Orvosai tanácsolták neki, hogy ekkorra térhet vissza kockázat nélkül a zenekarhoz. "Csajkovszkij A diótörő című darabja nem bonyolult, nem kínál föl stresszhelyzeteket, és többször játszottuk Novák Jánosékkal" - hangoztatta a láthatóan nagyszerű fizikai állapotban lévő Kocsis Zoltán az MTI-nek adott interjújában.

A "stressz előállításában magam is hibás vagyok. Egyszerűen nem szállok le egy-egy dologról, amíg nem látom, hogy az jó. Ez sok veszekedésbe, kiabálásba kerül. Már többször elmondtam, azt tartom elfogadhatatlannak, ha egy kiváló képességű muzsikus nem törekszik a tökéletességre. Tisztelem és szívesen dolgozom a közepes képességűekkel, ha látom, nem zseniális ugyan, de mindent megtesz azért, hogy a produkció sikeres legyen. Bizonyos túlerőltetések sem használtak. Szeptember 13-án Bartók I. zongoraversenyét játszottam Pécsett a Pannon Filharmonikusokkal. A harmadik tétel melléktémájánál van egy fortissimo kiírás, amit sajátos módon túlértelmeztem, hatalmas erőt tettem bele. A frázis végén éreztem, nem kapok levegőt. Akkor szakadt át az aorta második rétege. Még beszélgettünk, vacsoráztunk, a többieknek az tűnt fel, milyen keveset eszem. Azután fölautóztam a Balatonhoz, azután Budapestre" - tette hozzá.

A jelenleg otthonából dolgozó fő-zeneigazgató műtétjéről elmondta, hogy "ettől az aortadisszekciótól tartanak legjobban az intenzív sebészek. Ehhez képest egy pacemaker-behelyezés vagy szívbillentyű-plasztika szinte gyerekjáték. Egy nagyon hosszú aortadarabot kellett kicserélni műanyagra. A varrás hosszú, bonyolult és kényes művelet, úgyhogy ezalatt háromszor kellett a lélegeztető gép csutoráját lenyomni a torkomon, ettől rekedt lettem, most viszont egy megfázás miatt köhécselek. Azt mondhatom, az aortadisszekciós műtétek történetében az enyém mérföldkő lehet, csoda, hogy nem károsult az agyam, nem bénultam meg és egyáltalán élek. A halálozási arányszám ugyanis ennél a műtétnél sajnálatosan magas. Ha utánaolvas az ember a különböző szakcikkekben, megtudja, hogy az aorta három rétegből áll. Nálam már a belső két réteg átszakadt, a magas vérnyomásom miatt a véráram "robbantotta" a szöveteket. Ha nem készítenek egy mellkasi CT-t szeptember 20-án, akkor a következő próbán alighanem bevégzem, mert akkor már hiába tettek volna műtőasztalra. Rendszeresen kontrollálják az állapotomat, és nekem is ellenőriznem és naplóznom kell a 'főbűnöst', a vérnyomásomat. Ma, amikor beszélgetünk, először volt reggel 120-as a felső érték, ami ideális. Szedem a gyógyszereket, némelyiket talán élethosszig, másokat már most leállítottak, például egyféle vérhígítót. A legutolsó mellkasi röntgenem pedig a csontok normális összeforrását mutatta."

Kocsis Zoltán közölte, hogy december 20-án, A diótörő próbájára "tér vissza a zenekarhoz, a darab nem bonyolult, nem kínál föl stresszhelyzeteket. A Capriccio vagy A hallgatag asszony, az persze más lenne. A munkarendem ütemtervbe szorítható ugyan, de nem kell "blokkolnom", mint egy gyári munkásnak. Most, hogy itthon lábadozom, bebizonyosodott, a távolból való, e-mailes érintkezés talán még intenzívebb, hatékonyabb is, tudom innen irányítani a munkát".

Az általa történteket összegezve hangsúlyozta: "azt hiszem, meg kell várni azt az időt, amikor már kellő – mondhatni: szinte történelmi – távolságból tudja szemlélni a dolgokat az ember. Én még eléggé benne vagyok, itt a sebem a mellkasomon, érzem, hogy összevissza ropognak a szerveim. Még zavarnak zongorázásnál, főleg a forgó mozgásoknál, a nagy helyzetváltoztatásoknál. De már gyakorolok, és meg is tanultam egy darabot, egy Rahmanyinov-etűdöt. A vezénylésnél ez nem probléma, hiszen állok, a testhelyzet optimális a maximális erőkifejtéshez.

A következő, 2013–14-es évad teljesen kész, és nem fog szűkölködni meglepetésekben. De a nagy Strauss-felfedezéseket, például Az úrhatnám polgárt, az utána következő évadokra tartogatom" – mondta terveiről a fő-zeneigazgató.

Kocsis Zoltán