Halálhírét tegnap késő este hozta nyilvánosságra családja. „Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, szerették és tisztelték, hogy édesapánk, Sebők János, április 20-án, súlyos betegség után, életének 62. évében elhunyt. Végső búcsút Kunszentmártonban, szeretett szülővárosában veszünk tőle. Búcsúztatása 2013. május 4-én, szombaton, 15 órakor lesz a kunszentmártoni Felső-temetőben polgári szertartás szerint.”

A közgazdász végzettségű Sebők János fő szakterülete az ifjúsági kultúra, ezen belül a popzene volt. A nyolcvanas években megjelent széles horizontú, az akkori politikai környezetben merész értékítéletekkel és kijelentésekkel teli műfajtörténeti kötetei – A Beatlestől az Új Hullámig (1981), Rock évkönyv (szerk, 1981), Magya-rock I-II. (1983/84) – generációk zenei világlátását határozták meg. Könyvemléket állított a Budai Ifjúsági Parknak (1984), Dinnyés Józsefnek (1988), a karrierje első csúcspontját elérő Madonnának (1989).

A kilencvenes évek elején a Popcorn, a 100xSzép, a Top Gun főszerkesztő-helyettese, 2000 és 2003 között pedig a Zene.net és a She.hu internetes portál főszerkesztője volt. Később szabadúszóként rendszeresen publikált a Népszabadságban, a HVG-ben és a Hvg.hu-n.

Hosszas kihagyás után, az ezredforduló után vágott bele újra a műfajtörténeti könyvek publikálásába. 2002-ben Rock a vasfüggöny mögött címmel foglalta össze a rendszerváltás előtti popzene és a hatalom ambivalens viszonyrendszerét. 2005 és 2007 között pedig – e sorok szerzőjével, Jávorszky Béla Szilárddal közösen –  megírta A rock története és A magyarock története című hiánypótló sorozatot. (Összesen négy vaskos kötet látott napvilágot, a magyar körkép teljes, a nemzetközi széria viszont csak a nyolcvanas évek elejéig jutott el.) Emellett önálló kötetben tisztelgett John Lennon, a rock hősi halottjai és Woodstock emléke előtt.

Bár Sebők Jánost a nagyközönség elsősorban zenei újságíróként, az ifjúsági szubkultúra kutatójaként ismerte, több történelmi tárgyú könyvet – A Horthy-mítosz és a holokauszt (2004), Az ítélet napja (2006), A harmadik világháború (2007) – jelentetett meg.

Erőt és hitet adott

Szombaton épp a könyvfesztiválon dedikáltam, amikor utolért e borzalmas hír. Odalépett hozzám egyik közös ismerősünk és csak annyit mondott: nem akar ünneprontó lenni, de János meghalt. Bennem abban a pillanatban véget ért a könyvünnep.

Elfogult vagyok vele, hisz a nyolcvanas években lóhajú lázadó tinédzserként az ő rendkívül széles kitekintésű rockkönyvein nőttem fel. Abban az egydimenziós, nehéz levegőjű, rendkívül szűrt információjú világban János művei jelentették a legfőbb kapaszkodókat. Személyesen csak a rendszerváltás után futottunk össze, előbb szórványosan, később egyre sűrűbben kvaterkáztunk, mígnem 2004 tavaszán, a rock and roll születésének 50. évfordulóján egy óvatlan pillanatban nekem szegezte a kérdést: mi lenne, ha a Népszabadság Hétvége mellékletében közösen írnánk egy műfajtörténeti cikksorozatot? Ennek pozitív visszhangja sarkallt aztán bennünket arra, hogy nekiessünk A rock története és A magyarock története vaskos, mérhetetlen adatot és energiát felemésztő köteteinek. És azóta is az élet egyik legnagyobb szakmai ajándékának tartom, hogy időlegesen azzal köthettem össze a pályám, aki kamaszként annyi erőt és hitet adott nekem.

Nem ismertem más, hozzá hasonlóan tisztességes és kérlelhetetlen zenei újságírót. Aki ennyire a belső hangokra figyelt volna, és ennyire távol tartotta volna magát a felszínes szakmai fecsegésektől. S bár egyes sarkosabb és/vagy általánosítóbb kijelentéseivel gyakorta vitába szálltam, azok szándékában és mozgatórugóiban sosem kételkedtem.

Az élet úgy hozta, hogy bő egy esztendeje találkoztunk személyesen utoljára. Lelkesen mesélt terveiről, a régóta dédelgetett Hungaricum-sorozatáról, a Hobóval tervezett beszélgetős könyvéről. S persze újra felmerült, hogy mikor és miként tudnánk végre méltóképp lezárni nagyívű közös műfajtörténeti sorozatunkat. Amely, félő, immár végérvényesen torzó marad.

Ahogy azt is tudjuk, hogy az utolsó dalt – miként János egyik könyvének címéül adta – mindig a halál játssza.