A Sorellas trapézduó Németországból érkezett a 9. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválra

Fotó - Bácsi Róbert László

Körülbelül ilyen.

A porondon egyidejűleg többnyire kevés szereplő serénykedett, az általuk előadott számok gazdagsága ezúttal nem nagyszabású látványosságokban, hanem az érzékeny részletekben bújt meg; az ördög(i) a részletekben lakozott. Miközben azt hinnénk, hogy a világ már csak a nagy, izgága parádékra fogékony, jön néhány artista – 17 országból 30 produkcióval –, hogy bebizonyítsa: lehet harsányság és különösebb felhajtás nélkül is szakmailag értékeset mutatni. A cirkusztól most elköszönt korábbi igazgató, Kristóf István és a fesztivál létrejöttét művészeti vezetőként segítő fia, Kristóf Krisztián bátran merte vállalni ezeket a színvonalas, de lényegében leegyszerűsített számokat, melyek már a néző érzékenységére, hozzáértésére is számítanak. Azokat a produkciókat, amelyek a szokottnál egy kicsit több figyelmet és türelmet kérnek.

A korábbi fesztiválokon nem volt hiány a nagy, hömpölygő mutatványokból: hol egy orosz ugródeszkás csoport artistái forogtak ki gólyalábas tripla szaltókat, hol a porondon körben álló kínaiak fejelgettek öblös vázákkal, hol meg űrlénynek öltözött akrobaták lepték el a porondot. Ezúttal a rendezvény finomabbra volt hangolva, igaz, mintha mostanában az óvatosság azt diktálná a manézs világában, hogy a számok ne csak a nagy cirkuszokban keljenek életre, de a revük, varieték kicsit szűkebb terű, de több lehetőséget kínáló világában is.

'Hé, üvölts te is!'
Fotó - Bácsi Róbert László Mindettől függetlenül élvezetes, változatos és szakmailag erős volt a 9. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál. Most a Hollandiából érkezett Emily Weiss és Menno van Dyke mutatványán ábrándozunk, mely a tangót és a zsonglőrtudományt ötvözi meseszépen. A belga Sebastien Nicaise egyetlen diabolóval előadott számát csodáljuk, vagy az orosz Timur Kaibjanov zsonglőrmutatványát, amelyet hol a kezével, hol a lábával, hol meg mindkettővel ad elő. A francia Paul Herzfeld kínai rúdon bemutatott poétikus számát bámuljuk, vagy a kazah Darkan mutatványát, melyhez csupán két, kupolából lógó gurtni, laza és ruganyos izomzat, fantasztikus tornásztudás, valamint néhány évtizednyi gyakorlás szükséges. Élvezetesek a magyarok is: Sebastian és Kristina, a két gyors öltöző művész szemkápráztató, a Duo la vision páros erőemelő száma pedig maga a harmónia. És mosolygunk a világ egyik legviccesebb állatszámán: Leonid Beljakov Németországból érkezett, kutyája meg mintha valami idegen bolygóról jött volna. Ücsörög a színpadon, elnéző értetlenkedéssel, csodálkozva nézi idomárját, aki mindenféle furcsa dolgot kér tőle. Ül a kutya, butának tetteti magát, persze nagyon is okos, már-már emberi érzelmeket játszik el.

Jönnek aztán a kolumbiai Circo Paratodos ugródeszkásai, akik az utcagyerekek számára létrehozott cirkusziskola növendékeiként lettek világsztárok. Sorolhatnánk a neveket, de felesleges, mert ezek a nevek főképpen a cirkusz világában mondanak valamit, igaz, ott nagyon is sokat, hiszen a fellépők jó néhány díjat bezsebeltek már a különféle nemzetközi cirkuszfesztiválokon. Magasan jegyzett produkciókkal léptek porondra ezúttal Budapesten is, ahol a kétévenként megrendezett nemzetközi cirkuszfesztivált már együtt emlegetik a világ hasonló, nagy rendezvényeivel: Monte-Carlo, Párizs és Stockholm mellett a mi fővárosunk is rangos fellépési lehetőséget kínál a világ artistáinak.

Végül ejtsünk egy szót Farkas Gáborról, azaz Gábrielről is, aki tökéletesen hozza a kabarék világából idecsöppent, olajos hajú, nyájas konferanszié szerepét, lendületes, profi műsorközlő, aki néha dalra fakad. Énekel, és nem is akárhogy. Valamint ejtsünk szót a Fővárosi Nagycirkusz zenekaráról is, melynek muzsikusai mindig értéket adnak egy-egy produkcióhoz, ám akikről ennek ellenére általában elfeledkezünk.

A Fővárosi Nagycirkuszban a fesztivált követően annak legjobb számaiból összeállított műsort láthat a közönség. Aki tehát lemaradt a hétvégi eseményről, még néhány hétig fesztiválozhat.