'''St Francis Receives the Stigmata''', by Cigoli :Year: 1596 :Medium: Oil on wood, 247 x 171 cm :Location: Galleria degli Uffizi, Florence)
Csodának szoktuk nevezni, amikor valami váratlan, elképesztő vagy természetfeletti esemény történik velünk. Olyan esemény, amelyre nem tudunk racionális magyarázatot adni, melyet ismereteink és tapasztalataink tükrében egyszerűen nem tartanánk lehetségesnek.
A csoda, bár több vallási alakzatban is megfigyelhető, mégis a kereszténység történetéhez köthető leginkább. „A csoda maga a kereszténység: a feltámadás eseménye nélkül nincs kereszténység, a feltámadás minden csoda betetőzése." - mondja Dr. Mezei Balázs egyetemi tanár.

De mit is nevezünk tulajdonképpen csodának? Richard Swinburne, az Oxfordi Egyetem tanára keresztény filozófusként úgy véli, a csoda a természeti törvények megsértése, amelyet Isten, tehát egy nem anyagi természetű objektum idéz elő azért, hogy valamilyen vallásos igazságra tanítson bennünket. Tehát csoda akkor történik, ha Isten nevelési célzattal beavatkozik a dolgok szokásos menetébe.
Láthattunk példát a történelem folyamán csodás történésekre, többen állították, hogy hallani vagy látni vélték Istent, de példaként említhetjük a stigmatizáció jelenségét is, mely nagy valószínűséggel Szent Ferenccel kezdődött. Ő Krisztussal való szeretetkapcsolata révén nyerte el azokat a fizikai sebeket, melyek a történet szerint Krisztus halálát okozták. Ez az idők során több hívőnél is előfordult a nyugati egyház történetében.

Megemlíthetjük a Lourdes-i gyógyulásokat is, melyekről az ott működő Nemzetközi Orvosi Bizottság készít feljegyzéseket. Úgy tartja a monda, hogy 1858. február 11-én Bernadette-nek, egy a játszótársaitól lemaradt kislánynak megjelent a Szent Szűz. A jelenések többször is megismétlődtek, és Mária felhívta az emberek figyelmét, hogy igyanak a barlang forrásának vízéből. A hívők eleget tettek a kérésnek, s az első gyógyulások állítólag már a jelenések napjaiban bekövetkeztek. Lourdes forrásvize a mai napig ott csordogál a barlangban, s az elmúlt 150 év alatt körülbelül 6-7 ezer ember gyógyult meg tőle. Ennek ellenére a Szentszék eddig mindössze 67 ilyen esetet fogadott el csodás gyógyulásnak.

A római katolikus egyház 1930. október 13-án hivatalosan is elismerte az 1917. május 13-án, egy portugáliai kisváros, Fátima közelében bekövetkezett napcsodát is. A látványos jelenséget közel százezren látták, a tanúk elmondása szerint a nap tündöklő színekben pompázva elhagyta az égboltot és forogva, akár egy kerék a Föld felé tartott.

Ezek a beszámolók nyilván nem teljesen megbízhatóak. Richard Dawkins, evolúciós biológus komolyan kételkedik a csodák létezésében. A csodákról szóló beszámolókat, illetve a személyes tapasztalatból származó bizonyítékokat az agy különleges működésének tanúsítja. Véleménye szerint az emberi agy úgy működik, akár egy szimulációs szoftver, amely a legmeggyőzőbb látomásokat képes megalkotni, és ugyanez áll a hangokra is. Úgy véli, mivel az emberi agy rendkívül jól tud modelleket konstruálni, egy hiszékeny/naiv/vallásos embert könnyen meg is téveszthet, de szerinte az efféle jelenések semmiképp sem adhatnak alapot arra, hogy a kísérteteket, angyalokat, isteneket vagy szüzeket valóságosan jelenlevőknek tekintsük. A tömeges vallási tapasztalat persze keményebb dió, igen valószínűtlen, hogy több ezer ember ugyanazt hallucinálja, ugyanakkor, ha a napcsoda valóban megtörtént volna, felmerül a kérdés: a világ többi táján miért nem észlelték az emberek.

Van, aki feltétel nélkül hisz a csodákban, és akad, aki megkérdőjelezi őket. Ami biztos, hogy az emberek természetüktől fogva hajlamosak természetfeletti dolgokat keresni, és aki keres, az talál is. Az, hogy a fent említett csodák szinte kivétel nélkül vallási eredetűek, nem túl biztató a hihetetlenekre nézve, persze őket ezek az események amúgy sem győzik meg. Ha hiszünk is a fent említett vallási tapasztalatoknak, akaratlanul is kérdésekbe ütközünk. Miért pont azokkal a hívőkkel történtek meg az adott események? Miért csak néhány ezer hívő gyógyult fel akár halálosnak hitt betegségéből? Miért csak ennyire kevés ember élhetett át csodákat? Mi volt az átélt csodák célja? Ezekre a kérdésekre semmiféle tudományosnak nevezhető magyarázat nem adható, de pont ebben rejlik a csoda szépsége.