Barnás Ferenc: Másik halál

Fehér Béla: Kossuthkifli

Ferdinandy György: Pók a víz alatt

Györe Balázs: Barátaim, akik besúgóim is voltak

Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Kemény István: A királynál

Márton László: M. L., a gyilkos

Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Végel László: Bűnhődés – naplóregény