belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Az új Tarantino-film: Egy blöff és más semmi

Becstelen Brigantyk - filmkritika

Talán túl könnyen kiáltottuk ki zseninek. Persze a Kutyaszorítóban, a Ponyvaregény vagy a Jackie Brown után nem is nagyon lehetett mást mondani: friss volt a hang, az elbeszélés módja, és szemtelenül sokat tudott a folyton jó szövegeket nyomó gengszterekről és az általuk uralt Amerika légköréről anélkül, hogy komolyabb társadalomábrázolásba fogott volna.

Papp Sándor Zsigmond| NOL| 2009. augusztus 20. |15 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

mammer | 2009. augusztus 23. | 12:24:43

felületes áltlánosításokkal tele blöff cikkel cikizünk blöffnek vélt filmet. ez elég gyenge.
tegnap láttam a filmet. christopher waltz hihetetlen zseniálisat alakít. az összes jelenete óriási

kbalint | 2009. augusztus 21. | 20:48:07

A demokrácia feltétlen híve vagyok, de talán mégis tilatni kéne az országos lapban megjelenést annak, aki szerint a Becstelen brigantyk egy háborús film(-parafrázis).

Kedves Papp Sándor Zsigmond, kérlek, ha annyira írtózol a blöfftől, tisztázd magad (hogy te nem blöffölsz még nagyobbat), és nevezz meg egyetlen egy darab jelenetet, amit ki lehetett volna húzni! Komolyan kérem, ha olvasod a kommenteket.
Vagy magyarázd meg a jelenetek felcserélhetőségét! (És tekintsünk el attól, hogy ez érvnek kissé nevetséges, akad azért egy-két filmtörténeti óriás, aki epizódokból készített filmet, felrúgva a linearitást.) Mert ez így minden filmre igaz, csak az a bökkenő, hogy a Becstelen brigantyk egy lineárisan mesélt film, és ha felcserélnénk a jeleneteket, már nem az lenne. Hmm, nem egy remek szakmai érv, imho.
És most vesztette el az arányérzékét? Jackie Brown, Death Proof, vagy épp a Ponyvaregény mond valamit neked?
"Láthatóan nem akar mondani semmit a háborúról, a zsidókérdésről, a nácikról, a filmkészítésről, nem akar a múltunk mélyére ásni, nem érdekli, hogy ebből mi lehetne érvényes ma" -- a te megalapozatlan elvárásaid a filmmel szemben aligha szakmai érvek. Vagy talán ha egy filmben van háború, náci meg zsidó is, akkor már mondania kell valami filozofikusat? Érdekes érv, akkor nyilván az összes Chuck Norris-filmnek is értekeznie kellene az önbíráskodás vagy a testi erőszak megbocsáthatóságának mibenlétéről.
És tényleg, ahogy mások mondták, a valószínűleg leendő Oscar-díjas színészről egy szót se szólni megint nagyon jó.
Meglepően buta, tudatlan írás a legrosszabb fajtából - amikor a szerző úgy tesz, mintha értene a dologhoz, s közben ezer módon leplezi le magát. Minek ehhez pénzért napilapot venni? Bármelyik amatőr blogon jobbat olvasni - mert ott legalább olyan ír, aki valamit tud a dologról.

Walden | 2009. augusztus 21. | 17:58:36

Attila, a filmet nem láttam, csak a vad előítéletek tombolnak bennem, bevallom.

A Ponyvaregény rendben van, legalább a mozaikos történetvezetést lehet benne élvezni. A Kutyaszorítóbant rettenetesen untam, a Jackie Brownban túl sokat kell várni, míg történik valami érdemleges, a Kill Billekből részleteket láttam, elég volt. Aztán amihez még köze volt: Sin City: mozgó kétdimenzió. Desperado... miről is szólt? Terrorbolygó... szahar és bárgyú.

Tarantino szerintem az a filmes, akit szívvel lehet megközelíteni, mert ésszel nem érdemes, egyszerűen nincs benne annyi. Ha valaki szereti a bé kategóriás öldöklést, vért, gennyet és hányadékot, akkor jó eséllyel szereti Tarantinót. Bevallom én csak akkor viselem el ezeket, ha kapok mellé valami köretet, mondjuk gondolkodnivalót vagy rafinált történetet. Nekem Tarantino a divatos popfilmes, akit én ki nem állhatok. Ide is csak az azért írtam, hogy legyen egy ellenvélemény a rajongók kommentjei között.

Remélem nincs harag... ;-)

Attila | 2009. augusztus 21. | 16:44:27

Walden | 2009. augusztus 21. | 16:11:53

No ezt jól megmondtad, szép, "alapos" érvekkel...Pfejj....

Walden | 2009. augusztus 21. | 16:11:53

Valamelyik Tarantino-tanítvány egyik ritka szar filmje után megfogadtam, soha többé nem nézek olyan filmet, amelyhez ennek a Quentin Tarantino nevű pasasnak a legkisebb köze is volt (akár csak annyi, hogy a borítón megdícsérte). Tarantinónak egy értékelhető filmje volt, a Ponyvaregény, a többit pénkidobás megnézni...

Hoppá, ezzel a véleményemmel nem leszek túl népszerű ezen az oldalon. ;)

Mindegy, de gustibus non est disputandum.

FilmGeek | 2009. augusztus 21. | 12:23:09

Attila,
Jó persze, Bársony Éva tradicionális kritikus, sok évtizedes pályafutással és műveltséggel...

Attila | 2009. augusztus 21. | 12:02:47

Most olvastam Bársony Éva cikkjét a filmmel kapcsolatban a Népszavában. Szenzációs írás! Ő megértette a film üzenetét!

Attila | 2009. augusztus 21. | 10:37:47

weirdo | 2009. augusztus 21. | 10:10:03

Tipikus, szerintem te még a Kutyaszorítóbant sem láttad, csak nyomod a szöveget :D
Öregem a fazon akkorát játszott, hogy Cannesban megkapta a legjobb férfi főszereplő díját, hatalmas film volt és végre egy ember nem azzal foglalkozott, hogy jajj csúnya nácik, ölték a zsidókat, hanem éppen ellenkezőleg, bemutatott egy zsidókból is álló bandát, aki könyörtelenül ölte, skalpolta a nácikat. Ez Tarantino!!! Óriási film volt, mondom újra!!

FilmGeek | 2009. augusztus 21. | 10:24:26

weirdo, ha nem láttad még a filmet, minek érvelsz (feleslegesen)?
A lényeg: nem félresikerült műről van szó, hanem épp ellenkezőleg. A szerző a véleményével a nemzetközi és a hazai kritika ellen megy a véleményével, amit szakmailag nem támaszt alá.

weirdo | 2009. augusztus 21. | 10:10:03

Még nem láttam a filmet, de amit érzek, hogy nagyobb a hype, mint maga a film. Csak nem nekünk kell támogatni egy amúgy sikeres, tehetséges rendező félresikerült művét?

várakozó | 2009. augusztus 21. | 09:16:19

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Attila | 2009. augusztus 20. | 23:14:09

Ha a cikk írója soknak tartja a jelenetek hosszúságát, akkor hogyan szerethette a Ponyvaregényt például? Toális ellentmondás az egész.
Óriásit alakítottak a színészek és a story sem volt gyenge. Nem tudom mit vár a szerző? Egy újabb A Zongoristát? Vagy Sortalanságot? Pont ez Tarantino lényege, nem ugyanazt a háborús-zsidós maszalgot ragadja meg, amellyel nekem semmi bajom, sőt imádom a Schindler Listáját is.
A szerző nem érti meg Tarantinot, de ettől függetlenül én jól szórakoztam.

Terminátor | 2009. augusztus 20. | 21:40:36

Ballad of Cable Hodge. ( A pap, a kurtizán, és a magányos hős). Azt nézzétek meg apukáim!

FilmGeek | 2009. augusztus 20. | 21:34:39

Érdekes írás. Kritikának nem mondanám, mondatok, bekezdések egymás után összevissza, tipikus kávézói véleményformálás – lényegében egy óriási mellébeszélés. Először is ki kiáltotta ki Tarantinót zseninek? Egyéni hangú alkotó legfeljebb, aki zsánereket szabadít meg a sallangoktól és újraértelmezi azokat. QT továbbá nem rendezett soha vámpírfilmet, igaz játszott egyben (Alkonyattól pirkadatig). Lehet, hogy erre gondolt a szerző? Továbbá miféle kritikus az, aki nem veszi észre, hogy a spagetti western műfaját figurázza ki a rendező (a háborús zsáner egyértelmű). Vagy, nem veszi észre a főszereplő színész (nem Pitt ) zseniális játékát, vagy ha igen, elmegy mellette szó nélkül? Na de az viszont a legdurvább, hogy a művészetet kéri számon. Na, én ezt hívnám üresjáratnak.

nora | 2009. augusztus 20. | 19:33:59

Nem értek egyet a kritikussal. Főként azon blöffök ismeretében, amelyeket manapság filmnek hívnak. Mondják, a tehetség múló állapot, nos ez nem mondható el Tarantinóról mostani munkája láttán. Igazi felüdülés a filmje, egy képregény és egy vicclap kalandfilmmé gyúrt művészi kompozíciója. Az sem igaz, hogy nem mond ki fontos dolgokat.Pl. amikor Aldo (B.Pritt) azt a náci egyenruhásnak, hogy nem szeretjük, ha nincsen rajtatok egyenruha, mert akkor nem látszik elsőre, hogy kik is vagytok valójában. A jeleneneteket sem éreztem hosszúnak. Mesteri a filmet indító jelenet, vagy a gyilkos áldozata közötti rétes evő jelenet, de a kocsmai leszámolás és a permier előtti képsorok is nagyszerűek. A színészi játék külön említést érdemel. Cristoph Waltz, az éles logikájú, gátlástalan gyilkos szerepében ( Landa)zseniális és, az egyébként általam nem kedvelt, B. Pritt is jó - az öreg Marlon Brandora emlékeztető - karakterével. Hajrá Tarantino! Így tovább!

HIRDETÉS
Becstelen brigantyk
Becstelen brigantyk
Forgalmazó - Universal Pictures

Igazából az általa istenített, videotékás B filmeket írta át, emelte fel a szerzői filmek művészi csillogásába, sok iróniával és kikacsingatással és finoman stilizált erőszakkal.

Quentin Tarantino zseni volt, és egy zseninek sok minden megbocsátható. Például, hogy látszólag tőle távol álló zsánereket húz magára, mintegy szerepjáték gyanánt, vámpír és távol-keleti kaszabolós filmeket ad elő a saját modorában, mintegy bizonyítva, hogy effélére is képes. Megbocsátható, hogy már nem is kívánja átírni a B filmeket, hanem tiszta heccből lemásolja őket, mintegy demonstrálva, hogy ezt is megengedheti magának.

A Becstelen Brigantyk ennek a játéknak a következő fejezete. Most egy újabb zsáner került terítékre, a háborús filmet töltötte fel jellegzetes tarantinós ízekkel, nem törődve a történelmi és semmiféle egyéb hűséggel (ezt el is vártuk tőle), csupán a játékkal. Ürügyet keresett arra, hogy az őt érdeklő motívumokat újra egymáshoz fűzze: mozi, filmkészítés a filmben, ügyesen stilizált, önmagát is kifigurázó erőszak, kvázi valóság. Igazi l'art pour l'art a művészet zavaró jelenléte nélkül.

HIRDETÉS

Jó hír, hogy nincs a százötven perces filmnek szinte egyetlen olyan pillanata sem, amely ne őrizné magán Tarantino keze nyomát. Az igen jó nyelvi leleménnyel megírt párbeszédek, a vérbő figurák, az idézetek, a filmes hagyománnyal való örök incselkedés.

Csakhogy - és erről talán még inkább árulkodik az alkotás - a hosszúra nyúlt álarcosbál alatt a Mester valahogy elvesztette az arányérzékét. Pedig épp ezt szerettük benne a legjobban. Nincs olyan jelenet, amely ne lenne végletesen elnyújtott, mintha újabb és újabb frappáns mondatokat próbálna betuszkolni a különben is telített történetbe, ráadásul most először érezzük úgy, hogy kicsit mintha lézengenének az amúgy jól megírt karakterek a széttartó filmben.

Mert bizony oda a régi feszesség, az ügyes dramaturgia, a Becstelen Brigantyk egymásra dobált jelenetekből próbál építkezni, olyanokból, amelyek közül jó néhány elhagyható vagy épp behelyettesíthető. Tetszőlegesen. Ráadásul a paródia, a szerepjáték ügyességén túl semmi sem látszik a filmben. Láthatóan nem akar mondani semmit a háborúról, a zsidókérdésről, a nácikról, a filmkészítésről, nem akar a múltunk mélyére ásni, nem érdekli, hogy ebből mi lehetne érvényes ma - ez persze lehet erény, de itt most inkább lustaságnak tűnik.

Egy tehetséges ember bűvészmutatványának, aki úgy csinál, mintha filmet készítene, de igazából csak egy viccet mesél el. A térdét csapkodva, bő gesztusokkal. Ha nem lenne Brad Pitt, aki most is roppant hálás, hogy nem az ő vállán nyugszik az egész film (a Blöff után ez a legjobb mellékszerepe), így tökéletesre csiszolhatja az olasz filmes bőrébe bújt déli nácivadászt.

Ha van igazán emlékezetes pillanata a Brigantyknak, akkor az valahol itt keresendő. A többi meggyőző üresjárat, pompásan felcicomázott semmitmondás. A részletek kidolgozottsága, szerkezet nélkül. Egy szeretetreméltó ripacs lassan unalmassá váló modora.

Blöff, még ha annak nem is utolsó.

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Címkék: film, kritika
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    15 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS