Vári-Kovács Péter (balra) Rod, Janicsek Péter Nicky szerepében

Kollányi Péter

Fiatal, jól éneklő és mozgó, rendesen kiképzett musicalszínészek vonzóan adnak üde, fiatal embereket. Horesnyi Balázs öt apró, emeletes, mozgékony kriptaszerűségből álló utcája, amint alakját váltogatja, szellemes is lehetne, a bumfordi bábokban van némi otromba kedvesség, Howard Lloyd viccesen felöltöztette azokat a színészeket, akik nem kaptak bábot, a többiek viszont semleges munkaruhában dogoznak a színen. Harangi Mária rendezésében az egész kicsit ugyan túlzott ricsajjal, de azért professzionálisan működik.

Csak hát ott van a mű. Darabnak nem nevezném, de kétségtelenül zene és szöveg, 2004-ben mindkettő Tony-legjobb. Előbbi az átlagnál talán valamivel invenciózusabb, de azért a Robert Lopez és Jeff Max szerzőpáros dalaiban nincs sokkal több eredeti zamat, mint egy iskolapad aljáról lekapart rágógumiban. Jeff Whitty szövegkönyvéből meg dől az amerikai humor.

A cselekmény ugyanis annyi, hogy az elegánsabb környékektől kissé odébb eső Q utcában lötyög néhány pályakezdő fiatal, és az aktuális társadalmi problémákon viccelődik, amelyeken a sajtó is rágódni szokott, mint munkanélküliség, másság (azaz rasszizmus és homoszexualitás), internetfüggés. Munkát és társat keresnek, a viszonylagos főhős, Princeton pedig még életcélt is.

A csekélyke történet, illetve konfliktus egyik szála is ebből ered: a nem létező céljára bambuló fiatalember miatta szakít a Kate Mumus névre hallgató kicsit félszeg napközis tanárnővel, aki pedig még az állását is elveszítette a bábok által kiadósan elmókázott szeretkezésük következtében. Ám a megoldás is éppen ebből adódik, a társaság összekalapoz Kate-nek egy szegregált mumusiskolát, ahol a kis szőrös rondaságokat nem piszkálják a többiek.

Van egzisztencia, sőt életcél is, bár a pénz döntő hányada a pornóiparból származik. Közben egy másik probléma is megoldódik. A baráti társaság homoszexuális tagja ugyanis kirúgja lakótársát, mert az homoszexuálisnak mondta őt. Ám az a hajléktalanságtól megokosodva megtalálja a kiengesztelés eszközét: internetes hirdetés útján megleli meleg alteregóját, így ez a kapcsolat is rendeződik. Van aztán még egy zsidó-japán vegyes páros, akik összeházasodnak - az esküvőn tűzokádó szarvacskákkal megjelenő japán lány frenetikus sikert arat -, valamint gondnokként ott lábatlankodik az elszegényedett Michael Jackson, akitől elperelték a vagyonát.

A színészek közül azok járnak jól, akiknek valamiért nem jut báb, főképp a japán pszichológusnőt áradó derűvel bohóckodó Radnay Csilla és az ifjú férjét félszegen elmosolygó Simon Kornél. A Michael Jacksonnak festett-öltöztetett Serbán Attilának csak a külseje feltűnő. A többiek ügyesen egyensúlyoznak a színészi és bábszínészi feladatok között. Vári-Kovács Péter hol az életcélját kereső fiatalember jellegtelen, hol a meleg bankár karakteres figurájának ad életet, Balogh Anna hol a szelíd mumustanárnő, hol vetélytársa, a gátlástalanul nyomuló Lucy, a Vamp rút kliséjének kölcsönöz emberi hangot és arcot. Janicsek Péter a kunyeráló hajléktalant és a pornóból meggazdagodott, amúgy kutyaszerű Kuki Mumust mozgatja és éli, Andrádi Zsanett egy tanügyi rém karikatúráját rikácsolja el átélten, továbbá ott segít, ahol kell.

A bábokra egyébként semmi szükség sem lenne, ha nem volnának létfontosságúak. Ők igazolják a gyermeteg infantilizmust. Lehet, hogy az újabb musicaleket mind bábokkal kellene előadni.

Kapcsolódó cikkek: A nap kritikája (Zappe): Szovjetizált nővérek | A nap kritikája (Zappe): A templom nem színház | A nap kritikája (Zappe): A polgármester téved | A nap kritikája (Zappe): A szent liszt titka | A nap kritikája (Zappe): Csak egyetlen simogatás