1987. A Szomszédok forgatásán Csűrös Karola, Horváth Ádám, Kulka János és Ábel Anita.

MTI - Hámor Szabolcs

A kis lakótelepi lakásban a feleség csöndben őrjöng; neki már az is sok volt, hogy férje, úgy is, mint Mágenheim doktor, nem fogadta el az özvegytől a borítékot. Ezt tegye el, mondta a nőnek az orvos, mire élete párjából kibukott az őszinte: őrült vagy te, nagy fehér, összegzett, aztán moralizálva vacsoráltak (vacsorálva moralizáltak) tovább.

Ez most az egyik húzóműsor az MTV 1-es csatornáján.

Térben és időben a rendszerváltás sűrűjében vagyunk, az Erzsébet hídon Trabantok, Ladák, Skodák és Barkasok hasítanak, mindazonáltal a kultikus Szomszédokkal nincs probléma, ha például nyugdíjas vagy éppen munkanélküli lennék, aligha hagynám ki az aktuális epizódot, óriási idézőjel az egész, de legalább jókat lehet hümmögni meg röhögni. És különben is: mit izéljünk itt, hogy még mindig a Szomszédok, hehehe, amikor a nézettebb magyar televíziós csatornákon mintegy tort ül az archív. A most már végképp ismétlésekbe berendezkedett közszolgálati tévé mellett a nézettebb adókon a Dallasba, A klinikába, Rabszolgasorsba, Az Onedin családba vagy a Derrickbe toppan az ember, a Vészhelyzet, az Egy rém rendes család, a Miért éppen Alaszka? szintén megy rendületlenül, hogy a Heti hetes kezdeti adásainak vetítéséről már ne is beszéljünk.

Azért ezen most gondolkodjunk el kicsit.

S képzeljük el azt, hogy a BBC főkorifeusa, merő érdeklődésből, ellátogat szeretett hazánkba, végignézi a társközszolgálati csatorna napi programját, s kultúrsokkot kapva az első géppel hazamenekül: mit lehetne neki mondani a reptéri búcsú pillanatában? Nagyjából olyasmit, hogy amit lát, az nem feltétlenül az MTV „hibája", ez a csatorna csak egy állatorvosi ló, amely szimplán megmutatja ennek az országnak a szellemi (morális stb.) állapotát. Ezt, persze, a jó BBC-főkorifeus aligha értené, így jól el kellene neki magyarázni, hogy néhány elszabott passzus, megannyi kvázidilettáns és különlegesen egyszerű politikus játéka miatt húzóműsor a Szomszédok, rövidebb a Híradó és a Kultúrház, s szűnnek meg olyan tartalmak (például a Múlt-kor című, körbedicsért történelmi magazin), amelyek havi keretösszege éppen csak kiteszi egy-egy jól kereső, ám régóta semmit nem dolgozó kolléga fizetését.

Viszont ebből nemhogy forradalom nincs, mondanánk tovább, hanem semmi sincs; a polgárok jobbára apatikusan üldögélnek a televízió előtt, legföljebb az MTV-ről átkapcsolnak a Story tv-re, ahol Brinkmann professzor lassan, komótosan és kellő empátiával kiveszi Kohler úr vakbelét, majd a feszültséget levezetve nagyot sétál a tisztáson; esetleg rákattintanak a sorozat+ című csatornára, amelyen Isaura komoly erőkkel veti bele magát a sírásba. Elvagyunk így mink; nézni amúgy sincs mit, mert nem adnak mit, ha csak nem a Ki mit tud? utánérzésű Csillag születiket, s akkor most hiába próbálunk, nem tudunk ideírni még két-három, nézhető műsort. Langyosvíz vagy agyhalál: ez van.

Ugyanakkor Mágenheim kiállása a borítékkel szemben: na, ez tényleg példaértékű.

Kapcsolódó cikkek: Kácsor: A celeb kalandjai vidéken | Az új barátnők | Petőfi, a hidegburkoló | Hepburn a halálzónában | A nap kritikája (Murányi): Páratlan!