Senkinek nem könnyű nyilvánosság elé állni azzal, hogyan gyalázták meg tisztességében, ártatlanságában, női mivoltában. Azzal sem, ha az elkövetők katonák voltak. Még úgy sem, ha szovjet katonák. Történészi kutatások szerint bár hivatalosan bűncselekménynek számított a Vörös Hadseregben, Sztálin amolyan jutalomként gondolt a nők megerőszakolására és a civilek terrorizálására. A generalisszimusz szerint az a katona, aki több ezer kilométert harcolt végig, megérdemli, hogy szórakozzon a nőkkel. 

Nincs bennem bosszú. Nincs bennem harag. Megbocsátás van bennem, de felejteni nem tudok – mondja Skrabski Fruzsina egyik beszélgetőpartnere az Elhallgatott gyalázat című dokumentumfilmben. A filmben nem a megbecstelenítettek, hanem a tanúk szólalnak meg: olyanok, akiknek édesanyját, családtagját, osztálytársát gyalázták meg, ők pedig vagy szemtanúi voltak az eseményeknek, vagy utóbb mondták el nekik. Emlékeznek: egyikük arra, hogy másokkal együtt hogyan mentette meg az életét Apor Vilmos püspök, akit a szeme láttára ölt meg egy szovjet katona, másikuk arra, hogy miképp lőtték fejbe testvérét, miközben belé kapaszkodott.

Van, aki felidézi, hogy milyen módon óvta meg a környék asszonyainak és lányainak becsületét néhány prostituált, aki hajlandó volt a katonák kedvére tenni, és van, aki elmeséli, hogy hogyan vitte a lámpást és a szovjet katonát önként a szobába édesanyja, megóvva akkor még kamasz lányát. Több százezer nő lehetett áldozat, és sokukat kivetette magából környezetük, megborult az elméjük, öngyilkosok lettek. Nemi betegségekkel, nem kívánt terhességgel kellett szembenézniük. Legtöbben történetükről nemigen beszéltek még legközelebbi hozzátartozójukkal sem, sokan közülük megnyugvásra leltek, de belenyugodni, felejteni sosem tudnak.

Az egyik jelenetben Skrabski Fruzsina kilép a dokumentarista szerepéből, ezzel rövid időre kurzusfilmmé degradálva művét. A Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél száll vitába a számukra felszabadulásként megélt időkre emlékezőkkel, és vágóképként még Szanyi Tibor is megjelenik egy pillanatra. Pedig az aktuálpolitikának itt semmi helye. Mert a film fegyelmezett és feszes beszélgetései ennél sokkal fontosabbról szólnak.

A rendező névjegye: Skrabski Fruzsina

1975-ben született Budapesten, foglalkozása: rendező, forgatókönyvíró, újságíró. Édesapja Skrabski Árpád (1939–2009) mérnök szociológus, édesanyja Kopp Mária (1942–2012) orvos, pszichológus, magatartáskutató, a pszichológiai tudományok akadémiai doktora. 2003-ban szerezte elektronikus sajtó diplomáját a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar kommunikáció szakán. Több lapnál dolgozott, 2001-ben tudósított Macedóniából, ahol a Koszovói Felszabadítási Hadsereg több gerillaakciót is szervezett, amelyeknek végül a NATO segítségével vetettek véget. 

2010. június 24-én mutatták be Novák Tamással készített, Bűn és büntetlenség című 70 perces dokumentumfilmjét. A film Biszku Béláról, az 56 utáni véres és kegyetlen megtorlások egyik irányítójáról szól. Biszku Béla 1989 óta visszavonultan élt, és az alkotók szerint előttük soha senkinek sem nyilatkozott korábbi tetteiről. Megkérdezték tőle, hogy bánja-e, és bocsánatot kér-e a történtekért. A filmben az egykori politikus végig tagadta, hogy közbenjárt volna a forradalmárok kivégzése érdekében. "1956-ot ma is ellenforradalomnak tartom." "Senkitől nem kérek bocsánatot! A Nagy Imre is megérdemelte, amit kapott!" – jelentette ki Kádár János 1956 után a kormányba kerülő belügyminisztere. 2013. október 16-án a Budapesti Nyomozó Ügyészség vádiratot nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez Biszku Béla ügyében háborús bűntett és más bűncselekmény miatt. 

A rendező Elhallgatott gyalázat című, 52 perces dokumentumfilmjét október 3-án mutatta be a Magyar Televízió, a díszbemutató október 21-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban volt. November 1-én vetíti a Magyar Televízió a Befogad és kitaszít a világ című 51 perces dokumentumfilmjét. A rendező Francois Villon: Ellentétek című balladájából kölcsönvett címmel életről és halál utáni életről, tudományos, vallási és etikai problémákról, a magzati életről, abortuszról tesz fel kérdéseket és próbál válaszokra találni.

A dokumentumfilm előzményei:

Önéletrajzi regény, interjúkon alapuló regény és játékfilm is készült már a témában.

Asszony a fronton -  A halál és a gyász kutatója, a Magyar Hospice Mozgalom alapítója, Polcz Alaine 1991-ben megjelent önéletrajzi regénye a második világháborúban játszódik, az alig húszéves lányt szovjet katonák többször csoportosan erőszakolták, majd kínozták meg, szenvedéseit sérülés tetézte, és a klinikai halál állapotába is került.

Megtagadva - „Nem tehettem mást, meg kellett írnom, mert ha nem teszem, ez az eltagadott és elhallgatott múlt velük együtt valóban el lenne temetve örökre” – Kováts Judit, az Elhallgatott gyalázat egyik szakértője fogalmazott így Megtagadva című regénye születéséről. A fikciós mű írója huszonhárom interjúalanyával készített csaknem száz órányi anyagot, ez adta az alapját tavaly ősszel megjelent regényének.

Egy nő Berlinben - 2009-ben mutatták be Max Faerberboeck: Egy nő Berlinben című filmjét. Egy német újságíró, Marta Hillers naplójából készült alkotás azokat a borzalmakat mutatja be, amelyeket a Vörös Hadsereg katonái követtek el 1945 áprilisában és májusában. Az újságírónő egyike azon nőknek, akiket a szovjet katonák megerőszakoltak.