Népszabadság - Teknős Miklós

A nagytétényi Szoborpark, amelyet amúgy fontos értékmentő projektumnak tartunk, már azelőtt elkeseríti az embert, mielőtt bemenne a kapuján. A gigantikus téglaoromzat felé haladót jobb felől egy olyan barakk rémiszti meg, amelyet eredetileg nem biztos, hogy embereknek terveztek.

De most rá van írva, hogy kiállítás. Mármost ha netán az volt a koncepció, hogy behozzák ezt a legvidámabb barakk dolgot, és ennek ez a csődbe vitt állattenyésztési melléküzemágakat idéző építmény legyen a parafrázisa, hát akkor ez itt egy elég nagy bénázás. Ha nem, akkor is.

A park maga különben rendkívül vidáman nyit, a pénztárt ugyanis összetolták egy szuvenírbolttal, ahol megannyi vicces utalást lehet venni, jó drágán. A kommunista romantikát (?!) hajszoló külföldiekre kalibrált kínálatból magunk a feketében, pirosban és sárgában kapható, Lenin alakú gyertyát emelnénk ki első helyen, a másodikon a sztálinos laposüveget, a harmadikon a népköztársaság címerével ékesített hűtőmágnest, a vigaszdíjat pedig a gagarinos képeslapnak adnánk.

Míg az ember mazsoláz, mozgalmi dalokat hallgathat egy népi demokratikus rádióból, ottjártunkkor éppen az a gyöngyszem ment, ment, hogy "Jó időben, rossz időben hordom kedves fegyverem / Öszszeszoktunk, és azóta egyre jobban kedvelem / Hejj, te puska, puska vagy! / Nem csinos kis fruska vagy! / Mégis épp oly drága vagy nekem hejj, / Mint a szívszerelmesem."

A nagy vidámság azonban azonnal elmúlik, amint az ember kilép a nagy térségre. A hajdan nyilván óriási műgonddal telepített gyep kiégve, kitaposva, a járófelületnek szánt murva szétbarmolva, a szintkülönbségek teraszos áthidalására kifundált betonlapok fele vagy össze van törve, vagy egészen máshol van, mint ahová szánták.

A bokrok alján kólásdobozok, papír zsebkendők és más kisebb-nagyobb talajjavító szerek hevernek, emellett az egész táj tele van csikkel.

Az egri fél Lenin példaértékű védelmet kapott
Népszabadság - Teknős Miklós És akkor még nem beszéltünk a szobrokról. Na de majd most.

Mindjárt balra, a földre lökve fekszik a szép emlékű Felvonulási téri Sztálin-szobor posztamenséről származó relief, szovjet katonákkal és a szovjet katonáknak rendkívül hálás magyar munkáscsaláddal. Mai formájában azonban inkább egy különlegesen díszes szocialista realista itatóvályúhoz hasonlít: faragott zárványaiban tíz centi magasan áll a zöldalgás víz, csak remélni tudjuk, hogy kiganézzák, mielőtt jön a tél, és a víz megfagy, amitől a relief jól szétreped az értékmegőrzés jegyében.

A dombormű melletti hatalmas fél Lenin (Makrisz Agamemnon műve, Egerből) viszont példaértékű védelmet kapott: ugyan egy négyzetmillimétert sem látunk belőle, mert rátettek egy háztáji takaróponyvát, majd hermetikusan körbeszigszalagozták, amitől úgy néz ki, mint egy kikötői maffialeszámolás áldozata, viszont neki aztán nem árt semmi. Él, és élni fog.

A Szoborpark függőleges felületeit ún. klinkertéglával borították. Tetszetős anyag, csak van egy nagy hibája: ha összetörik, már nem annyira tetszetős, sőt kifejezetten nyomorúságos. Logikai feladvány: ha a töredezett klinkertégla nyomorúságos és a szobrok posztamenseit klinkertéglával burkolták, akkor milyen jelző illik leginkább a szobrok posztamenseire? Úgy van.

Szinte minden talapzat sérült, a figurák körül leesett tégladarabok várják, hogy lassan elteljen az a száz év, amíg eggyé válnak a talajjal, amelyből vétettek. Ezt látjuk például a Béke térről ide származott Szovjet hősi emlékműnél, Osztapenko kapitánynál és a Dózsa György úti "Fegyverbe!" című ember alatt is.

De nem csak a téglával van baj. Ha marad a mostani fenntartói lelkesedés, Münnich Ferenc mögött lassan szétrohad a betonasztal, a Kiss István-féle munkásmozgalmi emlékmű földgolyót tartó kezeinek résein kiesik a purhab, Ságvári Endre fejét pedig jó étvággyal megeszi a grünspán.

Kapcsolódó cikkek: A Jobbik retorikája elfogadhatatlan | Délutáni szado-mazo | Piac-kutató: Gyökerek | Jelentéstevők | Harcoljunk bulizással a szellemi leépülés ellen!