bübüke2 | 2008. december 9. | 10:23:30

Nos, akkor néhány keresetlen szó erről a bizonyos KÖSZ-ről. (Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat.)

Egy jellemző hír, hogyan is működik együtt a KöSz más intézményekkel és múzeumokkal:

Szénszünetet tartanak a múzeumok
2008. december 01. 16:25 | Forrás: MTI


„December második felében a költségek csökkentése érdekében zárva tart a vasi múzeumok többsége - közölte az MTI-vel hétfőn a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője.”

„Saját bevételi lehetőségeiket korlátozza, hogy amióta 2007-ben megalakult a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, a múzeumok csak az 50 millió forint alatti közbeszerzéssel megvalósuló beruházások régészeti feltárását végezhetik el, így kimaradnak például a jelentősebb útépítéseket kísérő régészeti munkákból - jegyezte meg.

Az igazgató szerint helyzetükből adódóan jövőre mindenképp szembe kell majd nézniük a múzeumi dolgozók létszámának csökkentésével, és néhány múzeum nyitva tartásának időszakos korlátozásával is.”

Magyaránt ez a szerv a hagyományos magyar régészeti berendezkedés megnyomorítója, gyökértelen és az adott környéken sokszor helyismeret nélkül dolgozik országszerte.

Ennek okai:


A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat a, a 18/2001 (X. 18.) NKÖM. rendelet 21/2007 (III. 26) sz. módosítása nyomán jött létre a korábban működő Állami Műemlékvédelmi és Restaurációs Központ teljes átalakításával. Az intézmény profiljából mára gyakorlatilag kikerült a műemlékvédelem és a restauráció, helyette bekerült a (kezdetben 1.5 milliárd, 2008 áprilisától pedig 500 milliós összköltségvetésű) nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások teljes körű lebonyolítása országos hatáskörrel

Létrehozását szervezői az alábbiakkal indokolták:
A jogszabálytervezet „- Hiller István miniszter jegyezte - vezetői összefoglalója leszögezi, hogy a cél "egy gyorsabb és rugalmasabb, olcsóbb és jobban kalkulálható, egyszerűbb és átláthatóbb, s mindezek mellett egy szakmailag is magasabb színvonalat eredményező feltárási rendszer kialakítása" volt. (bővebben: Ablonczy Bálint: Elásott régészet. Heti Válasz 2007. 7. évf. 12. szám)


Jog
A fenti miniszteri rendelet figyelmen kívül hagyja az alkotmány azon kitételét, miszerint

37§ (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek.

Ugyanis az

1997 CXL törvény 45 4. bek. b) pontja leszögezi, hogy
„A megyei múzeum … a megye közigazgatási területén és a megyében lévő megyei jogú városban ellátja a régészeti lelőhelyek szakmai nyilvántartását, mentését és régészeti feltárásokat végez.”
E jogot és kötelezettséget csorbítja illetve írja felül a 21/2007 (III. 26) sz. miniszteri rendelet, amely a nagyberuházások felügyeletét a KÖSz. hatáskörébe adja a megyei múzeumok teljes kiiktatásával.

Az alkotmánybíróságnál jelenleg 3 beadvány is döntésre vár ebben az ügyben: 833/B/2007 (Fejér Megyei Önkormányzat Közgyűlése), 1225/B/2007 (Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlése) és 1276/B/2007 (Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közgyűlése).


Néhány szakmai probléma
A rendelet tervezetét 5 napra bocsátották a szakma rendelkezésére megvitatás és véleményezés céljából.
A régészeti munkálatokat ugyanazok az – szakmailag inkompetensnek nyilvánított – emberek végzik akik a megyei múzeumoknál dolgoznak/dolgoztak.
Az ÁMRK átalakításával, dolgozói nagy részének elbocsátásával gyakorlatilag megszűnt a műemlékek állagmegóvásának és restaurálásának országosan elismert szakmai központja.
Több újságcikk is megjelent a KÖSz által végzett feltárások során elkövetett súlyos szakmai hibákról (pl. Torkos Matild: A hatmilliárdos pályázat nyertesét titokban tartják. Magyar Hírlap 2007. 09. 12)

Pénzügy

Mivel a KÖSz nem rendelkezik megfelelő létszámmal, kénytelen élni rendeletben adott „jogával”, miszerint (14/D § 2. bek.) „A régészeti szakszolgálat feladatainak hatékonyabb ellátása érdekében bevonhatja az adott nagyberuházással érintett területen régészeti feltárás végzésére feljogosított intézményeket.” Ez azt eredményezi a gyakorlatban, hogy számos helyen ugyanúgy a „szakmailag alkalmatlannak” nyilvánított megyei múzeumok végzik el a munka egészét, de még a tárgyalásokat is a beruházóval, a K. Ö. Sz. pedig (szó szerint) csak bonyolítóként (közvetítőként) van jelen. Persze kb. 20 %-os felárral.
A helyzet külön pikantériája, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal külön felhívta a múzeumok figyelmét területi illetékességére és törvényi kötelezettségére ebben az ügyben, ugyanakkor a KÖSz ezt keresztező - véleményünk szerint törvénybe ütköző - „illetékessége” miatt azonban a megyei múzeumoknak feltárási engedélyt nem adott.
E példa nyomán érzékelhető visszásságok általános meglétét igazolja az Erdős Norbert fideszes országgyűlési képviselő által felvázolt Békés megyei helyzetkép, amelyet írásbeli kérdés formájában a szaktárca vezetője elé tárt: „Erdős Norbert hozzátette: tudomása szerint a KÖSz lényegesen magasabb összegért vállalja a feltárásokat, majd a konkrét munkálatokat jelentős részben a megyei múzeumokban dolgozó régészekkel végezteti el, ám ezért csak a vállalási összeg harmadát fizeti meg. "Ez nem más, mint a feltárási pénzek központi lefölözése" – hangsúlyozta.
Az erősen cinikus miniszteri válasz lényege a következő volt: „a régészeti feltárásokra kötelezően biztosítandó forrás nem a megyei múzeumok fenntartásához, hanem a régészeti örökségvédelemhez kapcsolódik, így ilyen források más intézményhez kerülése nem minősülhet a megyei múzeumoktól való pénzelvonásnak.” (MTI hír 2008. 02. 01., ).
Tudomásunk szerint ugyanakkor az OKM-ben a KÖSz érdemének tartják, hogy befizet az minisztérium költségvetésébe (bár eddig 547 millióba került az adófizetőknek a szervezet felállítása, és eddig mindössze 12 milliót fizettek be). Mindenesetre érdekes ezek után az az érvelés, hogy a múzeumok finanszírozásának nem része az autópálya-feltárásokból származó bevétel, ugyanakkor a minisztériumnál ugyanez nemcsak megengedett, de ugyanakkor üdvözlendő is.
A KÖSz gyakorlata tehát sérti a piaci verseny tisztaságát, magas áraival és a nehézkes ügyvitele okozta késlekedésével megkárosítja mind a beruházókat, mind pedig az amúgy is finanszírozási gondokkal küzdő múzeumi rendszert Mindemellett továbbra is várat magára az úgynevezett „gyorsabb és rugalmasabb, olcsóbb és jobban kalkulálható, egyszerűbb és átláthatóbb, s mindezek mellett egy szakmailag is magasabb színvonalat eredményező feltárási rendszer”.
Ugyanakkor érdekes és megfontolandó szempontnak tartjuk a KÖSz ily hirtelen létrehozásával kapcsolatban, hogy ez is egyike lehetett a megyéket politikai bosszúból sújtó intézkedéseknek, ugyanis épp a megyei önkormányzatokat és az általuk fenntartott intézményeket sújtja leginkább az intézkedés. Hasonlóan a regionális közigazgatási hivatalokhoz.

A fentiek alapján erősen vitathatónak tartjuk jogi, szakmai, pénzügyi és erkölcsi alapon is a KÖSz létrehozását, mivel a szakmailag és tisztességében megkérdőjelezett múzeumi rendszer – ha nem is minden tekintetben kifogástalan módon – de jobban és hatékonyabban ellátta a a nagyberuházásokhoz kapcsolatos feladatokat, mint a minisztérium által kutyafuttában, jórészt egyéni és politikai érdekek alapján gründolt „központi költségvetési szerv”.

A KÖSz politikai hátterének a megértéséhez fontos tudni, hogy a szervezet az alapítók által közzétettekkel szemben nem a rendszer egyszerűsítése, gazdaságosabbá tétele kapcsán jött létre. Az alapvető probléma abból adódik, hogy az OKM az Unió kulturális politikája miatt (amely nemzeti szintű kell, hogy legyen) nem részesülhet érdemben a különböző fejlesztési programok többségéből. Erre találták ki köztes megoldásként, azt, hogy az állami és a magánszektorba beáramló fejlesztéseket, egy az OKM által monopolizált szolgáltatás kényszerén keresztül gyakorlatilag extrán megadóztatja. A monopolizált szolgáltatás extraprofitját az OKM költségvetésében feltüntethetik, mellyel a költségvetési hiányt lehet statisztikailag csökkenteni.

A 2008. április 8-a óta életbe lépett nettó 500 millió forintos beruházási értékhatár bevezetése miatt gyakorlatilag felnyitották Pandora szelencéjét.

• Egyrészt mert a jogszabály általi kötelezettségük nagymértékben megnőtt, melyet az elmúlt egy év tapasztalatai alapján várhatóan továbbra sem fognak tudni megnyugtatóan ellátni.

A KÖSz az elmúlt egy év alatt a szakmailag gyenge lábakon álló koncepciója és szerkezete miatt vitatható eredményeket tud felmutatni. A kapkodva felállított szakmai csapatba néhány kiváló szakember mellé többségében szakmai tapasztalatokkal nem rendelkező pályakezdő, illetve hosszú időre a szakmán kívülre, vagy annak perifériájára szorult régészt, valamint szakmán kívüli történelem, művészettörténet diplomával rendelkező fiatalokat vettek fel
• Másrészt a megyei múzeumi hálózat maradék túlélési lehetőségét veszik el.

Melyek a kötelező állami támogatás elmaradása miatt az alaptörvény által rájuk rótt leletmentési kötelezettségek és egyéb alap múzeumi tevékenységek (régészeti gyűjtemény kezelése, feldolgozása, magángyűjtemények felvásárlása, regionális kutatás) ellátását e nélkül nem tudják elvégezni. Ugyanakkor a feladatuk ellátása miatt az éhbéren tartott múzeumi hálózattal szándékoznak kapkodva, Pálfordulásként elvégeztetni a nyakukba szakadt munkákat. Melyeket az általuk kötött szerződésekhez képest nevetséges árakon, egy bonyolító szerepéhez képest aránytalanul magas extra profit levételével szerződnek tovább. A múzeumoknak ezek esetében természetesen a KÖSz mögött lévő jogszabályi háttér és a minisztérium, valamint sok esetben a KÖH támogatása miatt nincs más esélye, mint megalázkodni. Látszólagos lázadások történtek (Zala megye), melynek a vége egy függöny mögötti, a Magyar Múzeumok Szövetsége és a KÖSz közötti árszabás alku vetett végett.


„Amit lehet Jupiternek, nem lehet a kisökörnek.” Azaz a KÖSz a mögötte lévő minisztérium biztosításával az általuk monopolizált és a még nyílt piacon végzett, határozottan profitorientált gazdasági-szolgáltatói tevékenységével szemben negligálja a múzeumok piaci szolgáltatói szereplését. Ez önmagában sérti mind az uniós alapjogokat, valamint versenyjogokat is.

A KÖSz átláthatatlan költségszabása

Közzétettek egy árszabást, amely a megyei múzeumok által alkalmazott árakhoz képest 30-100 %-os extraprofittal dolgozik. Ugyanakkor a valós szerződések megkötése ehhez képest egyedi alkuk alapján történik meg, melyek természetesen az esetek többségében már nem kerülnek nyilvánosságra.

• Magánberuházások

Számos magáncélú beruházás kapcsán olyan egyedi megállapodások történtek, melyek során a valós régészeti lelőhelyek területének csak töredékes részei kerültek feltárásra, a maradék részeket feltárás nélkül szabadították fel a beruházás számára. Ennek egyik kiugró példája a botrányos dabasi (Tesco, Aldi, Tüzép) ásatás volt. Ezek miatt több magánberuházó, akkor is nagyberuházásra jelentette le a projektjét, hogy a KÖSz aggályos alku lehetőségeivel élhessen.
Összességében a magánszektor szereplőit a kiskapuk, korrupt megoldások világa felé tereli egy átlátható, költségtakarékos rendszer biztosítása helyet.

• Állami beruházások

Lőszermentesítés
A KÖSz gyakorlatilag a NIF-en keresztül kisajátította az állami beruházások teljes (nem csak kutatási) területére előírt lőszer-mentesítési tevékenységet, melyet kizárólag egy céggel hajlandó végeztetni természetesen a piaci ár 150-200%-ért. A fent említett cégből az elmúlt félévben a kétes üzletek miatt kivonult az eredeti szakmai csapat, így az már gyakorlatilag nem is alkalmas annak megfelelő színvonalú elvégzésére. Ez éves szinten több milliárd forintos megrendeléseket is jelenthet.

Hatástanulmányok
A KÖSz szintén a NIF-en keresztül, illetve sok esetben a KÖH segítségével szintén kisajátította a nagyberuházásokhoz kapcsolódó hatástanulmányok elkészítését. Ezt egyrészt a piaci ár többszöröséért végzik el, másrészt nagyon kétes minőségben. Ugyanakkor már önmagában az is összeférhetetlenséget jelent, hogy a feltárásban érdekelt, az árakat megszabó, kizárólagos monopol pozícióban lévő KÖSz készíti a később általa feltárandó területekre a hatástanulmányokat.
A KÖSz a nagyberuházások ellátása mellett nagy mennyiségben gyártja ugyanakkor az alapító okiratában nem szereplő piaci tevékenységének részeként az egyéb kisebb-nagyobb örökségvédelmi hatástanulmányokat. Ezek megszerzése során természetesen él a politikai kapcsolatai és egyéb pozíciói nyújtotta előnyökkel

Előkészítő vizsgálatok (légifotózás, geofizikai műszeres felmérés, térinformatikai előkészítés)
A KÖSz a NIF-en keresztül, illetve sok esetben a KÖH segítségével szintén kisajátította a nagyberuházásokhoz kapcsolódó előkészítő munkálatok elvégzését. Hozzá kell tenni ez a korábbi Nemzeti Autópálya Rt működése során is két cég privilégiumaként működött. Ezek rendkívül fontosak a megelőző régészeti munkálatok szakszerű, költséghatékony elvégzéséhez.