Gigászi munkával a dézsmaszedőig
Csak itt a végeredmény nem az antianyag lesz, hanem egy élő, naprakész múzeum. A mostani kötetet bemutató Grecsó Krisztiánnak viszont a Biblia jutott eszébe a vállalkozás jelentőségét tekintve, amelyre kicsit a tördelés is emlékeztet. Tartalma 230 év történelmi, társadalmi változásainak nyelvi lenyomatát őrzi. – Borzongató érzés, hogy leltározható minden kincs, amire gondolni, vágyni lehet magyarul – elevenítette fel az író a gyűjtemény felütésének élményét.
S bár a szerkesztők hosszan magyarázták, miért is kell egy-egy kötettel két-három évet is bíbelődni – a harmadikat és negyediket 2011 végén mutatták be –, nem igazán értette, miért kell erre ilyen sok időt szánni. A belelapozás után viszont már az nem fért a fejébe: miként lehet végezni vele három év alatt? Mert az efféle nagyszótár elkészítése minden nyelv esetében gigászi feladat.
Csak néhány példa: a Grimm testvérek 1854-ben fogtak hozzá a német szavak feltérképezéséhez, de csak száz évre rá jelent meg az egész 18 kötet a rengeteg munka után. Az Oxford szótár első kiadásának teljessé válásához 44 évet kellett várni (1884–1928). Az első kiadás tíz kötetéhez a második még hozzátett két plusz- és négy pótkötetet. A megújított, online verzió 1993 óta készül 34 millió fontos költségvetéssel. A franciák sem kapkodták el: 23 év alatt készültek el a maguk 16 kötetével, ennek érdekében külön költségvetésű intézetet alapítottak. S hogy egy szomszédos példát is említsünk: a románok 104 év alatt hozták tető alá a maguk szerény 37 kötetét. Az újranyomást 2011-ben kezdték el 18 egységes kötetben, a vállalkozást a Román Nemzeti Bank támogatja.
Az egynyelvű nagyszótár megalkotásának ötlete nálunk is viszonylag gyorsan megszületett: első terveit még 1831-ben hagyta jóvá a Magyar Tudós Társaság, a tényleges szótárírói munka azonban csak a XXI. század legelején kezdődött el. Ehhez képest az első két kötet mégis 2006-ban jelent meg. A szótár lezárása a ma még távolinak tűnő 2030-as évekre várható. Addig azonban nem csupán újabb szókészleti elemekkel (blog, depis stb.) egészül ki, hanem elektronikusan is (CD-n és online) hozzáférhetővé válik a szótár szövege.
Anyagát az utóbbi kétszáz év írott szókészlete adja (csak már publikált szó kerülhet bele), és mintegy 800 ezerből választják ki fontosságuk és gyakoriságuk alapján a kinyomtatható mintegy 110 ezer szócikket. (Ezzel a problémával más nyelvek is szembesültek. A kiadhatóság és kezelhetőség miatt kell a gondos válogatás.) A gyűjtemény, mint értelmező szótár elsődlegesen a szavak jelentéseit és a jelentések közötti kapcsolatot mutatja be. Lexikográfiai koncepciójának kidolgozója és egyben a mű főszerkesztője Ittzés Nóra, az Új magyar tájszótár egykori szerkesztője.
Grecsó szerint mindez csupán első hallásra ijesztő, a szótár semmiféle nyelvtudományi ballaszttal nem fárasztja az olvasóját, sőt az egyes szavakat bemutató példamondatok miatt kifejezetten szórakoztató olvasmány. Vagyis nemcsak akkor érdemes forgatgatni, amikor fel akarjuk idézni egy-egy szó jelentését. A szótár különleges értékét is épp az adja, hogy szövegbázisra épül, s a szöveggyűjteményében fellelhető adatok elemzése alapján, eredeti példamondatokkal mutatja be címszavait. A feldolgozott szövegek az 1772 és 2000 közötti időszakból, a legkülönfélébb stílusrétegekből származnak: a régies és a mai, a szépirodalmi és a tudományos, a nyelvjárási és a szleng, a szak- és a sajtónyelvi szóhasználatot egyaránt tükrözi.
Szöveggyűjteménye három adatbázisból áll: egyrészt a 2005-re (húsz év alatt) összeállított, 27,5 millió szövegszavas Magyar történeti szövegtárból (ennek rögzítését még Commodore számítógépeken kezdték el), másrészt a XIX. század végétől gyűjtött öt-hat milliós cédulaanyagból, harmadrészt egy több százmillió szavas CD-s szöveggyűjteményből. A kötetek kiadását a Nyelvtudományi Intézet vállalta magára, s külön érdekesség, hogy a belbecse mellett a külcsínért is a szótárosztály szakértői felelnek: ők végezték a tördelést, a tipográfiát, de még a borítóhoz szükséges vásznat is ők választották ki.
Ez olyan jól sikerült, hogy a papírgyár referenciapéldánnyá szeretné tenni a kész művet. Kell is a sikerélmény, hiszen az effajta szótárak kiadása amúgy még az angol nagyszótárt megjelentető Oxford University Press számára is veszteséges, holott az angolszász nyelvterület nagysága össze sem vethető a magyaréval. A mostani 1247 lapos kötet 4122 szócikkben dolgozza föl a szavakat, szókapcsolatokat, amelyeknek használatát 35 157 példamondattal érzékelteti.
– Mostohán bánt el a magyar nyelv a d betűvel. Miközben a cs-ben a csikótól a csókig csupa kellemes dolog történik, addig a d a devizahitellel lep meg minket – hívja fel a figyelmet a betűk közötti markáns különbségre Grecsó. Mint ahogy depizni is csak a dével lehet. Az ennél is gonoszabb betűkre további két-három évet kell várni.
A Czuczor–Fogarasi
Az első magyar egynyelvű szótár 1862–1874 között jelent meg hat kötetben. Ez a Czuczor–Fogarasi: Czuczor Gergely bencés papköltő és Fogarasi János nyelvész, jogtudós munkája. Állítólag Széchenyi István kereste föl a pannonhalmi főapátot, hogy Czuczor az akadémiai megbízással végzett munkához megkapja hozzájárulását. A szabadságharc után Riadó című verséért várfogságra ítélték, de a munkát ott sem hagyta abba. 1866-os halála után Fogarasi egyedül folytatta a szótár összeállítását.
