mammer | 2009. augusztus 23. | 12:24:43

felületes áltlánosításokkal tele blöff cikkel cikizünk blöffnek vélt filmet. ez elég gyenge.
tegnap láttam a filmet. christopher waltz hihetetlen zseniálisat alakít. az összes jelenete óriási

kbalint | 2009. augusztus 21. | 20:48:07

A demokrácia feltétlen híve vagyok, de talán mégis tilatni kéne az országos lapban megjelenést annak, aki szerint a Becstelen brigantyk egy háborús film(-parafrázis).

Kedves Papp Sándor Zsigmond, kérlek, ha annyira írtózol a blöfftől, tisztázd magad (hogy te nem blöffölsz még nagyobbat), és nevezz meg egyetlen egy darab jelenetet, amit ki lehetett volna húzni! Komolyan kérem, ha olvasod a kommenteket.
Vagy magyarázd meg a jelenetek felcserélhetőségét! (És tekintsünk el attól, hogy ez érvnek kissé nevetséges, akad azért egy-két filmtörténeti óriás, aki epizódokból készített filmet, felrúgva a linearitást.) Mert ez így minden filmre igaz, csak az a bökkenő, hogy a Becstelen brigantyk egy lineárisan mesélt film, és ha felcserélnénk a jeleneteket, már nem az lenne. Hmm, nem egy remek szakmai érv, imho.
És most vesztette el az arányérzékét? Jackie Brown, Death Proof, vagy épp a Ponyvaregény mond valamit neked?
"Láthatóan nem akar mondani semmit a háborúról, a zsidókérdésről, a nácikról, a filmkészítésről, nem akar a múltunk mélyére ásni, nem érdekli, hogy ebből mi lehetne érvényes ma" -- a te megalapozatlan elvárásaid a filmmel szemben aligha szakmai érvek. Vagy talán ha egy filmben van háború, náci meg zsidó is, akkor már mondania kell valami filozofikusat? Érdekes érv, akkor nyilván az összes Chuck Norris-filmnek is értekeznie kellene az önbíráskodás vagy a testi erőszak megbocsáthatóságának mibenlétéről.
És tényleg, ahogy mások mondták, a valószínűleg leendő Oscar-díjas színészről egy szót se szólni megint nagyon jó.
Meglepően buta, tudatlan írás a legrosszabb fajtából - amikor a szerző úgy tesz, mintha értene a dologhoz, s közben ezer módon leplezi le magát. Minek ehhez pénzért napilapot venni? Bármelyik amatőr blogon jobbat olvasni - mert ott legalább olyan ír, aki valamit tud a dologról.

Walden | 2009. augusztus 21. | 17:58:36

Attila, a filmet nem láttam, csak a vad előítéletek tombolnak bennem, bevallom.

A Ponyvaregény rendben van, legalább a mozaikos történetvezetést lehet benne élvezni. A Kutyaszorítóbant rettenetesen untam, a Jackie Brownban túl sokat kell várni, míg történik valami érdemleges, a Kill Billekből részleteket láttam, elég volt. Aztán amihez még köze volt: Sin City: mozgó kétdimenzió. Desperado... miről is szólt? Terrorbolygó... szahar és bárgyú.

Tarantino szerintem az a filmes, akit szívvel lehet megközelíteni, mert ésszel nem érdemes, egyszerűen nincs benne annyi. Ha valaki szereti a bé kategóriás öldöklést, vért, gennyet és hányadékot, akkor jó eséllyel szereti Tarantinót. Bevallom én csak akkor viselem el ezeket, ha kapok mellé valami köretet, mondjuk gondolkodnivalót vagy rafinált történetet. Nekem Tarantino a divatos popfilmes, akit én ki nem állhatok. Ide is csak az azért írtam, hogy legyen egy ellenvélemény a rajongók kommentjei között.

Remélem nincs harag... ;-)

Attila | 2009. augusztus 21. | 16:44:27

Walden | 2009. augusztus 21. | 16:11:53

No ezt jól megmondtad, szép, "alapos" érvekkel...Pfejj....

Walden | 2009. augusztus 21. | 16:11:53

Valamelyik Tarantino-tanítvány egyik ritka szar filmje után megfogadtam, soha többé nem nézek olyan filmet, amelyhez ennek a Quentin Tarantino nevű pasasnak a legkisebb köze is volt (akár csak annyi, hogy a borítón megdícsérte). Tarantinónak egy értékelhető filmje volt, a Ponyvaregény, a többit pénkidobás megnézni...

Hoppá, ezzel a véleményemmel nem leszek túl népszerű ezen az oldalon. ;)

Mindegy, de gustibus non est disputandum.

FilmGeek | 2009. augusztus 21. | 12:23:09

Attila,
Jó persze, Bársony Éva tradicionális kritikus, sok évtizedes pályafutással és műveltséggel...

Attila | 2009. augusztus 21. | 12:02:47

Most olvastam Bársony Éva cikkjét a filmmel kapcsolatban a Népszavában. Szenzációs írás! Ő megértette a film üzenetét!

Attila | 2009. augusztus 21. | 10:37:47

weirdo | 2009. augusztus 21. | 10:10:03

Tipikus, szerintem te még a Kutyaszorítóbant sem láttad, csak nyomod a szöveget :D
Öregem a fazon akkorát játszott, hogy Cannesban megkapta a legjobb férfi főszereplő díját, hatalmas film volt és végre egy ember nem azzal foglalkozott, hogy jajj csúnya nácik, ölték a zsidókat, hanem éppen ellenkezőleg, bemutatott egy zsidókból is álló bandát, aki könyörtelenül ölte, skalpolta a nácikat. Ez Tarantino!!! Óriási film volt, mondom újra!!

FilmGeek | 2009. augusztus 21. | 10:24:26

weirdo, ha nem láttad még a filmet, minek érvelsz (feleslegesen)?
A lényeg: nem félresikerült műről van szó, hanem épp ellenkezőleg. A szerző a véleményével a nemzetközi és a hazai kritika ellen megy a véleményével, amit szakmailag nem támaszt alá.

weirdo | 2009. augusztus 21. | 10:10:03

Még nem láttam a filmet, de amit érzek, hogy nagyobb a hype, mint maga a film. Csak nem nekünk kell támogatni egy amúgy sikeres, tehetséges rendező félresikerült művét?

várakozó | 2009. augusztus 21. | 09:16:19

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Attila | 2009. augusztus 20. | 23:14:09

Ha a cikk írója soknak tartja a jelenetek hosszúságát, akkor hogyan szerethette a Ponyvaregényt például? Toális ellentmondás az egész.
Óriásit alakítottak a színészek és a story sem volt gyenge. Nem tudom mit vár a szerző? Egy újabb A Zongoristát? Vagy Sortalanságot? Pont ez Tarantino lényege, nem ugyanazt a háborús-zsidós maszalgot ragadja meg, amellyel nekem semmi bajom, sőt imádom a Schindler Listáját is.
A szerző nem érti meg Tarantinot, de ettől függetlenül én jól szórakoztam.

Terminátor | 2009. augusztus 20. | 21:40:36

Ballad of Cable Hodge. ( A pap, a kurtizán, és a magányos hős). Azt nézzétek meg apukáim!

FilmGeek | 2009. augusztus 20. | 21:34:39

Érdekes írás. Kritikának nem mondanám, mondatok, bekezdések egymás után összevissza, tipikus kávézói véleményformálás – lényegében egy óriási mellébeszélés. Először is ki kiáltotta ki Tarantinót zseninek? Egyéni hangú alkotó legfeljebb, aki zsánereket szabadít meg a sallangoktól és újraértelmezi azokat. QT továbbá nem rendezett soha vámpírfilmet, igaz játszott egyben (Alkonyattól pirkadatig). Lehet, hogy erre gondolt a szerző? Továbbá miféle kritikus az, aki nem veszi észre, hogy a spagetti western műfaját figurázza ki a rendező (a háborús zsáner egyértelmű). Vagy, nem veszi észre a főszereplő színész (nem Pitt ) zseniális játékát, vagy ha igen, elmegy mellette szó nélkül? Na de az viszont a legdurvább, hogy a művészetet kéri számon. Na, én ezt hívnám üresjáratnak.

nora | 2009. augusztus 20. | 19:33:59

Nem értek egyet a kritikussal. Főként azon blöffök ismeretében, amelyeket manapság filmnek hívnak. Mondják, a tehetség múló állapot, nos ez nem mondható el Tarantinóról mostani munkája láttán. Igazi felüdülés a filmje, egy képregény és egy vicclap kalandfilmmé gyúrt művészi kompozíciója. Az sem igaz, hogy nem mond ki fontos dolgokat.Pl. amikor Aldo (B.Pritt) azt a náci egyenruhásnak, hogy nem szeretjük, ha nincsen rajtatok egyenruha, mert akkor nem látszik elsőre, hogy kik is vagytok valójában. A jeleneneteket sem éreztem hosszúnak. Mesteri a filmet indító jelenet, vagy a gyilkos áldozata közötti rétes evő jelenet, de a kocsmai leszámolás és a permier előtti képsorok is nagyszerűek. A színészi játék külön említést érdemel. Cristoph Waltz, az éles logikájú, gátlástalan gyilkos szerepében ( Landa)zseniális és, az egyébként általam nem kedvelt, B. Pritt is jó - az öreg Marlon Brandora emlékeztető - karakterével. Hajrá Tarantino! Így tovább!