Vicc is, fricska is (hiszen vannak, akik valóban a nyitány alatt érkeznek), történelem is, az úri közönség annak idején aligha nézte elejétől a végéig Händel operáit. Aztán a platánfa alatt Meláth Andrea elénekli az opera leghíresebb áriáját.

A környezet mai, beton és sivatag, a panelház oldalán légkondicionálók, híd vagy felüljáró kezdete. Nincs ebben semmi rendkívüli, így illik ma barokk operát rendezni. Az viszont szokatlan, hogy Xerxész, miután elénekelte a fához szóló imáját, föl is mászik a platánra. És aztán jön egy autó, nyitott sportkocsi, nekirohan a fának és kidönti Xerxészestül. Taps, mindenki feloldódik, kényelmesen elhelyezkedik, jól fogjuk érezni magunkat. És ez így is marad a meghajlásokig.

Kovalik Balázsnak sikerült átvinnie az Opera színpadára az általa rendezett vizsgaelőadások hangulatát, a Giustino vagy a Julius Caesar lendületét, de ami ott a diákosság okozta felszabadultságnak, a mérsékelt anyagi eszközök miatti kényszerű ötletelésnek tűnt, most hirtelen hivatalossá vált, odakerült az ünneplős bemutatóközönség elé.

Csupa emlékezetes jelenet az előadás: Bárány Péter, ahogy egy kukában állva énekli az áriáját, Fried Péter az egyre súlyosabb háborús sérüléseivel, Kálmán Péter, ahogy tar fején kendővel virágot árul egy kosárból. A három Péter ellenére a legemlékezetesebbek a Fodorok. Fodor Gabriella, aki az előadásban a legkomolyabb énekesnő, ő az, aki megerősíti, újra és újra tudatosítja, hogy a Xerxész nem egyszerűen vígopera. Fodor Beatrix pedig az összes szereplő közül talán a legpontosabban fedi le a szerepét: vicces és komoly, nagyon jól énekel, oldott és mégis veszedelmes, játszik és a játékot még egy pillanatra, még kósza gondolatként sem használja arra, hogy valahogy elfedje a zenélés esetlegességeit. Mert a többieket hallva azért eszébe jut az embernek, hogy koncertszerű előadásban nem éreznénk magunkat ennyire pompásan. 

A diákosságot érezteti az előadás kétnyelvűsége. Magyarok a recitativók, olaszul mennek az áriák, de a reciativók egyébként is mai nyelven szólnak, amin persze muszáj nevetni, csembalókíséretre ritkán mondják azt, hogy „seggfej”. De nem ez az előadás legfőbb ereje, hanem a közösség. Mindannyian egy irányba húznak. És valóban húznak, Venekei Mariann viccesen brékelő koreográfiájával, Benedek Mari jelmezeivel, Horesnyi Balázs parádésan erős színekben tobzódó díszleteivel.

Nehéz lenne ellenállni nekik.

Xerxész szerepében Meláth Andrea, Georg Friedrich Händel: Xerses című operájának próbáján. A művet, Kovalik Balázs rendezésében április 30-án mutatják be a Magyar Állami Operaházban.