Hátul jobbra is, balra is lépcső vezet fel a szétnyújtott, bábszínháznak nem különösen alkalmas nézőtérre. (Legutóbb, a Faust bábpremierjénél piros huzattal ék alakban lefedték a székeket, nehogy olyan helyre telepedjen a néző, ahonnan semmit nem látni az előadásból. Az építész művészetének utólagos kijavításai ezek. Menteni a menthetőt. Megpróbálni színházi előadás élvezésére alkalmassá facsarni az építészeti művet.)

Megindulok a lépcsőn. Megállok. Valami hiányzik. Visszanézek. Eltűnt a falról Z. Gách jókedvűen szeszélyes üvegplasztikája. A bábszínház előcsarnokának fényre módosuló színű üvegszobra vidám teátrumi nyitány volt a szemeknek. Jókedvre derítette a helyére igyekvő nézőket. Bájt és kedvességet sugárzott a különben óvóhelynek ható alagsori előcsarnoknak. Színes előszóként diszkréten informált róla, hova került a néző, mi vár rá, ha elfoglalja ülőhelyét. Némi partizánhuncutsággal szemtelenkedett az üvegplasztika. A hivatalos realista ábrázolás helyére belopta a nonfigurális esztétikai engedetlenséget.

Z. Gách György (1914 - 1978) két évvel autóbalesetben bekövetkezett halála előtti utolsó munkája volt a Fali üvegplasztika (1976) a Bábszínház előcsarnokában. Tarka körök. Vidám idomok. Gyermeksége tiszta színeit és formákra rácsodálkozásait haláláig őrző festő, szobrász, keramikus, szépészeti professzor, piros orrú, szájsarkában csibészesen gúnyos mosolyt hordó, szeretetreméltó, virgoncszellemű ember volt. Felnőtt egyetemi tanár létére kilátszott szemén a belül idejére várakozó kobold.

Csórják napjainkban a műemlékeket. Gondatlanul elkótyavetyélik a város múltját. El-elsikkasztanak egy-egy régi szép házat, regélő építészeti alkotásokat. Szemmel tartandóak az utcák. Most már az épületek belsejére is figyelni kell, akkor is, ha nem nyerészkedési vágy rombol, hanem csupán a Csáky szakmája magyar hagyományhoz bogozódva, fütyül az értékek megőrzésére, nemtörődöm lendülettel újít, ahol nem kéne, barbár kezű gyermeki ártatlansággal rúgja föl a más által gonddal, tehetséggel elkészítettet.

Hova lett Z. Gách műve?

Leverték a falról. Helyét bemeszelték, mintha csőrepedéstől beázott volna a fürdőszoba fala. Baj nem érte. Megakadt valaki szeme rajta. Minek itt a falon ez? Hasznot nem hajt. Mindössze csak szép. Leszedték. Eltüntették. Puritán mosókonyha lett a helyén.

Rendben. Hozzászoktunk a vandalizmushoz. A művészetre érzéketlen, bürokratikus fafejűséghez. Hova lett a mű? Múzeumban őrzik. Átvette valamely felelős hivatal, tárolják és majd kellő időben helyére teszik, hogy büszkén betölthesse régi hivatását? Nem így történt. Csak picikét kell nyomába járni: Z. Gách művének összetört hulláját kivetették a bábszínház udvarára.

A művészi szép megsemmisítése is gyilkosság. Paragrafus nem bünteti. Szabad a préda. A fal tisztára meszelt. A mű romjai az udvaron hányódnak, amíg ki nem seperik lomtalanításkor.

Kapcsolódó cikkek: A nap kritikája (Fáy): Csavaros vecsernye | A nap kritikája (MGP): Fizikai színház? | Angol operett | Chłopcy z Placu Broni | A nap kritikája: Túl a huszadik századon