Amúgy meg jobb, ha tudják, hogy a hivatalos Nereidák kútja megjelölés is téves. Annak ellenére az, hogy a csobogó szoborcsoport minden bédekkerben így szerepel, felidézve a tenger istenének leányait, a hajósok segítőit. Ráadásul még a kút eredeti, majd' kétszáz éves megnevezése, a Najádok kútja sem pontos: e hölgyek itt nem vízitündérek ugyanis, hanem férjgyilkos asszonyok, akik bűnükért fenék nélküli korsókkal való örökös vízhordásra ítéltettek. Danaidák tehát.

A tévedés azonban egyidős a díszes kútszoborral - derül ki Buza Péter Források és díszkutak című könyvéből -, hisz már átadásakor, 1835-ben így írt a Honművész: „A Ferencz-szerzet-piaczi kútra a lefolyt nyáron épült obeliskot Fesl József kőfaragó úr készíté. Az obeliskon álló két Najad alakjának készítője Uhrl Ferenc úr. Ezen alakok magossága 7 láb, az urnával és a talappal együtt 10 láb, obeliskkal együtt az egész mű 3 öl 3 láb magos. A Najadok pesti, a többi építvény váczi és csabankai kőből készültek".

Ez utóbbi tény, mármint a mészkő használata utal egyébként arra is, hogy korántsem volt zökkenőmentes Pest első, szoborral díszített kútjának megszületése. A megbízást eredetileg Dunaiszky Lőrinc nyerte el ugyanis, egy márványból faragott Mózes-kompozícióval. Ennek megvalósítására azonban nem volt elég pénze a városnak.
Felállításakor ennek a kútnak természetesen nem pusztán szépészeti, hanem fontos közegészségügyi szerepe volt itt, Pest város kellős közepén. Jó minőségű ivóvizet csorgatott még hosszú évtizedeken át. A XIX. század végére azonban a szaporán épülő bérpalotákban már természetes tartozék volt a szűrt Duna-vizet szolgáltató vízvezeték, az új Erzsébet híd megépítésével párhuzamosan pedig bontócsákány alá került az egész régi Pest.

A Ferenciek terét is új, egyenes utca szelte át, így a szobornak költöznie kellett. 1899-ben Kőbányára szállították, hogy a Kőbánya-Alsó vasútállomás melletti kisvárosias parkot, a Liget teret díszítse. A régi képeslapokon jól látszik, ahogy a vízhordó hölgyek a bokrok fölé magasodnak, szemmel tartva az átelleni Központi Kávéház forgalmát. Ám hogy térfoglalásuk nem aratott osztatlan sikert, azt a Kőbányai Újság egy 1905-ös cikke mutatja. Mint Ungváry Jenő idézi: „A Ferenciek terén volt egy ocsmány kútalkotmány, mely sehogysem illett már a Kossuth Lajos utca torkolatába, azt kihozták, kimeszelték. Aki akar, gyönyörködjék benne."

A Danaidák mégis vagy háromnegyed évszázadra összeszoktak Kőbányával. 1976-ban sem más, mint egy újabb városrendezési felfordulás kergette el őket a Liget térről. Kőbányán lebontották az évszázados városközpontot, hogy panelmonstrumokat és buszpályaudvart emeljenek a helyén. A Kossuth Lajos utca-Petőfi Sándor utca találkozásánál viszont megszületett a forgalmat föld alá vezető, Y-alakú aluljáró, így a Ferenciek tere ismét a sétálóké lett. Az időjárás által megtépázott szobrokat Győri Dezső újrafaragta, és mint Mikó Lászlónak a Népszabadság 1976. október 21-i számában megjelent képén is látszik, ezekben a napokban már az utolsó simításokat végezték a kúton. Aligha akadályozta meg bármi is, hogy az aluljáró november 7-re időzített avatására a vízhordó hölgyek is kiszabaduljanak az állványok közül.