Nem viccelek, tényleg ez történt, legalábbis a Déri Múzeum munkatársai által látványos rövidfilmben rekonstruált eseménysor szerint, amelyet szombaton este héttől éjjel kettőig folyamatosan vetítettek. S a nagyteremben, ahol folyamatosan áramlott a nép, kiállították magát a nevezetes maszkot is. E különleges tárgyat kilenc éve ásták ki a földből Balatonőszödön, e démoni nevű településen, amely nem csak a szakrálist nem értékelő korunkban, de lám csak, már a történelem hajnalán is nagy hatású szertartások helyszíne volt.

Az említett rövidfilm szerint ötezerötszáz évvel ezelőtt Balatonőszödön egy nagy tekintélyű, hiányosan öltözött sámán méregette átható tekintettel a rézkori frakció tagjait, majd maszkot öltött, és teketóriázás nélkül leszúrt egy ártatlan fehér bárányt. A szertartás résztvevői megilletődött képpel nézték, hogy mit művel a szellemektől elhivatott sámán az áldozattal, szólni azonban nem mertek. Ó, nem, egyikük sem emelte föl a szavát, így hát a sámán vérszemet kapott, és friss, még gőzölgő vérrel kente be mindegyiküket.

De nem érte be ennyivel. Az ártatlanság szimbólumának húsát nyársra húzta és megsütötte, majd egy megszeppent fiú szájába adta, aki ettől beavatott férfinak érezhette magát. A rejtélyes maszkot ezután gyorsan elásták, mintha legalábbis szégyellni való dolog lenne, amit rejtegetni kell. Ám a bűn nem maradt titokban: ötezer-ötszáz évvel később autópályát építettek az ártatlan vérrel megszentelt földön, a régészek, modern korunk detektívjei pedig előkaparták a bizonyítékot, és a sámán orra alá dörgölték.

Tanulságos filmet láthattunk. Kár, hogy a végén külön feliratot szántak annak a ténynek, hogy a szertartáshoz használt bárányka él, és ma is vidáman béget valahol. Ekkor összetört a szívünkben minden illúzió.

Igaz, már az elejétől fogva sejtettük, hogy egy nagy hazugság az egész.