Alföldi Róbert színháza
Azt mondják, az emberi szervezetben hét évenként cserélődnek ki a sejtek. Egy ígéretes színházi műhely folyamatosan dolgozva, hét-tíz évig tud eredményesen együtt létezni és elérni sikerei csúcsára. Onnan már több esélyes a jövő.
|
|
|
|
|
JoGabor | 2010. július 12. | 14:52:34
Kedves tallózó | 2010. július 11. | 18:40:34
a színház nem halt meg, mert nem tud meghalni. Vannak sötét pártállami idők, amikor a színházra rátelepszik a politikai butaság - lásd most, az új államtitkár "három F"-jét az Aczél-i "három T" helyett. Ilyenkor a hivatalos színházak élén egykor volt közepes karakterszínészek pártkatona minőségükben tömegével gyártják a silányat, és az ünnepélyes feketébe öltözött (állig begombolt) nemzeti pátoszt, ami röcög a színpadról az unatkozó kivezényelteknek. De mindig lesznek tehetséges fiatalok, akik szinte semmilyen anyagi-technikai erővel, saokszor csak a maguk örömére előadásokat fognak látrehozni. Szegeden nemrég az egyetemisták csináltak egy nagyon tiszteletlen, sőt, pimasz előadást: a három magyar klasszikus (Csongor és Tünde, A tragédia, és a Bánk bán) férfi-női főszereplőit tették egy narrátorral mai környezetbe, és beszéltették őket a mai fiatalok nyelvén. Light Magyar Mix címen futott az előadásuk, és remek volt!
Most olyan évek jönnek, hogy nekik lesz közönségük, és akit érdekel a színház, eljár majd az alternatívok bemutatóira. Úgyhogy igazából nincs semmi baj.
JoGabor | 2010. július 12. | 14:41:27
Balango | 2010. július 11. | 18:57:49
természetesen joguk van bárkit nem szeretni. Lehet személyes ízlés okán - de akkor érvek is kellenének -, vagy lehet valamilyen kultúrpolitikai értékrend szerint - de akkor is érvek kellenének. A robertázás nem csak kevés, hanem egyenesen röhejes is, lássa be, ez nem nívó, ez mélyen alatta van minden nívónak. Legyen kedves rögzíteni azokat az értékeket (ha vannak ilyenek), amelyek szerint Alföldi elutasítandó, és akkor lehetne beszélgetni.
Alföldi tehetsége is lehet vitatható. De az tény, hogy éppen művészi tehetsége okán elfogadja a magyar és a nemzetközi szellemi-intellektuális elit. Lásd pl. a Faust rendezését, amit Szegedről közvetített a Mezzo Tv, több mint 30 ország kb. 50 millió operakedvelő nézőjének: a visszhang pedig egyértelműen pozitív. Vagy rendezéseit pl. a Mezzo Operaversenyben, New Yorkban, Franciaországban, Skandináviában. Ezekre a helyekre vissza is hívják (és ez a siker, meg az elismertség valódi mutatója, a többi csak duma). Persze nyugodtan mondhatja, hogy aki elismeri Alföldi tehetségét, mind sötét, nemzetellenes, meg nem tudom, hogy micsoda, de már megbocsásson, ezek nem érvek, hanem gyerekes hőbörgések.
Balango | 2010. július 11. | 18:57:49
A következő nem derül ki számomra a kommentekből:
Mi Alföldi igazi érdeme:
1. nagy művész, vagy
2. a jobboldal utálja?
Mert attól, hogy mi (nácik, fasiszták, mucsaiak, bunkók, sötétek, primitívek, jobberek stb.) nem szeretjük, illetve attól, hogy valami szokatlant, esetleg újszerűt csinál, még nem lesz automatikusan tehetséges.
Bocs.
tallózó | 2010. július 11. | 18:40:34
A SZÍNHÁZ meghalt.A sztárokból celebek lettek, a színészek elvesztették bájukat.A színpadon csak az extrovertált homokosok, elvadult, féltehetségű drogos emberek próbálják elhitetni magukról, hogy Thalia papjai.A nihil uralkodik, a pénzszag és a hiúság.Vajon ki viszi a színművészet lángját a túlsó partra?
ymre | 2010. július 11. | 11:00:19
Emberek, én akkor most tényleg szégyelljem magam, mert megkönnyeztem a Mona Lisát a Louvre-ban, a temetésemre Freddie Mercurytól kértem a Who whants to live forevert, és a Sixtus kápolnában (tekintet nélkül az egyházi vezetés nemi irányultságára, ami a múzeumban szinte kizárólag férfiaktok szobraiban adott támpontot annak körvonalazálására) együtt némultam el a benne tartózkodó ezrekkel? Mert nem volt szempont nekem, hogy ki mit tesz élete 1-2 százalékában a hálószobájában? És fogalmam nincs, hogy a milói Vénuszt Homo/Hetero alkotta-e? Ez tényleg mérce? Mert akkor a tiétek, honfitársak...
Inkább azt szégyellem, hogy a Zorbán színház áttelepítése miatti fogadalmam okán SOHA nem fogom átlépni a Nemzetei Színház kapuját, mert az számomra a Nemzeti Széthúzás emlékműve. Egy illuzionista miatt, aki képes volt, és megrontotta az egyik legjobb hazai színházi szakembert is, aki elbaltázta az épületet magát, sajnos, és belehalt, Isten nyugosztolja. Azért tűnődjetek el ezen, Hívők.
Jager László | 2010. július 10. | 20:42:06
Alföldi -Stoll !
Alföldi szép,Stoll jó,de nem nekük való!
Gondolom ez globálisan elfogatható!
Hát ennyit a nemzeti színház karakterisztikus, embereket nevelő,SZÉP,tiszta
működéséhez!
J.L.
krix | 2010. július 10. | 19:53:40
Nem is értem, miért dumáltok bele olyasmibe, amihez halvány lila f.ingotok sincs. Miért nem gyújtogattok, vagy masíroztok, ahhoz mégis csak jobban értetek, mint a művészethez.
krix | 2010. július 10. | 19:52:09
benedek | 2010. július 10. | 18:02:47
Alföldi Róbert sokkal kevésbé járatja le az országot, mint az itt robertázó tuskók. Még szerencse, hogy a magyar nyelvet külföldön nagyon kevesen beszélik.
Tapir45 | 2010. július 10. | 18:44:55
Remélem a Nemzetiben is lesz személyi változás, mert az elmúlt két évad egyszerűen pocsék volt.
benedek | 2010. július 10. | 18:02:47
A Nemzeti semmiképpen nem "alföldi színháza"! Szégyen, hogy a második, - egyben az utolsó - évadot is kihúzhatta..
Nem kell "munka" és magamutogatás nélkül élnie, javaslatom egy volt "Kamara varieté- méretü szinház önköltségen való müködtetésének a számára lehetővé tételét!
Bőven beleférnek roberta eszmetársai,- és nem járat le egy egész nemzetet!
JoGabor | 2010. július 10. | 18:00:07
Folyt.
"Éppen a próbák idején tartották Rijekában a karnevált. A fő téren laktam, ott vonultak el a résztvevők. Minden második kamionon méhecskék, hangyák és különböző állatok voltak ennél sokkal nagyobb nemi szervekkel és sokkal durvább dolgokat csináltak vele, mint hogy tortát formáznak belőle. Tehát ebből ott kint semmi probléma nem volt, sőt a bemutatóra csináltatott a színház a plakát mintájára egy tortát, amit a színházigazgató, a polgármester, és én vágtunk föl ötven fotós előtt és mindenki nagyon jól szórakozott. Zárójelben megjegyezném, hogy amikor kitaláltuk ezt a tortát, Horvátországban nem sikerült megcsináltatni, itt a nagy erkölcscsősz Budapesten pedig van olyan cukrászda, amelyik különböző alkalmakra készít ilyen "speciális" tortákat. Tehát ezt a tortát Budapesten készítették."
Balogh Gyula, Hüse Mariann, Népszava, márc. 22.
JoGabor | 2010. július 10. | 17:58:24
"- Legutóbb Horvátországban Arisztofanész Lüzisztraté című előadását rendezte. Nálunk az előadás botrányosnak tartott plakátjáról cikkeztek leginkább, amelyen marcipánból és fagylaltból készült férfi nemi szerv szerepelt. Provokálni akart?
- Egyáltalán nem. Aki ismeri a színdarabot - tudom ajánlani mindenkinek, durván kétezer ötszáz éve írták - akkor valahogy nem volt probléma, hogy bizonyos dolgokat nevén neveznek és megjelenik a színpadon. Ezt nem én találtam ki, ezt abszolút Arisztofanész találta ki, tessék elolvasni, hiszen erről szól a darab. A nők szexuálisan megvonják magukat a férfiaktól, azért, hogy abbahagyják a háborúzást. A plakát históriát Magyarországon fújták fel és ezt végtelen méltatlannak tartottam. Horvátországban ebből semmi probléma nem volt.
- Az egyik szponzornak viszont nem tetszett s ezért visszalépett az előadás támogatásától.
- A plakáton tizenöt szponzor szerepel - és ez a bizonyos támogató, akinek magyar vonatkozásai is vannak, azt mondta, nem ezt az előadást szeretné támogatni, hanem egy operát. Tehát szó nincs arról, hogy a pénz elveszett volna. A plakáton egyébként mindenki nagyon jót kacagott."
pilvax | 2010. július 10. | 16:04:58
"A Nemzeti Színház igazgatója,Alföldi Róbert [1] vendégként vitte színre Arisztofanész Lüzisztraté című komédiáját Rijeka vezető színházában, de már most botrány övezi [2]. A darabot egy rózsaszín, marcipánból és fagylaltból készült fallosszal reklámozzák Horvátországban, ami állítólag annyira kiverte a biztosítékot az előadás egyik szponzoránál, az INA olajtársaságnál, hogy kihátrált a projektből."
Ezért sem való Alföldi a Nemzeti élére.
JoGabor | 2010. július 10. | 15:47:39
Balango | 2010. július 10. | 11:41:24
"Természetesen a művészeti objektív igazság nekem sincs a birtokomban"
Kérem, nincsen művészeti objektív igazság. Objektív igazság sincsen, csak igazságok vannak.
Azt elbírálni, hogy Alföldi művész-e, természetesen lehet, de némi, legalább elemi felkészültség azért kellene hozzá.
(Bocs, hogy csak magát szólítottam meg, de a robertázó többiek egyszreűn szóra se érdemesek.)
JoGabor | 2010. július 10. | 15:40:24
Balango | 2010. július 10. | 11:41:00
"Jaj, de sötét duma. "
Nem, attól tartok nem az. Hanem maga a most ránkköszöntött valóság
"Miért ne lehetne a választók pénzéből fenntartott Nemzeti Színház élére a választók által választott kormány kultúrpolitikai szempontjai alapján kinevezni bárkit?"
Azért, mert a kormánynak nincsen kultúrpolitikája, következésképpen annak nincsenek szempontjai sem.A kormány "problématérképet" gyárt - mondja a miniszter meg az államtitkár. (És az itt most mellékes, hogy vajon akkor mi a bánatot csináltak a felkészülés időszakában?)
Ami van, az pusztán acsarkodás: iderindítanak egyesek, hogy Alföldi ilyen-olyan. Ennyire futja.
A magam részéről gratulálok neki, különösen a Szorokin előadáshoz. Pedig nem örültem a kinevezésének, mert úgy vélem, az igazgatás és a művészet "csinálása" két teljesen különböző dolog, és már számos ragyogó művész "ráment" az igazgatásra. A két év nem engem igazolt, Alföldi a helyén van.
Azt gondolom, a "nemzet színháza" cím marhaság: minden közpénzen fenntartott színház a nemzeté. Azt is gondolom, hogy a modern színház fő feladata reflektálni a minket körülvevő valóságra, az, hogy élő közeget hozzon létre, amelyben folyamatos az interaktív kommunikáció a közönségével.
Tévedés azt hinni, hogy a nemzeti színház egy színháztürténeti múzeum, ahol a magyar klasszikusok hagyományosan ünnepélyes (röcögtető stílusú) előadásain szundikál a dögunalomtól a kivezényelt iskolás közönség.
nimród | 2010. július 10. | 15:08:49
Kurz und gut: Reméljük, ez az utolsó évada Alföldinek a Nemzetiben.
adamant | 2010. július 10. | 14:31:18
Csil | 2010. július 10. | 14:21:52
"Nem a világnézete vagy a nemi identitása miatt - egyszerűen ripacs."
Azt hiszem "szögön találtad a fejet".
Arre csak anyit, hogy amikor a Márkus László elment, majdnem megkönnyeztem...!
Ö MÜVÉSZ volt...
Isten nyugosztalja.
emilke | 2010. július 10. | 14:25:40
Moderálási alapelvek- komment törölve -
Csil | 2010. július 10. | 14:21:52
Moderálási alapelvek- komment törölve -
libatoll | 2010. július 10. | 14:10:18
Moderálási alapelvek- komment törölve -
krix | 2010. július 10. | 14:06:16
100% tolerancia | 2010. július 10. | 13:55:37
Ez egyébként nem Alföldire jellemző, az ország első számú showmestere hamarabb megteszi.
krix | 2010. július 10. | 14:02:50
100% tolerancia | 2010. július 10. | 13:55:37
Nem sok! Amint látom, alig vagytok néhányan.
Egyébként nem beszélgetünk. Én járok a színházba, ő meg ott él.
krix | 2010. július 10. | 14:00:22
bundassertes | 2010. július 10. | 13:46:34
Igen, az nagy hiba. Bár itt nem ez a téma, hiszen a Nemzeti Színházról beszélünk, és azt aligha lehet ilyesmivel gyanúsítani. Alföldi nem valami szoci rendező vagy igazgató, hanem egy művész, akinek persze van világnézete, amely megmutatkozik a művészetében. De azt az ideológiát, amiről te beszélsz, nem viszi be, legfeljebb a művészeti ideológiát. És hát rossz, aki a színházban rosszra gondol. Képzeld, én egészen addig nem is tudtam, hogy Alföldi balos, vagy hogy Balázs Péter jobbos, míg nem kezdtek politikusok erről beszélni. A művész az művész. Szamóca például akkor is kiváló művész, ha nyíltan hirdeti a politikai hovatartozását. Hiszen nem emiatt szeretem. Kipling fasiszta volt, a Dzsungel könyve azonban egy remekmű. Attól még utálom a fasisztákat, és szeretem Mauglit. (Hogy ne feledjem Libatoll színvonalát sem: pedig meleg sem vagyok.)
100% tolerancia | 2010. július 10. | 13:55:37
Krix és Alföldi Róbert beszélget:
Alföldi: Te Krix, most odamenjek és belesz..jak a abba a vacak bárzongorába?
Krix: Mi a fenének Robikám? Ez a sok kultúrálatlan magyar úgysem értené.
lorid | 2010. július 10. | 13:54:45
kimaradt: mint
lorid | 2010. július 10. | 13:54:07
balangó véleménye érdektelen, önismerete viszont elég jó.. amúgy egy igazi demokráciában a poltika keze nagyon meg van kötve a közpénzekből fenntartott intézményekbe való beleszólásban. alföldi azonban tényleg nem valódi minőség. de még mindig jobb, ami utána jön, ha balangó-félék izlésén múlik.
bundassertes | 2010. július 10. | 13:46:34
krix | 2010. július 10. | 13:22:24
Van aki világnézeti alapon foglal állást, más meg világnézeti alapon csinál színházat, és beviszi oda az ideológiáját! (utóbbi szerintem sokkal rosszabb!)
krix | 2010. július 10. | 13:43:55
libatoll | 2010. július 10. | 13:26:40
Libatoll!
Még csak-csak megértem, ha a melegfelvonulás bántja a a heteroszexuális impotenciádat, de meséld már el, hogy Alföldi nemi identitása (nézd meg a szótárban) miért zavar? Mikor volt irritáló, kihívó vagy olyan feltűnő, mint mondjuk egy nagy Magyarországot ábrázoló autómatrica egy szlovák parkolóban?
krix | 2010. július 10. | 13:34:23
libatoll | 2010. július 10. | 13:26:40
Krix(krax): Még valami. Ha neked annyira tetszik roberta ámokfutása, kár színházba járnod, megteszi a maónikasó, vagy a józsibarát is.
Azt hiszem, van némi ellentmondás abban, amit írsz. Túl azon, hogy a Nemzeti Színház igazgatóját Alföldi Róbertnek hívják, és csak a mélybunkó politikusok és követőik szórakoznak az emberek magánéletével, az említett show-műsorok sokkal közelebb állnak a te egyszerű lelkedhez, mint a színházértőkhöz. És ha jól láttam, épp te vallottad be, hogy nem jársz színházba. Akkor?
libatoll | 2010. július 10. | 13:26:40
Moderálási alapelvek- komment törölve -
krix | 2010. július 10. | 13:25:24
libatoll | 2010. július 10. | 13:21:40
krix | 2010. július 10. | 13:09:31: A Jordán Tamás által igazgatott Nemzeti Színházba bérletem volt.
Bocs, nem hiszem. Ha bementél volna, ragadt volna rád annyi, hogy még azok helyében is szégyellnéd magad, aki olyan ostobaságokat besz7él, mint te az előbb.
Egyébként Jordán színháza is jó Nemzeti volt. Nem olyan jó, mint ez most, de nem mondhatnám, hogy nem volt az. És talán itt a különbség közöttünk. Én tudom, mi a különbség, mert ismerem mindet. Te meg elhatározod a különbséget.
krix | 2010. július 10. | 13:22:24
Egyébként jól ismerem a szolnoki Szigligeti munkáját is, Balázs Péter előtt is le a kalappal. Igazán remek előadásokat produkál a színház. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem nagyon lehetne rám fogni, hogy jobb oldali vagyok. De az itt kommentelők vagy nagyon nem értenek a színházhoz, vagy kizárólag világnézeti alapon hajlandók véleményt alkotni, Amiből persze egyértelműen következik, hogy nem értenek a színházhoz. Tisztelet az igen kevés kivételnek.
libatoll | 2010. július 10. | 13:21:40
Moderálási alapelvek- komment törölve -
krix | 2010. július 10. | 13:15:39
totyalaci | 2010. július 10. | 12:28:49
lehet színházban kísérletezni,de nem a nemzet első színházában.
Jujjuj! Ezt konzervativizmusnak nevezik, de nem politikai értelemben, mert azzal semmi baj. Erre viszont van magyar szó is: maradi.
Azt akarod mondani, hogy a nemzet színházának csak plagizálni kell, másolni másokat. És szerinted azok a mások soha nem voltak újak? Olyanok, amire azt mondta valami színházi analfabéta, hogy nem szabad ilyet csinálni? Képzeld, már Shakespeare is újított. Hogy rohadjon meg.
krix | 2010. július 10. | 13:09:31
Libatoll, úgy látom, neked teljesen mindegy, hogy ki vezeti a Nemzetit, vagy a többi színházat, nem a színházi zsöllye, vagy a Nemzeti Múzeum környékén szocializálódtál. Egyszer te is bemehetnél, legalább a büféig. Már az hihetetlen kulturális felemelkedést okozna nálad.
krix | 2010. július 10. | 13:05:20
Csil | 2010. július 10. | 11:54:02
Alföldi egy sötét bunkó.
"Tündérország az Alföldi Róbert rendezte János vitézben egy zajos, büdös metrómegálló, ahol kurvák a tündérek, és boldogság sincsen. A kedélyes magyaroskodástól kézenfogva vezet minket a rendező a reménytelenségbe a Nemzeti Színházban."(Index)
Gondolom, a többi is ilyen lehet, pocsék.
Kinevezni se lett volna szabad, minél előbb le kell váltani.
Csil egy sötét bunkó. Miért mondom ezt, amikor még soha nem találkoztam vele, sem a szellemi termékeivel? Mert ő is ezt meri mondani egy cikk nyomán, miközben talán még soha nem járt színházban. Sem Szolnokon, sem a Nemzetiben. Pedig ráférne.
libatoll | 2010. július 10. | 13:05:09
Moderálási alapelvek- komment törölve -
krix | 2010. július 10. | 13:02:15
Balango | 2010. július 10. | 11:41:24
Beszélsz itt 6 pontban a politikáról, arról, hogy miért lehet, vagy miért kell politikai okból eltávolítani a Nemzeti Színház igazgatóját, aki egy olyan műhelyt hozott létre a Nemzetiben, amilyen nagyon régen volt, vagy talán soha. Aztán egy pontban megemlíted, hogy szerinted Alföldi művészi színvonala sem alkalmas az igazgatásra, bár lehet, hogy te nem értesz hozzá. Túl azon, hogy az első hat pontban igencsak kilóg a lóláb, a hetedikben van igazad is. A helyeslést meg azért nem tartom meg magamnak, mert te sem tartottad meg a te véleményedet.
Nem is értem, hogy miért írtad oda azt a hetedik pontot, Orbánbashi nem ilyen szemérmes, ő az első hat pont alapján is kirúgja az egész társulatot, annyira ért a színházhoz. (Mint te.)
Mundzuk | 2010. július 10. | 13:02:06
"Alföldi és csapata egy 21. századi, a nézőkkel, a világgal, a környezetükkel energikus dialógust folytató, progresszív, szabad szellemű, európai és egyúttal speciálisan magyar színházi forma létrehozásán munkálkodik."
Reméljük már nem sokáig...
libatoll | 2010. július 10. | 12:59:55
Moderálási alapelvek- komment törölve -
libatoll | 2010. július 10. | 12:57:33
Moderálási alapelvek- komment törölve -
totyalaci | 2010. július 10. | 12:28:49
Alföldi nem odavaló, a nemzet szinházábólbordélyházat és több darabból pedig katasztrófális baromságot csinált. A rajongó magyar szakos libától kérdem:mit szólna hozzá,ha a Zeneakadémián mndjuk egy Mozart-ot áthangszerelve"új felfogásban" játszanának el? lehet színházban kísérletezni,de nem a nemzet első színházában.Azonkívűl az is borzasztó, hogy folxyamatosan perverz. Az a bulvár szintje, hogy a "siker" érdekében le kell tolni a bugyit,meg a gatyát. Mondjuk nem csodálkozom: ő maga is sérült lelkileg ebből a szempontból feltétlen,mint tudjuk.
Csil | 2010. július 10. | 11:54:02
Moderálási alapelvek- komment törölve -
Jager László | 2010. július 10. | 11:52:42
Nemzeti Színház
Mitől Nemzeti Színház ,ahol Alföldi saját perfomarce-it adja és adatja elő önmaga örömére!?
A nemzet színháza nem magán színház és nem kisérleti stúdió!!!
Régebben itt nagy szinészek nagy szerepeket alakítottak!!
És ma!???
Sajnos ez nem mondható el!!!!
J.L.
waldvogel | 2010. július 10. | 11:50:37
Én nagyon-nagyon köszönöm a cikkírónak, hogy mindezt leírta!!! Maximálisan egyetértek minden szavával, tavaly még csak egy bérletem volt a Nemzetibe, idén már kettő, de még azon kívül is jártam előadásokra. Nagyszerű, ami ott történik, élettel teli a színház, remekek az előadások és az egyéb kulturális programok. Külön öröm az az ifjúságnevelő tevékenység, ami a színházban zajlik (már önmagában az is jó, hogy van hová vinni a fiatalokat - ezt mint magyartanár mondom). Erről árulkodik a színház vendégkönyve is.
Fontos, hogy az emberek tudjanak ezekről a jó dolgokról, és ne a politikailag elfogult sajtó tudósításai alapján alkossanak véleményt, és gondolják azt, hogy a Nemzetiben minden rossz. El kell menni, meg kell nézni, előítéletek nélkül, nyitottan!
Olyan jó lenne, ha a Nemzeti járhatna tovább ezen az úton, fejlődhetne a színház, és nem szakítanák meg ezt a folyamatot (épp elég aggasztó hír érkezik az Operából, ne kelljen félnünk a másik nagy kulturális intézményünk, a Nemzeti miatt is!)
Balango | 2010. július 10. | 11:41:24
4. Miért ne lehetne a választók pénzéből fenntartott Nemzeti Színház élére a választók által választott kormány kultúrpolitikai szempontjai alapján kinevezni bárkit? Alföldi hogy került a Nemzeti élére? Pályázat útján. Aha. És a pályázatot milyen szempontok alapján írták ki és bírálták el? Csak nem kultúrpolitikai szempontok alapján?
5. Semmilyen kultúrintézmény, amit közpénzből tartanak fent, nem lehet igazából független.
6. Fenti érvelésem akkor is alkalmazható, ha majd a FIDESZ utáni kormány rúgja ki a fideszes igazgatót.
7. Véleményem szerint Alföldi művészete egy blöff, ez a cikk pedig tipikus csacsenolás. (Nem antiszemita éllel használom ezt a szót, hanem azért, mert ez fejezi ki legjobban, miről van szó.) Természetesen a művészeti objektív igazság nekem sincs a birtokomban, úgyhogy minden további nélkül lehet, hogy Alföldi egy zseni, én pedig egy sötét bunkó vagyok. (A helyesléseket meg lehet tartani.)
Balango | 2010. július 10. | 11:41:00
"De az szinte elképzelhetetlen a 21. század demokratikus Európájában, hogy egy nagy reményekre jogosító művészeti műhelyt kormányzati, kultúrpolitikai intenció alapján megszüntessenek, vezetőjét eltávolítsák, úgy, mint régen, a Kádár-érában."
Jaj, de sötét duma.
1. Minden kurzus ezt csinálta. Ez volt a háború előtt is, ez volt a Rákosi- majd Kádár-korszakban, ez volt a rendszerváltás után is, függetlenül attól, ki volt kormányon. Ez nem elképzelhetetlen. Ez ma az élet rendje.
2. "Nagy reményekre jogosító művészeti műhely..." Ilyen nincs. A Népszabadság ilyennek látja az Alföldi vezette Nemzeti Színházat, a jobboldali sajtó a Balázs Péter vezette Szolnoki Színházat, a kuruc.info pedig a Kárpátiát vagy Fanka Delit.
Senki nem birtokosa az objektív művészeti igazságnak (így Radnóti Zsuzsa sem), mert ilyen nincs.
3. Miért lehetne bármelyik rendező hitbizományosa a Nemzeti Színháznak? Alföldi sem lehet az, egy esetleges jobboldali világképű rendező sem lehetne az. Ha egy adott kormánynak a Nemzeti Színház vezetőjének kiválasztásához sincs joga, akkor mihez van hatalma? A legrosszabb, ami történhet, hogy olyan igazgató kerül oda, aki előbb-utóbb megbukik.
4. Miért ne lehetne a választók pénzéből fenntartott Nemzeti Színház élére a választók által választott kormány kultúrpolitikai szempontjai alapján kinevezni bárkit? Alföldi hogy került a Nemzeti élére? Pályázat útján. Aha. És a pályázatot milyen szempontok alapján írták ki és bírálták el? Csak nem kultúrpolitikai
emilke | 2010. július 10. | 11:31:44
Moderálási alapelvek- komment törölve -
hangyaboy | 2010. július 10. | 11:24:43
Mit gondolsz te blaci42!Szőcs Géza vagyontalan,először vagyoni helyzetén kell változtatni,majd utánna kirúgni embereket.Szerintem Alföldit nem kéne bántani,alkalmas a poszt betöltésére.
blaci42 | 2010. július 10. | 11:17:16
Moderálási alapelvek- komment törölve -
|
|
|
|
Galéria Alföldi színházáról Radnóti Zsuzsa véleményével. Klikkeljen a képre!
A PARK, Botho Strauss drámájának színrevitele minden tekintetben kihívásnak számított. Lehet, hogy maga a vállalkozás túl korai volt, de mint aktuális közérzet dráma, itt és most telitalálat
Népszabadság - Kocsis Zoltán
Egy akkora intézmény, mint a mi Nemzeti Színházunk irányváltása olyan lassú, mint egy csatahajóé. Először csak a kapitány és közeli munkatársai tudják és teszik a dolgukat egy szűk kör támogatásával, aztán egyre szélesebb hatósugarakban is észrevehetőbb - és szerencsés esetben elfogadottabb - a változás.
Alföldi Róbert most fejezte be második évadát a Nemzeti élén. Bár már az első műsorterv kialakításában is azonnal észrevehető volt a radikális szemléletváltás, de a konkrét eredmények természetszerűleg később jelentkeztek, a mélyebb, rejtettebb szándékok pedig lassabban álltak össze jól felismerhető irányvonalakká. De most, a második szezon után úgy tűnik, az új, csupa energia színházi csapat elindult afelé, hogy egyre jobban összefogva és összeszokva megkezdje azt a remélhetőleg több évig tartó együtt menetelést.
Alföldi Róbert
Népszabadság - Kurucz Árpád
Az első szezont pozitív várakozások, szkeptikus fenntartások, gonosz fanyalgások övezték, s az összképet elszórt sikerek, gyakoribb fél sikerek és ritka kudarcok alakították ki. De az igazodási pontok világosan kijelölődtek; a nagyszínpadon A park színre kerülése, a korábban bemutatott Tartuffe színen tartása a Gobbi Hilda Stúdióban, s legprovokatívabb döntésként pedig Mundruczó Kornél A jég előadásának áthozatala a Trafóból, a nagyszínpadon kialakított stúdiótérbe helyezve.
A park, Botho Strauss drámájának színrevitele minden tekintetben kihívásnak számított. Lehet, hogy maga a vállalkozás túl korai volt, de mint aktuális közérzet dráma, itt és most telitalálat. Itthon, nálunk ugyanis most tudatosodik, talán már szélesebb körben is az a kulturális, szellemi, morális és társadalmi erózió, amelyet vészjósló jövőként Botho Strauss már több évtizede német környezetben megfogalmazott.
A közönség és a kritika is ellentmondásosan ítélte meg a színpadi végeredményt, de mint az új vezetés követendő művészeti iránya, az út kijelölése szerencsésnek volt mondható. Egy fajsúlyos, huszadik századi félklasszikust ismertetett meg a magyar nézőkkel, egy olyan művet, amely nem a valósághűségen alapuló, hagyományos dramaturgiai modellt követi, hanem egy metaforikus dramaturgiát, s egy sűrítettebb gondolkodási, kultúrtörténeti, mitológiai struktúrát, amely erőteljesen eltér a magyar drámai és színházi fővonaltól. De mégis, eredeténél fogva (a Szentivánéji álmot felidézve) ad valami fogódzót a pallérozottabb nézők számára.
A Stúdióban, a kisebb színházi térben pedig repertoáron tartották Alföldi egyik korábbi, sikeres rendezését, Moliere-Parti Nagy Lajos Tartuffe-jét. Ez szintén a fő irányt jelölő, szerencsés döntés volt. Egy klasszikus mű telitalálatos nyelvi modernizálásban, nem valósághű, inkább stilizált díszletek között, mai hangütéssel, erősen ironikusra hangszerelt, helyenként a groteszk túlzásokig elmerészkedő játékstílussal, egy abszolút kortársivá tett előadásban. (Mindeközben pedig egy szép színházi folyamatosság tanúi is lehetünk: egy évtizeddel ezelőtt, emlékezetes, bátran politikus Tartuffe előadást rendezett Zsámbéki Gábor a Katona József Színházban, s ennek méltó folytatása ez a színrevitel.)
MEIN KAMPF - Miközben élvezzük az eredeti fantáziájú, mozgalmas előadást, eközben bátran végig gondolhatjuk saját történelmünket is, a tehetségtelen festő tanonc indulásától a több mint ötszázezer honfitársunk pusztulásig.
MTI - Kollányi Péter
A jég Szorokin regényének színpadi adaptációja a maga szélsőségesen provokatív, az első részében megrendítően szuperközeli módon felmutatott emberi nyomorúságaival, a második részben erőteljesen elvonatkoztatott, filozofikus stilizáltságával és sokkírózó módon, a teljesen meztelen, csupasz testeiket bátran vállaló színészekkel aránylag zártkörű előadás maradt, és így nem okozott a kelleténél nagyobb felháborodást, mert általában csak olyanok mentek el megnézni, akik nyitottak a másságra, kíváncsiak a szokatlan kísérletekre és hajlandók veszélyes művészeti kaland túrákra merészkedni.
E három előadás (s szándékában ide sorolható még a nagyszínpadon színre került Euripidész Oresztésze) maradhatott volna folytatás nélküli kezdemény, ha nem követte volna további tudatos gondolati és stiláris tovább lépés. A Nemzeti Színház második évada azonban markánsan jelezte az előző évben még csak körvonalazódó útirányt. S ehhez a nagy kalandhoz az idén már érzékelhetően szélesebb nézőréteg is csatlakozott.
Különösen azért is, mert Alföldi mindkét szezonban gondoskodott vonzó, közönségbarát darabcímek meghirdetésről is.
Ebben az egyre karakteresebb művészeti profilban több közös, lényeges elem felismerhető: magyar és külföldi klasszikusok bemutatása, alkalmanként meghökkentő, a hírverésnek is jót tevő darabválasztás, a programadó előadások határozottan összecsengő, a valósághű realizmustól többé-kevésbé eltérő stílusa, speciális rendezői megközelítések, no meg az a közéleti igény, hogy a produkciók, kritikusan, helyenként provokálóan reflektáljanak a mai magyar jelenvalóságra: szóval úgy, ahogy manapság, komoly színházi kultúrával rendelkező országokban egy progresszív játszó hely meghatározza dolgát és kötelességét.
Az új évad első nagyszínpadi produkciója az Ármány és szerelem volt előbemutatóként a MÜPA Fesztivál Színházában, majd később az anyaszínházban. Az előbemutató nézői közül sokan ellentmondásosabban ítélték meg a produkciót, mint azok, akik később, a Nemzetiben látták. Az utóbbi valószínű az érettebb, javított változat volt, s a jóval tágasabb színpadtér is jót tett a játéknak.
Alföldi Róbert, mint rendező a cselekményt kiemelte eredeti, historikus közegéből és egy elvont, nagyzenekari közegbe helyezte. A zenekari tagok között játszódik a történet, úgy, hogy a szereplők és a zenészek között szerves és interaktív kapcsolat jött létre. Mintha a zenészek a görög kórus szerepét is betöltenék, reflektálva a történet fordulataira, hol közönyös, hol együtt érző, hol beijedt jelenlétükkel nyomatékosítják, szélesítik a történést. Ezáltal minden idézőjelbe kerül, a darab pedig átlényegül egy zenedrámává, egy elemelt próza-operává, amelyben a zene hol ironikusan ellenpontoz, hol kiemel, hol a szavak helyett kifejezi az áradó szenvedélyeket, hol egyszerűen atmoszféra teremtő szerepet tölt be. S talán a legfontosabb: a zenei szféra segítségével a cselekmény romantikus, melodramatikus fordulatai is abszolút hitelessé, közelivé válnak.
VADÁSZJELENETEK ALSÓ-BAJOROSZÁGBÓL című Martin Sperr darab szervesen illeszkedik a közösségi felelősséget szuggesztíven tudatosító előadások sorába. A vidéki zárvány életet élők, a történelemben vesztesekké váló közösségek kegyetlen rajza ez a mű
MTI - Kollányi Péter
A zene ugyanis abban is segíti a színészt, hogy gyakran helyette kifejezi a szenvedélyességet, így bizonyos eltartás, távolságtartás keletkezhet - ahol kell - a játék és a túlfűtött érzelmeket kifejező szöveg között. Ezt a szavak és a zene közötti összjátékot kiválóan segítette Forgách András briliáns fordítása, amely úgy tudta megtartani a schilleri szöveg távlatos erejét és költészetét, hogy - ahol lehetett - remekül hozzáigazította a mai szikár, hétköznapi, helyenként ironikus beszédmódhoz. Mostanában nagy keletje van a minimális szcenírozású opera bemutatóknak nálunk is és külföldön is. De az Ármány és szerelem színrevitele mégis egyedi, mert nem egy zenedrámát szceníroznak így, hanem egy prózai színművet lényegítenek át majdnem zeneművé.
Igazi társulati munkát mutatott a játék: a színház nagy egyéniségei (Molnár Piroska, Kulka János, Básti Juli, Hollósi Frigyes), a most induló fiatalok színészek, s a telitalálatos, kontra-tenor, Vásáry André és a többiek segítségével. S ami szintén fontos fegyvertény: a nem szokványos, különösre hangszerelt előadás abszolút közönségsiker lett.
A másik, hibáival együtt is fontos, emlékezetes nagyszínpadi bemutató az Úri muri. Egy magyar klasszikus, komoly dramaturgi segédlettel (Merényi Anna, Perczel Enikő) létrehozott új szövegvariánssal, amely bátran visszanyúlt a próza erőteljes, nyomasztó világához. Bezerédy Zoltán rendezőnek az első részben sikerült felidézni a magyar ugar reménytelen, kegyetlen, mozdulatlan, napszítta világát, s benne az emberek önpusztító, felelősség elhárító, durva életmintáit. S amitől kortársi közelségbe került az előadás, az a másságot, a másik embert lekezelő, kegyetlen attitűd, ahogy a szereplők bánnak a kiszolgáltatott cigányokkal vagy a zsidó származású könyvügynökkel, a nőkkel és a nekik alárendeltekkel.
Brutális, az erőszak törvényei által befolyásolt, nagyon ismerős világ néz ránk a színpadról, általános, korokon túlívelő jelenkori sorsképleteket is sugallva. (Stohl András kiemelkedő Csörgheő Csuli játékával) Itt is komoly, dramaturgiai szerep jut a zenei dimenziónak, a mulatós cigány zenének, ennek az érzelmeket felkavaró vagy önsajnáló, indulatokat gerjesztő, magyar sírva vigadásnak. Sajnos azonban a második rész magánéleti jeleneteiben sem a dramatizáció sem az előadás nem tudott igazán mit kezdeni Szakhmáry Zoltán és Rhédey Eszter „héjanász az avaron" már nagyon ismert történetével.
A Stúdiószínházban szintén a nem szokványos darabválasztás borzolta a kedélyeket és keltette fel a nézők kíváncsiságát.
Alföldi Bánk bán junior rendezése merészen szintén „közeget váltott": kiemelte a művet a megszokott, reális, historikus közegéből és egy másik teátrális valóságba helyezte, egy olyan elemelt térbe, amelyben a fiatal színészekből álló „csikó csapat" gátlástalanul a maga képére, vad, nyers idegrendszerére, kíméletlen véleményezésére formálta a játékot. (Alföldi állandó munkatársával, Vörös Róbert dramaturggal együtt tapintatos sorrendváltozásokat, szöveg egyszerűsítéseket is végrehajtott.) A cím szerencsésen jelezte, hogy ez az Alföldi-féle Bánk bán változat elsősorban a fiataloknak szól.
BÁNK BÁN JUNIOR - Alföldi kiemelte a művet a megszokott historikus közegéből és egy másik teátrális valóságba helyezte, egy olyan elemelt térbe, amelyben a fiatal színészekből álló csikó csapat gátlástalanul a maga formálta.
MTI - Kollányi Péter
Tarján Tamás találóan írta kritikájában, hogy ez az előadás „a beavató színház egy összetettebb fajtája", s ha ilyen megengedő szimpátiával és előítéletek nélkül nézzük, akkor nagyon sok erényét fedezhetjük fel ennek a vizes medencével, mint fő attrakcióval provokáló produkciónak. A fiatal színészek óriási energia többlettel dolgoztak, több alaknak sikerült jelenkori megfelelőjét, hanghordozását megtalálni. Például Petur kontrollálhatatlan gyűlölet-és düh kitörései a mai szélsőjobb rock koncertek felforrt agyú fiataljait idézik. Bánk és Gertrudis halállal végződő, eszelősségig fokozódó összecsapásának brutalitása, a fiatal Gertrudis erotikával telített gőgje, látomásos halála a vízi koporsóban, bármelyik mai, híres erőszak film jeleneteivel vetekedhetne.
Végig erőteljesen hangsúlyozódik az előadásban az idegenek, a betolakodók elleni gyűlölet, s az örök kettészakadás folyamatos nemzeti tragédiája.
Lehet, hogy nem mindenütt követhető tisztán a történet, lehet, hogy helyenként nem minden düh kitörés, nem minden medencébe ugrás, lökés, úszás igazán életszerű, de ez a meghökkentő, vizuálisan szuggesztív interpretáció nem hagyja hidegen a nézőket, s elsősorban valóban a fiatalokat szólítja meg, akik így, vitára késztető, élő dialógusba kerülnek azzal a művel, amelyet különben, talán mint unalmas, halott szöveget kézlegyintéssel elintéznek. Egy nehezen mozdítható klasszikust galvanizál életre ez az interpretáció - ugyan helyenként esztétikailag vitatható eszközökkel és egyenetlenül - de teátrálisan nagyon látványos módon. És ami szintén fontos: a hírek szerint komoly siker az előadás.
Alföldi különben szereti a lehetetlent kísérteni: teljesen máshonnan választva anyagát, még a tavalyi szezonban színre vitt egy másik, már-már klasszikussá nemesedett, magyarok kedvence színjátékot, a János vitézt. S természetesen szintén sok támadást kapott azért a bizonyos harmadik felvonásért, amikor is az eredeti Tündérországot átemelte egy mai, piszkos, lepusztult metró megállóba, s Juliskából egy elegáns prostituáltat csinált.
Persze ízlése válogatja, ki tartja hitelesnek ezt a megoldást, és ki veti el, s kinek izgalmas, élő hagyomány a színpadon már elég sokszor feltűnt budapesti aluljáró, s kinek hat csupán ismétlésnek. De azt viszont nemcsak a védők, hanem az ellenzők is elismerték, hogy a produkció emlékezetes teátrális élmény, és elismerésre méltó tett, hogy a társulat képes volt két szereposztásban is létrehozni ezt a komoly énekesei képességeket igénylő, sikeres előadást.
Visszatérve az idei szezonra, a Stúdiószínház másik meglepő sikere a Mein Kampf, Tábori György színműve. Sokféleképpen nevezték már a darabot: metafizikai vagy abszurd bohóctréfának, brutális bohózatnak, nonszensz zsidó anekdoták laza füzérének.
A Bécsben élő, Schlomo Herzl, az öreg, zsidó könyvügynök és kedvence, felfedezettje, az ifjú, de máris pökhendi Hitler lazán elmesélt története, megfejelve a Halál többszöri látogatásaival, aki elől Schlomo gyöngéd szeretettel próbálja elrejteni Hitlert, többszörösen talányos példázat, roppant kényes és zavarba ejtő alaphelyzettel. A fiatal színész, Rába Roland, az idén mint sikeres rendező is debütált. Merészen hozzányúlt a darab szövetéhez, mondhatni gátlástalanul megfejelte a játékot zenés- táncos betétszámokkal, a vásári képmutogató komédiák kellékeivel és egy harsányabb, cirkuszi, illetve commedia del'arte-re emlékeztető játékstílussal. Így sikerült neki közel hoznia a látottakat a magyar nézők stílus- és gondolat világához. És miközben élvezzük az eredeti fantáziájú, mozgalmas előadást, eközben bátran végig gondolhatjuk saját történelmünket is, a tehetségtelen festő tanonc indulásától a több mint ötszázezer honfitársunk pusztulásig.
A merész stílust és a stílusváltásokat is kiválóan abszolváló fiatalok és a nagy öregek játéka remekül szervül az előadásban. Sinkó László Schlomo Herczl és Töröcsik Mari a Halál szerepében varázslatos jelenléttel és stílusérzékkel vesznek részt e morbid játékban, amely az ő ottlétüktől mégis telítve van szívvel és érzelemmel.
A színháznak még az évad végén is volt elég tartalék energiája, hogy új bemutatóval, új játszóhelyet avasson a Festőműhelynek nevezett hatalmas térben. Az itt látható produkció a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországól című Martin Sperr darab szervesen illeszkedik a közösségi felelősséget szuggesztíven tudatosító előadások sorába. Ugyanúgy, mint az Úri muriban, a vidéki zárvány életet élők, a történelemben vesztesekké váló közösségek és emberek agresszivitásba forduló világának kegyetlen rajza ez a mű (bár már eléggé látszik rajta a megírása óta eltelt több évtized). A vertikálisan és horizontálisan impozáns teret Alföldi Róbert rendező és színészei izgalmas, új lehetőségeket kínáló játszóhellyé varázsolták.
A jövő szezon döntően a kortárs és a klasszikus magyar drámák évada lesz. (Fejes Endre, Térey János, Závada Pál, Esterházy Péter), klasszikusként Az ember tragédiája kerül színre, s ráadásként és vendégként, a világhírű román rendező, Andrej Serban állítja színpadra Csehov Három nővérét.
A JÉG Szorokin regényének színpadi adaptációja a maga szélsőségesen provokatív, az első részében megrendítően szuperközeli módon felmutatott emberi nyomorúságaival...
Fotó - Gordon Eszter
A Nemzeti Színház hagyományos szerepén túl, egyre intenzívebben keresi, hogyan léphessen ki a szokványos színpad-nézőtér formációból, és hogyan találhatna speciális, az érdeklődést folyamatosan ébren tartó, újfajta dialógikus kapcsolatot nézőivel. A Stúdiószínházban folytatódik az Aegon estek beszélgető sorozata. Itt különböző műfajok arra érdemes képviselővel beszélget Alföldi Róbert, és szintén a Stúdiószínházban rendszeressé váltak az egyre népszerűbb felolvasó estek; a legsikeresebbek a mai magyar dráma szövegek.
Tavaly a színház meghívásos drámapályázatot hirdetett, amelyre nyolc, jelentősnek mondható kortárs dráma érkezett. Ezeket mind felolvassák és felolvasták a Nemzeti kiváló dramaturgiai műhelye és a rendezők segítségével. Néhányat jövőre teljes előadásban is színre visznek.
A bécsi Burgtheater mintájára meghonosították a Nemzeti Színház Színműtára könyvsorozatot: a színpadon elhangzó szövegek, az új fordítások, adaptációk, a játszott variánsok azonnal megkaphatók elegáns kiállítású karcsú kis kötetekben, sok „extrával", amelyek alapos kulturális háttértudást nyújtanak a látottakhoz. A színház egyre újabb és újabb játszó helyekre csábítja az újdonságokra kíváncsi és nyitott nézőket, a fiatalokat, idősebbeket egyaránt. (MÜPA, Festőműhely)
Alföldi és csapata egy 21. századi, a nézőkkel, a világgal, a környezetükkel energikus dialógust folytató, progresszív, szabad szellemű, európai és egyúttal speciálisan magyar színházi forma létrehozásán munkálkodik.(Egy építészetileg korszerűtlen színházi térben.) Mégpedig úgy, hogy a társadalommal, pontosabban az egyes nézőkkel folytatott dialógus lehet indulatos vagy elragadtatott, támadó vagy védelmező, de mindenképpen élettel teli legyen, s főleg szabad és semmiben sem korlátozott. Remélhető tehát, hogy sikerül nekik fokozatosan egy „közszolgálati multikulturális központot ", s egyúttal egy egyéni arculatú színházat létrehozni Budapesten. És még csak a második évad végén tartanak. Messze még a bűvös hetedik vagy - tizedik év, amire egy közösség fokozatos elérheti csúcsformáját.
Nyugtalanító, sötét árnyékként azonban, egyelőre ugyan csak periférikus helyekről, de már több támadás érte Alföldit és műsorpolitikáját. De az szinte elképzelhetetlen a 21. század demokratikus Európájában, hogy egy nagy reményekre jogosító művészeti műhelyt kormányzati, kultúrpolitikai intenció alapján megszüntessenek, vezetőjét eltávolítsák, úgy, mint régen, a Kádár-érában. De reméljük, ez csupán csak rossz sejtelem, és semmi más.
|
|
|
|
|
|
. |
|
belépés |
segítség |
alkalmazások |
RSS |
előfizetés |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
