belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Natalie Cole Pesten: a műfaj istennője

Vannak előadók, akiknek inkább a koncert elején, míg másoknak inkább a koncert végén fogynak az albumai. Előbbinek sok az elvakult rajongója, aki akkor is megveszi az aktuális korongot, ha épp nem a legjobb formáját futja a sztár, a másik esetében pedig annyira átütő élmény a koncert, hogy a néző mindenképpen haza akar vinni belőle valamit.

Papp Sándor Zsigmond| NOL| 2010. július 27. |1 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Gergeli | 2010. július 28. | 17:47:30

Pontosan így volt! S a jelző is teljesen, túlzás nélkül állja a helyét: Natalie Cole valóban istennő!
Valamint igazolom, az első sorból tekintve is csodálatos, emberi és varázslatos személyiséggel egészítette ki bámulatos külsejének megjelenését!!!

HIRDETÉS
Natalie Cole: kék, légie...
Natalie Cole: kék, légies ruhájában egy harminc körüli bombázónak néz ki
Népszabadság - Móricz Simon

Natalie Cole egy kicsit mindkettő. Már a koncert kezdete előtt is fogytak, fogyogattak a korongok, mindenki tudta, hogy ezzel a hanggal nagyon nem foghat mellé, de utána már egyenesen elkapkodták a hordozókat. Régi és új albumokat, karácsonyi válogatást, mindent. És ezen nincs semmi meglepő: akit nem fogott meg a budapesti koncert hangulata, felépítése, sejtelmes, mégis átütő ereje az vagy nagyon szőrösszívű, vagy már erős romlásnak indult a hallása.

Ami meglepő az sokkal inkább Natalie megjelenése. Az immár hatvanéves énekesnő kék, légies ruhájában jobbára egy harminc körüli bombázónak néz ki. S persze benne lehet ebben a furcsa karcsúságban a veseátültetés, a szigorú diéta, a csúcsokat és hullámvölgyeket egyaránt megtapasztaló pálya, és az is, hogy nem az első sorban ültem, de nem lehetett elég messze ülni ahhoz, hogy ne az örök ifjúság szérumán gondolkodjon az ember. Azon, hogy lám ő megtalálta az öregedés ellenszerét.

Ebben persze segítenek az örökzöldek is. A Fever, a Route 66, Frank Sinatra egy-egy klasszikusa, a papa, Nat King Cole megidézése. A koncertnek erre a részére tökéletesen illik Natalie felkonferálása: dőljünk hátra a székben, engedjük el magunkat és élvezzük az aranykort. Hollywood régi fényét, a blues, a jazz, a rock and roll születését, a békeidőket, valamit, amit nem tud kikezdeni az idő, ami most is úgy ragyog, ahogy ragyogott akkor, és ehhez semmi köze a nosztalgiának, retrónak, az újrafelfedezés divatjának.

HIRDETÉS

Natalie egész egyszerűen uralja a műfajt, ahogy megszólal, egyszerre repít el minket egy füstös blues-kocsmába vagy egy nagyszabású revübe, görlök és cilinderes férfiak közé. És nem tudta kikezdeni ezt a hangot semmi, se a drog, se az alkohol, se a hányatott életmód, a Grammy-k és a talán túl hamar jött siker, a csalódások, semmi. Abban, hogy ennyire magabiztos, már-már tévedhetetlen, nagy szerepe lehet, hogy a tejbepapival együtt szívta magába a kor minden eleganciáját, báját és előadói trükkjét: a papával ki tudja hanyadjára előadott duett, hála a modern technikának és az archív felvételeknek, maga a tökély. Unforgettable...

És azt is tanítani lehet, hogy a kissé álmos tökéletességtől hogyan jutottunk el a When Love Comes to Town lüktetéséig, amikor már tényleg nem lehet ülve maradni. Talán csak B. B. King és a csúcson lévő U2 tudta így elénekelni ezt a dalt. És hány hangos sláger vezetett a táncos végkifejletig! A This Will Be (An Everlasting Love) és a Mr. Melody, a mindenkit megénekeltető Neil Young-klasszikus, az Old Man és a most is remek, bár kissé túlcsorduló Miss You Like Crazy.

S tegyük hozzá gyorsan, abban is hihetetlen rutinja van, hogyan fogja meg pillanatok alatt a közönségét: laza, mégis elegáns felkonfokkal, néhány magyar szóval, vagy azzal, hogy Horgas Esztert is vendégül látta egy dal erejéig, aki most sem hozott ránk szégyent. (S akkor más azt se hallgassuk el, hogy meglepő módon Rodrigo művével, a Concerto de Aranjuez adagio tételével kezdte előzenakari ténykedését, de pár percen belül a jazz-rock vizeire evezve adta tudtul, hogy igazából mindig is egy laza, ugrálós, szeszélyes előadó rejtezett benne. Egy-egy térdhajlítós, csípőből elővezetett figurát még a rocktörténet leghíresebb fuvolása, Ian Anderson is megirigyelt volna. Egy szóval: Horgas Eszter vendégszereplésével lett igazán kerek az este.)

Egy királynő! Egy fekete királynő - áradozott mögöttünk valaki kifelé menet, s bár kissé közhelyes az elragadtatás, keresve sem találni jobbat. Mert tényleg van valami királynői Natalie Cole-ban. Ahogy a maga természetességével lépdelt át a stílusok között, ahogy teljesen mellőzte a glamúrt, hogy inkább csak a dalok csillogjanak, hogy úgy énekelt szívről, szerelemről, fájdalomról, mintha sose éltek volna vissza ezekkel a szavakkal. Volt benne valami tiszta és megfejthetetlen, ami már túl van a sztárságon, de még innen a legendán. Valami, ami hús-vér valóság és nem gyorsan tovatűnő illúzió.

 

Címkék: zene, koncert
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    1 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS