Szörényiék múzeumba vonultak

Ismerek olyat, aki víztornyokat gyűjt, olvastam olyanról is, aki buszmegállókat. Nekik viszonylag könnyű dolguk lehet, hiszen ki ragaszkodik egy romos víztoronyhoz, egy semmitmondó buszmegállóhoz? De képzeljük el, ha valaki azt veszi a fejébe, hogy rockmúzeumot alapít, és híres zenészek kedvenc hangszereit, korabeli fotóit, féltve őrzött plakátjait, stúdióberendezéseit szeretné megszerezni…

Csupa olyan tárgyat, amely annak idején a zenészt a hírnév felé repítette, fiatalságának fontos mozaikdarabja volt. B. Tóth László rá diós műsorvezetőnek és Kelemen Andrásnak, az Old Boys gitárosának azért sok zenei emléket sikerült összegereblyéznie ahhoz, hogy a RaM Colosseumban létrehozzák a Rockmúzeumot, amely e hét végétől szombatonként és vasárnaponként ingyenesen látogatható.

A megnyitón B. Tóth elmesélte, hogy a terv másfél éve született meg, és most már 810 négyzetméteren idézik meg a magyar beat-, pop- és rockzene elmúlt ötven évét. Az avatáson Tarlós István főpolgármester könnyű kézzel skiccelte fel a rockzene történetét, különös tekintettel a hazai vonatkozásokra. Nem kifelejtve, hogy maga is nagykanállal falta a Beatles és a Rolling Stones muzsikáját, valamint az Árpád Gimnáziumban mögötte ült Homonnay Botond, a Liversing dobosának öccse, ilyenformán ő maga is egészen közel sodródott a Nagy Generációhoz.

Tarlós kijelentette: nem szabad elfelejteni azt a világot, életérzést, hangulatot, amely a magyar rockzene indulásához kötődik, és mert igaza van, neki és politikustársainak erősen javasoljuk, hogy gondoljanak gyakrabban fiatalságuk magasztos eszméire. Tóth József kerületi polgármester, a jelen lévő hírességekre, Szörényi Leventére, Szörényi Szabolcsra, Benkő Lászlóra, Frenreisz Károlyra és másokra utalva azt mondta: a történelem és a tudomány alanyai jelentek meg a Rockmúzeum megnyitóján. Ezzel a kijelentésével arra utalt, hogy néhány napja az MTA-n működő kutatócsoport szervezett tudományos konferenciát a könnyűzene társadalmi, kulturális, történelmi összefüggéseiről.

Szót ejtett a kerület legendás klubjairól és a kerülethez köthető rockzenészekről, például Radics Béláról, akinek utca és szobor is őrzi az emlékét Angyalföldön. A megnyitóbeszédek után a jelenlévők a tárgyra (tárgyakra) tértek. Megnézték a korabeli hangosító berendezéseket, az egykor csodált gitárokat, dzsesszorgonákat, szalagos magnókat, Radics szamurájfejes pólóját, az Omega első füstgépét, Szörényi Levente csepp alakú gitárját, a korabeli plakátokat, dokumentumokat és a Szabad Európa Rádió teljes stúdióját, mellyel évtizedekig sugározták nekünk a nyugati pop- és rockzenét, Vértes György pompás fotóit, Hérics Nándor zenészfestményeit és azon muzsikusok emléktermét, akik már nem lehetnek közöttünk.

Szörényi Leventétől azt kérdeztük, milyen múzeumba vonulni. – Mivel a mai napig színpadon vagyunk, volt időnk, hogy hozzászokjunk az évek múlásához – mondta mosolyogva. – A napokban én is részt vettem az említett tudományos konferencián, és örültem, mert titkon mindig is reméltem, hogy az utánunk következő generáció komolyabb elemzésre is érdemesnek tartja majd a zenénket. A leharcolt hangszerek, az agg színpadtechnikai berendezések láttán arra gondolunk: a mai generációnak nem lesz könnyű efféle múzeumot létrehozni, lévén a monumentális berendezéseket felváltották a tenyérnyi kütyük, laptopon, okostelefonon is lehet zenét előállítani, rövidesen eltűnik a hanghordozó, még a plakátot is felváltja az internetes hirdetés.

Bródy János azonban úgy vélte: – Nem a berendezés és a hangszer a legfontosabb, hanem a dal. De az emlékezésben ez a múzeum is segíthet. Abban a különleges zenei korszakban az alkotókban volt annyi fantázia, kreativitás és vágy, hogy felemeljék a közönséget, miközben egy populáris műfajban ez majdnem lehetetlen, mert azt az általános tömegízlés többnyire lehúzza magához. Akkor mégis születtek olyan művek, együttesek, amelyekre érdemes emlékezni.

A legpontosabban Benkő László, az Omega billentyűse fogalmaz: – Egyrészt magasztos, megtisztelő, másrészt fura és felfoghatatlan, hogy az ember élete múzeumba kerül – mondja. – Amikor elkezdtük, nem gondolhattuk, hogy amit csinálunk, egyszer a zene történetének részévé válik, és ha kicsit nagyképűen akarom megfogalmazni: egyfajta küldetés lesz belőle. Ha akkoriban ezt felismerjük, alighanem hamar összeroppanunk a felelősségétől, és nem lett volna az egészből semmi, csak néhány akkord, amely elszáll a szélben.

Miskolc is jön

Haladunk – így kommentálta Szőke Tibor, a miskolci ROCK! Europe múzeum ötletgazdája, vezetője a 2010 őszén elkezdett miskolci beruházás jelenlegi állapotát. Az építkezés nem várt nehézségei miatt az NFÜ hozzájárult, hogy a projektet 2014-ben fejezzék be. Az intézmény szakmai-tartalmi anyaga 90 százalékban összeállt, csaknem négyszáz rocktörténeti relikviát gyűjtöttek össze, köztük a republicos Cipő gyermekkori zongoráját, Horváth Charlie trombitáját, de övék Al Di Meola gitárja, Slash Magyarországon használt pengetője és James Hetfield dedikált mikrofonja is. Szőke Tibor elmondta: nem tekintik vetélytársnak a pesti Rockmúzeumot: Miskolcon nem csupán a magyar, hanem a nemzetközi rockzenei életet is igyekeznek bemutatni. (D. J.)

A rockkorszak kezdetén a populáris műfajban sok volt a fantázia, a kreativitás és a vágy...
A rockkorszak kezdetén a populáris műfajban sok volt a fantázia, a kreativitás és a vágy...
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.