A fakancsótól a biciklihuzatig
Nem szeretnénk elviccelni, elbagatellizálni a dolgot, hiszen tényleg igazi csemegékkel szolgál a Néprajzi Múzeum Saaremaa, Muhumaa és Hiiumaa – Az észt szigetvilág néprajzi képe száz évvel ezelőtt című kiállítása, amelynek gerincét a nevezett néprajztudós gyűjteménye adja.
Már eleve az megérne egy (több) misét, hogy miképpen került közel egy magyar néprajzos az észt szigetvilág népeihez, egyébként valóban éppen száz évvel ezelőtt. (S nemcsak hogy közel került, de életének tekintélyes hányadát e népek megismerésének szentelte.) Bán Aladár a múlt század tízes éveiben fordult az észt kultúra felé, a Kalevipoeg című népi eposz fordítása kapcsán többször is hónapokat töltött Észtországban, leginkább a kiállítás címében is szereplő három szigeten, és nem csupán a helyiekkel épített ki nemegyszer baráti viszonyt, de mindannyiszor jelentős tárgyi gyűjteménnyel tért haza.
Elkötelezett tudósként egyenesen a Néprajzi Múzeum számára épített kollekciót, amelynek darabjait már 1912-ben bemutatták Budapesten, s amely ma is meghatározó része az intézmény észt vonatkozású tárgyegyüttesének.
Sőt az van, hogy egy az eligazodást segítő táblácska szerint egy 1911-es tartui kiállítás anyaga összetételét tekintve lényegében megegyezik Bán Aladár észt gyűjteményével, vagyis a jeles néprajztudósnak az általa kutatott helyek lokális bemutatásában is volt, lehetett némi szerepe. A több termen végigvonuló kiállítás keretében több száz mindennapi használati tárgyat láthatunk tematikus és földrajzi egységekre bontva. A tudósító fantáziáját első körben leginkább a hiumaai és a saaremaai söröskupák ragadták meg, persze, na meg azok a fából készült söröskancsók, amelyekkel a menyasszonyok kedveskedtek jövendőbelijüknek – és a kedveskedés alatt itt komoly munkát kell érteni, hiszen a nők saját maguk faragták ki az egyedi díszítményekkel ellátott készségeket...
Egy idő után, a technológia fejlődésével és elérhetővé válásával, a fakancsókat persze felváltották a cserépből készültek, ám ez mit sem von le a gesztus értékéből. A táplálkozáshoz kapcsolódó egyéb tárgyak mellett a Saaremaan, Muhumaan és Hiiumaan gyűjtött viseletek voltak ránk a legnagyobb hatással, és ezzel gyaníthatóan így lesz mindenki, aki elmegy a Néprajziba. A gyönyörű anyagok, színek, minták csodálata mellett arra is jut idő, hogy egy kis olvasással kiderítsük, a többi szigettel összehasonlítva Hiiumaan találjuk (illetve: találta Bán Aladár) a legkevesebb népies ruhát, ott szinte teljesen a múlt emlékeire volt utalva a gyűjtő. Bán ezt a kertelli posztógyár munkásainak példájával magyarázza, mondván, az teljesen diszkreditálja a hagyományos viseleteket. A nép körében hajdanán oly szokásos „háziipar” az iparosodás, illetve a tömegtermelés hatására tehát hanyatlani kezdett.
Ugyancsak nagyon fontos eleme Bán Aladár kollekciónak a szetuknál gyűjtött tárgyegyüttes. Ez a pravoszláv hitű, „szárazföldbe ékelődött kis észt néprajzi csoport” ugyanolyan elzártan, elszigetelten élt, mint a három nagyobb, egyébként evangélikus vallású sziget népe. Nem véletlen, hogy a tudós érdeklődési körébe éppen ezek az izolált csoportok tartoztak, hiszen akkoriban a néprajztudomány fókuszában az archaikumok vizsgálata állt, erre pedig a civilizációtól csak a legszükségesebb mértékben érintett területek voltak a legalkalmasabbak.
Egyébként is kegyelmi pillanat, illetve időszak, amely a néprajzból Bánnak jutott, hiszen még éppen az igazán mélyreható változások előtt sikerült rögzítenie az észtek háziiparának, mindennapjainak, viseletének legfőbb jellemzőit. A kiállításon olvasható műrészletekből az is kiderül, hogy jól látta a társadalmi, illetve politikai törekvéseket, azok hatását a népi kultúrára. Vagyis nemcsak az összesen 548 tárgy begyűjtésével foglalkozott, hanem megpróbálta megérteni azt is, mi és miért történik Észtországban.
A tárlat utolsó részében a vizsgált ország népművészetének a mai tömegkultúrára gyakorolt hatásából is ízelítőt kapunk, például folklórral felcicomázott zoknik, pólók, bögrék, poháralátétek, ha jól néztük: sajtszeletelő és biciklihuzat képében. Hogy a honnan mellett a hovát is lássuk a május 20-ig látogatható kiállításon.
