A magyar kertek megmentése
Hát persze, hogy nem stimmel, és meg is mondjuk, hogy mi: sehol egy dísz, egy dekoráció, egy jel, hogy aki e házban lakik, nemcsak a természet szépségeiért rajong, hanem a díszítőművészet iránt is fogékony.
Szerencsére soha nem késő. Itt vannak például a barkácsáruházak, amelyek igen komoly és tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesznek azért, hogy kertünk ne pusztán holmi növények zöld egyvelege legyen, hanem valami egészen más. Jártunk egyet, hogy ízelítőt adhassunk a nagyszériás kertidekor-felhozatalból, íme.
Mindjárt az első helyen belefutottunk egy tucat kedves, negyvencentis kerámiakoboldba, amelynek két alaptípusát volt szerencsénk megkülönböztethetni: egy álló változatot, meg egy Hitler-frizurásat. Hamarosan rá kellett jönnünk azonban, hogy a kültéri díszítőművészek érdeklődésének középpontjában nem a koboldok állnak, hanem a békák, az oroszlánok, a meztelen kisfiúk és a meztelen nők, hál'istennek. És persze mindenekelőtt az ember legjobb barátja, a kerti törpe. Meg a csiga.
Nagyon sok kerámiabékát láttunk, különböző méretben, pózban és arckifejezéssel, sőt arccal, egy egész sorozat készült például kifejezetten varánuszfejjel, nagyon egzotikus. E kedves kétéltű annyira népszerű, hogy még az ugyancsak rendkívül kurrens préselt reneszánsz falikutakon is fel-felbukkan, az egyik változaton például táncot lejt egy aranymálinkóval, bár lehet, hogy az is béka.
A magyarok szent állata, az oroszlán legtöbbnyire bajor motívumokkal díszített pajzsok társaságában látható, negyvencentis méretben, vagyis erősen keresni kell a helyét. A kapu előtt kicsi - félő, hogy valami hülyegyerek rátolat a háromkerekűvel, a messzi paprikaágyásban viszont már nem látszik a dísztöktől. A műkő kerti grillek oromdíszeként viszont egészen elegánsan mutatnának, úgy is, mint vízköpők, de mondjuk ezt igazán rájuk írhatták volna.
A következő nagy tünetcsoport angyalkákból és puttókból áll össze, alkotóik egészen a távoli barokkig nyúltak vissza, hogy a kedvünkben járjanak. A kőhatású kisfiúk többsége hamutartónak látszó csörgődobot, lantot vagy sípot tart, egy szál pendelyben van, és kilátszik a feneke. Ugyanez igaz a fehér műkőbe szobort angyalkákra, akiknek zöme szemmel láthatóan szintén kisfiúként kezdte, de egy másik szalagon kapott egy harmadik szalagról származó szárnyat, pontosabban kettőt, és a nőalakok is, akiknek azonban nem csak a fenekük látszik, ami tök jó, bár az is igaz, hogy mutathat egy nő bármiből bármennyit, ha sajnos nincs karja.
És végre rátérhetünk a lényegre, jöhetnek a kerti törpék. A leggyakoribb látvány a Disney-féle hydrocephalus a babapiskóta-szemmel, lámpácskával, betonvassal, szappannak kinéző téglával és elnagyolt wunderbaumnak tűnő kőműveskanállal a kézben. De szerencsére keményen tartja magát az európai iskola is, tehát a nagyjából emberi arányokat mutató, pazarul sminkelt színes, műanyag törpe, amely általában halat, nyulat és őzgidákat fojtogat nevetve. A kategória egyik legfigyelemreméltóbb darabja a szenzoros törpe, amely megérzi, ha elhaladnak előtte, és ilyenkor fütyöl egyet (képünkön).
Külön bekezdést kell szánnunk a polimeralapokra helyezett kerti tavak díszítésére szánt munkákra, mert megérdemlik. Önmagukban, valljuk be, kissé halott kerti vizeinket mindenekelőtt természetesen műmadarakakkal élénkíthetjük fel, amelyek a megszólalásig hasonlítanak az igaziakra, attól eltekintve persze, hogy nem szólalnak meg. A favorit a réce, a vadliba és a teknős, ami nem madár, de az egyik áruház illetékes osztályvezetője a récék mögé jó érzékkel betett egy baglyot és egy sólymot is, amelyeknek amúgy nincs sok közük a tavakhoz, de így most végre nekik is lehet.
