1966-ban készítette el a táncos részt a koreográfus-rendező Bob Fosse, harmadik felesége, az akkor 40 éves Gwen Verdonnak. Majd Neil Simon a Fellini-filmből (Cabiria éjszakája) kétrészes színdarabbá pótolta. Dorothy Fields írta a dalszövegeket. A nótákat és a párbeszédeket Zöldi Gergely fordította. Dramaturgként is szerepel a színlapon. (Mi a csudát mívelhet az utóbbi)?

Mivel zenés darabról beszélünk: említsük meg, Cy Coleman volt a komponistája. Federico Fellini - Ennio Flaiano - Tullio Pinelli forgatókönyvében Cabiria a Róma szennyes elővárosából bokros ligeteiben megélhetését kereső csóringer bérszerető. Esőben-fagyban kliens után caplat, kevés életrevalósággal és gyengéd vágyakkal sovány reménykedéseket melenget magában. Bob Fosse virtuóz, vörös hajú feleségének szelídített a prostitúció mértékén. Mária-lányi tisztasággal taxi-táncosnő lett a Fan-Dango mulatóban. Nem utcasarki strichkurva. Magasabb prostituált státuszú. Bértáncosnő a mulatóban, ez koreográfiailag anyagszerűvé enyhíti életformáját művészi fedőszervével. A táncos lányok szabadulnának bérszerelmi kötelezettségeiktől. Nem méltatlankodnak. Nem dohognak. A Magyarban harcosan harsonáznak bérrabszolgaságuk ellen, olyan zajjal forronganak, mintha a Téli palotát akarnák lerombolni. A Katona József Színházból Pelsőczy Réka vendégrendezett a Magyarban. Publikált panasza: „Olyan, mintha három darabot rendeztem volna egyszerre. Volt egy táncrész, ahol a koreográfiát kellett összeállítanom, egy énekrész és a szöveges jelenetek, ahol úgy kellett dolgoznom, mint egy prózai színházban. A dalokat is meg kellett tanulni, emellett a zenekar is próbált."

Bizony, ilyen bonyolult ez. Mint az utcán járás: összehangolandó, hogy előbb a jobb, majd a ballábbal lépünk-e, amennyiben haladni akarunk.

Az előadás szereplőinek rengeteg dolguk akad. Amikor énekelnek: nem tudnak jellemet formálni. Amikor táncolnának, nem tudnak énekelni. Amikor szerepet kellene alakítaniuk: nem tudják hova tenni kezük-lábuk. A lokálban férfi vendégeket kellene magukhoz csábítani, de egy mészárszék nyers felsáljai erotikájával vetekednek. Nem tudnak halkan, sejtelmesen megszólalni, csak áldrámaian mennydörögnek, mert leköti energiájukat a tánclecke és az énekes feladat teljesítése.

Jellemek helyett inkább gonddal felragasztott szempillákat, rémületes álhajakat látunk. Úgy rémlik, hogy valamennyi szerepet egyazon színész játssza. Akad felismerhetetlen. Nem jöttem rá, hogy Tóth Sándor ordibálta el rettentő fehér öltönyben az olasz mozisztár Vittorio Vidalt. Benkő Nóra - hason kép fehérben rémisztgeti egy vérmes szeretőként partnerét és a nézőket. Sokat tesz hozzá a színvonalhoz a Pesti Magyar előadásának legmagyarosabb eszköze: a hangosítás. Olyan nemzeti specialitás működik itt, mint a szegedi paprika, a makói hagyma. Bujdosó Nóra jelmezei egy külvárosi turkáló darabjait adják a játszókra. A férfikalapokat valószínűleg a statisztavezető nyomta fejükre, és senki bele se nézett színrelépés előtt a tükörbe: kimehet-e így a színpadra. Cziegler Balázs rajzos, vagy takarékosan függönyös, babaházhoz illő vászon oszlopívei - ha jól számoltam - hét különböző képzőművészeti modort kevert össze.

Méltánytalan volna Ruttkay Laurát egybevetni az eredeti Cabiriát alakító Giulietta Masinához, vagy az ugyancsak Bob Fosse rendezte filmváltozatot főszereplő Shirley MacLaine-hez. Ruttkay önmagához viszonyítva nem jó. Nekiduráltan félszeg. Hatalmas erőkifejtéssel szorong. S akkor még hátra vannak a számára túl sokat kívánó feladatok: dal, tánc, humorérzék, személyes báj.

Három emberi arc különböztethető meg az együttesből. Dániel Vali sok viharon átment rozoga, rum ízű Carmen Pignatelliként. Mintha még Lincoln Ábrahámot is vendégül láthatta hajdanán. Rezignáltságából kifordíthatatlan, annyi rémeset tapasztalt már. Saját, felismerhető arcú (szerencsére a főszereplők közül), a bábszakon diplomázott Gémes Antos, a klausztrofóbiás Oscar. Nem ismerteti a nézőkkel belépésekor a drámai végösszeget. Hajlamos talányos, ellentmondásosan összetett embert ábrázolni. Azon kevesek közé tartozik, akik még énekelni is tudnak az előadásban. Horváth Zoltán (Sam) kis máslival a haján ugyancsak megjegyezhető arcvonású.
Dékány Edit táncai nem hivalgóan szellemesek. Szerény mozgások. Mintha a táncokra kijelölt színészek képességükkel ránehezedtek volna a tánctervekre.

Puskás Péter a zenekari árokban a színpadon elhelyezkedőkkel ellentétben tartja a dallamosságot és a ritmust a BJO (Budapest Jazz Orhestra) élén. Kezdetben a silószerű színház kis nézőterén vadul hangzanak. Hozzá szelídülnek hamarosan. Kellemes hallgatni őket. Hátha az énekelők nem zavarnák a fülbéli élményt.
Pelsőczy rendezéséhez még annyit: a cselekmény nem működik. Összeomlás az egész fronton.

Megjegyzendő: a második szereposztást láttam. Van első is Auksz Évával a jótét lélek prostituálttal a címszerepben. Ismertetéséhez újra kellene nézni az előadást. A színi referens is csak érző ember.