Az új verzió angolul is elérhető, és technikailag máris készen áll arra, hogy a szélesebb nagyvilág is bekapcsolódjon az adatbázis fejlesztésébe. A köztéri képzőművészet iránt fogékonyak egyik legalapvetőbb információforrása, a Szoborlap.hu leginkább egy fiatal programozóhoz és egykor szenvedélyes fotóshoz, Pál Tamáshoz köthető, aki 2006-ban elkezdte felpakolni a netre a saját maga által fényképezett műveket egy-egy szabadvers kíséretében.

Idővel újabb és újabb emberek bukkantak fel a blog körül, mások mellett a tavaly elhunyt Neszták Béla, aki 2008-ban nekiállt feltölteni a blogra rokona, a budapesti köztéri alkotásokat 1989-ben – a Budapesti Városvédő Egyesület közreműködésével – katalógusba foglaló Rajna György sokezres kollekcióját friss képekkel és információkkal.

A blog 2008 végén vált igazi adatbázissá, miután a Szakállberci néven ismertebb Mikes Balázs Péter kifundálta a formát, valamint azt, hogy adatlapot csak úgy közölnek, ha a feltöltő feltünteti a leképzett mű legfontosabb paramétereit, tehát stílusát, anyagát, történeti és vallási kapcsolódásait, állapotát stb. – az eddig megadott címen, térképes bemérésen, alkotón kívül. Egy többéves folyamat eredményeként kialakították a kategóriákat, majd két évvel ezelőtt felállt a szerkesztőség.

A mai napig több mint kétszázan csatlakoztak a vállalkozáshoz fotósként és információközlőként – közülük úgy húsz-huszonöten napi rendszerességgel küldik dokumentációikat –, a portál regisztrált látogatóinak száma az 1400-at közelíti. Havonta minimum egy újabb – ahogy Pál fogalmazott – „ígéretes” ember csatlakozik a csapathoz. Időközben azonban bebizonyosodott, hogy a szobor kifejezés eleve túlságosan szűkre szabta a mozgásteret, hiszen nem csupán körbejárható köztéri műveket gyűjtenek. Pál Tamás ezért nagyjából bő egy éve újabb nagy rendszerfejlesztésbe kezdett, és olyan nevet választott, amelybe tulajdonképpen minden belefér: ez lett a Köztérkép, amelynek angol nyelvű változata is elkészült Mapublic címmel.

Az angol verzió technikailag alkalmas volna arra is, hogy bárki bárhonnan a világból hozzájárulhasson a köztérkép gazdagításához, gyakorlatilag azonban még nem az. Ehhez ugyanis olyan külföldi partnerek kellenének, akiknek az információi helytállóak és naprakészek – márpedig egyelőre nincsenek ilyen kapcsolataik, ők pedig nincsenek felkészülve az idegen nyelvű anyag felelős kezelésére. Pál mindenesetre erősen reméli, hogy lassan beindul a külföld is, mindenekelőtt a határon túli magyarság.

A doménváltás többnyire igen kockázatos lépés, ezúttal is az volt. A portál ugyan továbbra is elérhető volt (ma is az) a Szoborlap.hu címen, a keresőprogramok azonban nem találták. A napi, ezresnél is nagyobb látogatottság a múlt év végi átálláskor hirtelen 400 alá zuhant – két hónap kellett, mire visszaállt a korábbi rend. Az anyagilag független, politikamentességre törekvő Köztérkép.hu-n cikkünk írásakor 17 212 műlapot talált a látogató 4073 alkotótól, 1475 településről és nagyjából 114 ezer fotóval. A tárhely mérete eléri az 50 gigabyte-ot. A mai Magyarország területéről 15 455 műlap gyűlt össze, külföldről 1757 (ezek 85 százaléka magyar vonatkozású, többnyire erdélyi).

Bontsuk még kicsit tovább: a szobrok, lovas szobrok, mellszobrok száma együtt csaknem 11 ezer, a domborműves emléktábláké majdnem 1600, a mozaikoké, seccóké, sgraffitóké és muráliáké kis híján 600, a szökőkutaké, csorgóké, díszkutaké csaknem 800, az épületdíszeké több mint 1800, az obeliszkeké és feszületeké majdnem 300. Pál Tamás szerint az országos lefedettség durván nyolcvanöt százalékos. A nagyvárosok többsége szinte teljesen fel van térképezve, a kevés fehér foltot, amely maradt, az ország nyugati végein kellene beszínezni. Úgy látja: lassan véget ér a gyűjtés ideje, a fő tennivaló a már meglévő műlapok folyamatos frissítése lesz.