(Jel)Meztelenül a színpadon
Akadnak persze alkotók, társulatok, akik ezt az önkifejezési eszközt ritkábban használják – szeméremből vagy eltérő látásmód miatt –, mások gyakrabban, mint mondjuk a szép emlékű Krétakör.
De azt mindenki tudja, hogy ettől nem lesz sem jobb az előadás, sem nagyobb a látogatottság. Hiszen valószínűleg nem sokan járnak színházba azért, hogy megnézzék, ki hogyan borotválja a fanszőrzetét, mekkora mellel jutalmazott, és milyen narancsbőrös fenékkel vagy megereszkedett herével vert meg a sors.
A színészek azt mondják: általában akkor vállalják a pucérságot, ha annak tényleg van funkciója. Olvastam már ugyanakkor színésznőtől olyan nyilatkozatot, hogy néha tetőtől talpig felöltözve meztelenebbnek érezte magát, mint pőrén.
A NOL TV-nek Frenák Pál koreográfus Picassót idézte: „az erotizmus és a művészet ugyanaz. A libidó köztudott energiaforrás.”
